Hungarian Press Survey, 1992. március (8212-8232. szám)
1992-03-18 / 8224. szám
Népszabadság, 1992.márc.14. Egy éjszakai kihallgatás előzményeiről Lapunkban március 7-én közöltük annak a drámai magnófelvételnek egy részletét, amely Rajk László letartóztatása után készült 1949. június 7-röl június 8-ra virradóan. Farkas Mihály és Kádár János arra próbálta rávenni Rajk Lászlót, hogy tegyen beismerő vallomást. A „beszélgetésbe" utóbb bekapcsolódott Péter Gábor az ÄVH hírhedt vezetője is. A dokumentumot Hajdú Tibor történész tárta fel. A kérdés másik kutatója Zinner Tibor történész, a koncepciós perek feltárásával megbízott kormánybizottság elnöke volt ő az alábbiakban egészítette ki kérésünkre ennek a drámai éjszakának az „előéletét”. Volt negyvennyolc óra, amely alatt világosan megfogalmazódtak Rákosi tételei (amelyek természetesen korábban keletkeztek), s ezek adják a „kulcsot” az 1949. június 7-éről 8-ára virradóan s azt követően történtek megértéséhez. Egyrészt junius 8- án jelent meg a Szabad Népben - tájékoztatva az ország lakosságát - Rákosi Kominform orgánumban irt korábbi Titó-ellenes cikke magyarul is. Másrészt ezen a napon ült össze az 1949. május 15-én „megválasztott” új törvényhozás, amelynek ülésén Rajkék már nem lehettek ott. Harmadrészt - s ez volt a legfontosabb - erre a napra hívták össze az MDP Titkárságának ülését, amely előkészitette a június 9-i MDF PB ülést. S e pártfórumokon Rákosiéknak eredményt - a letartóztatások „tényszerű bizonyítékait” - kellett felmutatniuk. Miután Rajk László megtöréséhez egy hét elégtelennek bizonyult, a lefogások miatt kényszerpályára állítódott a folyamat. Rákosi szembesítésekkel, rábeszéléssel, végül a főtitkárhelyettesek - azaz a mindenható Párt - közreműködésével kívánta a „beismerést” eléretni. Ezek eredménytelensége miatt jutott arra az elhatározásra, hogy csak a verés segíthet. Egy 50 oldalas, Biszku Béla miniszterelnök-helyettes aláírású, 1962. november 14-i írás - Összefoglaló a belügyi és igazságügyi szervek vezetői részére a volt államvédelmi és igazságügyi szervek szerepéről a személyi kultusz idején a munkásmozgalmi emberek ellen elkövetett törvénysértésekben - miközben elhallgatja, hogy kikkel beszélt Rajk június 7-én este, felidézi a lefogott külügyminiszter „vallomását”: „Én azt akarom mondani a Pártnak, hogy becsületes, párthű párttag voltam. Semmiféle idegen hatalommal semmiféle kapcsolatom nem volt, és ha velem végig kell csinálni ezt (azt) a procedúrát, amelyet (amit) a vallomások mondanak, ítéletet kapok, mindegy, hogy milyen ítéletet, egy párthű, ártatlan ember fogja kapni ezt az ítéletet. Nem tudok mást mondani! (És) Természetesen én mérlegelem a dolgot, tudom, hogy nemzetközileg is van visszhangja az ügynek. Ez az egyetlen (egy) dilemma, ami előtt állok. Remélem egyszer, egyszer majd, talán már nem az én életemben a tragikus tévedés kiderül, mindenki rá fog jönni”. Zárójelbe tettem az eredeti szövegtől való eltérést, s manipulációt jelez az is, hogy a „meghallgatott” utolsó mondatát - amelyik az eredeti jegyzőkönyv 19. oldalán van - az 1949-es jegyzőkönyv 1-2. oldalán közöltekhez szerkesztették át 1962-ben. Biszku vonatkozó szövegrészlete igv folytatódott: „Ezek után Farkas Mihály utasítására többször kegyetlenül megverték”. Június 7-én nem csupán Rajk „meghallgatására” került sor. Ugyanis ezen a napon szembesítették őt dr. Szönyi Tiborral, Cseresnyés Sándorral és Zsivko Boarovval, akik szintén a BM, ÁVH fogságában voltak. Péter! Gábor szerint Farkas Mihály is j jelen volt, s amint a volt ÁVH-, vezető - 1949-ben - fogalmazott, „kicsit világosabban” - azaz a politikai igényeknek megfelelő-; en, tehát a valóságtól elütő módon - újraszerkesztették, átfogalmazták a szembesítés során Rajk Lászlónak a szemébe mondandó „vallomásaikat”. Miután Rajk nem vállalta a valótlanságokat, s így a szembesítés eredménytelen volt, drámai jelenet zajlott le dr. Szönyi Tibor és Rajk László között: „Szönyi: Én nekem is nagyon keserves volt eljutni odáig, hogy teljes egészében, mindent, a legsúlyosabbat is megmondjam. Azt, hogy az amerikaiak szolgálatában álltam. De arra kérlek, hogy Te is vállald. Rajk: ... (egv-két mondatot nem érteni.) Szönyi: Ez nem lecke. Én ezt azért mondom, mert én is keserves úton jutottam el idáig. Saját érdekedben és amit még jóvá lehet tenni, az azzal lehetséges, ha az ember mindent nyíltan feltár. Magad is talán el tudod kerülni azt, hogy olyan eszközöket alkalmazzanak, mint amiket én is megkóstoltam. Rajk: Jó, rendben van...” A szembesítéseket követően Rajk László és Péter Gábor vitázott. Péter - miután sem a szembesítések, sem dr. Szönyi Tibor kérlelése nem vezetett eredményre - Rákosi utasítására az egyik utolsó lehetőséghez folyamodott. Felvetette, hogy nem óhajt-e Rajk valakivel az MDP vezetéséből beszélni. „Péter: Hiszed-e, hogy inkább tudnál a Párt részéről, mondjuk egy vezető elvtárssal őszintébben beszélni? Rajk: Én mindenesetre, ha van mód és lehetőség rá, szeretnék beszélni. Péter: Rendben van. Lásd, hogy' mi milyenek vagyunk. Én lehetővé fogom tenni, bár késő van, hogy még ma este tudjál beszélni vezető elvtárssal. Rajk: ...Ilyen vallomások után, teljesen tudom, hogy mi vár rám és mi a sorsom. Azzal megyek le innen, egy becsületes és ártatlan ember ellen tesznek sorozatosan olyan vallomásokat, ami nem felel meg a valóságnak”. Péter Gábortól tudjuk, hogy' a szembesítéseket a háttérből figyelte Farkas Mihály. Nem telt el negyedóra sem a szembesítések után, amikor Kádár János, Farkas Mihály és Rajk László együtt maradtak. Beszélgetésüket Kajli Ferenc rögzítette ún. húros magnetofonon. Rákosi ' utasításának „csak” Kádár és Farkas engedelmeskedett, Rajk pedig „mérlegelt...” Rajk megtörésének harmadik stációja is eredménytelen ma-, radt, a főtitkárhelyettesek eredménytelenül távoztak. Rákosi tombolt, főleg amiatt, hogy Rajk nem vállalta a rendörspicliséget. sőt a pártvezetök arra biztatták, hogy - akár napokig is - írhat. S közben az idő sürgetett. Így’ következett be, hogy Péter Gábor - a Rákosival folytatott eszmecserét követően - azonnali beismerést követelt, s agresszíven lépett fel Rajkkal szemben. A brutális verést követően Rajk „napokig nem tudott járni", de nem tört meg, ezért kb. egy hétig - váltott személyekkel - megállás nélkül fárasztottak. Rákosi tudtával történt a verés, a főtitkár-helyettesek egyetértettek vele. A beismerő vallomás azonban hetek múlva lett csak meg. Zinner Tibor
