Hungarian Press Survey, 1992. március (8212-8232. szám)
1992-03-17 / 8223. szám
iagyar Hírlap, 1992.márc.12. Műit év májusában a pápa dr. Dankó László kalocsai érseket nevezte ki a Magyar Római Katolikus Egyház papnevelő intézeteinek apostoli vizitátorává. A pápa nevében eljáró főpap több, mint húsz évig tudós pedagógusként dolgozott: a hazai Hittudományi Főiskola rektora, majd a budapesti Hittudományi Akadémia lelki igazgatója. A kalocsai Hittudományi Főiskola újraalapításán fáradozó Dankó érseket a papnevelés helyzetéről kérdeztük. — Mielőtt a papi hivatást választók képzéséről beszélnék, föltétlenül tisztázni kell pár, a közgondolkodásban gyakran keveredő fogalmat. Magyarországon hatéves képzési rendszerű Hittudományi Főiskola Esztergomban, Egerben, Győrben, Szegeden és Pécsett működik. Egyedül Budapesten, a Pázmány Péter Hittudományi Akadémián folyik egyetemi szintű, hét év időtartamú kurzus. Mind a főiskolákon, mind az egyetemen férfiak és nők egyaránt tanulhatnak hittudományt, szerezhetnek teológus oklevelet. Ugyan a leendő papok képzése is ezeken a főiskolákon történik, de esetükben úgynevezett szemináriumokban, zárt közösségekben, az'egyházi fegyelemnek, szokásoknak magukat alávetve történik a képzés. Tehát amikor szemináriumról beszélünk, ezalatt kizárólag a papnevelést értjük. A legígéretesebb hallgatóknak lehetőségük van arra, hogy külföldi intézetekben készüljenek a papi hivatásra. Egyedül a budapesti akadémián lehet teológiai doktorátust szerezni, legújabban bölcsészeti fakultás is működik. A kalocsai főegyházmegye leendő papjait többségében a szegedi szemináriumban képzik, de Rómában és az akadémián is van hallgatónk. — Érsek úr! Szinte legendák övezik a papi képzést, a papok tudását. — A papi szolgálatot választók képzésének évszázados módszertana van, ami napjaink legújabb pedagógiai ismereteivel ötvöződik. Maga a követelményrendszer is komoly helytállásra, embert próbáló teljesítményekre épít. Az első évben a leendő pap lelki fölkészítése történik. Istentől, az ő szolgálatára hívott embernek ki kell állnia azt a próbát, amelynek teljesítése esetén lesz a hivatásvállalásból küldetés. S hogy a pap a katoli- 1 kus egyházbeli küldetését teljesíthesse, új emberré kell válnia. Olyan emberré, aki képes Jézus Krisztust az emberek között képviselni. Az első apostolok óta követelmény, hogy az egyháznak a papi hivatást választókkal szemben következetesnek és igényesnek kell lennie. A paphiány ellenére csak azokat szabad fölszentelni, akik bebizonyították elhivatottságukat, emberi érettségüket. Ma már nincs, és nem is lehet olyan szemlélet: „falura jó lesz”. Minden egyes hely és helyzet olyan kihívás a lelkipásztor számára, ahol mind a papnak, mind a közösségi, szociális érzékenységű embernek úgy kell helytállnia, hogy azt a többség elfogadja. Nem jó dolog, hogy kevés a pap, de nem lehetünk elnézőek, ha egy papjelölt jellemhibás, hiszen akkor egy vallásos közösséggel szemben vagyunk irgalmatlanok. — Egyáltalán van-e elegendő jelentkező, biztosított-e az utánpótlás? , — A korábbi gyakorlattal szemben a papi pályára sokan már diplomával érkeznek. Még mindig nem népszerű a papi hivatás, bár kétségkívül jó hatása van az újfajta társadalmi gondolkodásnak. Ezért is van jelentősége a bevezető évnek, mert ott kiegyenlítődhetnek a tudásszintek. Olyan is előfordul, hogy a jelentkezés előtt egy-két hónappal bérmálkozik valaki. Intézetenként mintegy száz hallgató tanul. Nem titok, nálunk a szentírás, a biblikus képzés áll a középpontban. Több nyelv mellett azért oktatjuk a görögöt, hogy a teológusok eredetiben olvashassák és értelmezhessék a szentírást. A „magas teológia” mellett persze követelmény, hogy azt a hallgatók hétköznapi nyelvre tudják fordítani. Az utóbbi 40 évben a világegyházhoz képest a magyar egyházi oktatás izolált volt, nem sikerült a II. vatikáni zsinat (1962—65) papnevelés követelményeit maradéktalanul teljesíteni. Most, egy új helyzetben nem szabad ultraprogresszív. vagy, éppen konzervatív képzési vonalat’ képviselni. A teológiában sem hiba a középút. A nyugati egyházak kedvező tapasztalatait a magyar hagyományokkal kell ötvözni. Nagy gondunk, hogy a papság fele 60 év feletti életkorú, ezért is van remény a szívemben a jövő papjai iránt. Az a nyíltság, amit velük beszélgetve tapasztalok, optimizmusra ad okot, hiszen közösen könnyebben úrrá leszünk a gondokon. Azt vallom, csak ott próbálkozzanak papneveléssel, ahol an- i nak a feltételei megvannak. Csak ; ott, ahol olyan nagyműveltségű tu| dós papokat tudnak katedrára állítani, akiknek szakmai tudása pedagógus vénával párosul. Elődeim mintegy kétszáz éve alapították meg a kalocsai Hittudományi Főiskolát, aminek újraalapításán fáradozunk. Látom az igényeket a társadalom részéről, mert a jó papokból a hívő katolikus mellett elsősorban a társadalom profitál. Persze az is fontos, hogy a teológiai főiskolákon keresztül minél több „civil” is bekapcsolódjon a magasszintű hitéletbe. A főiskola egy szellemi nívót jelent, a szeminárium tulajdonképpen friss vért pumpálhat a főegyházmegye szívébe.Fontos, hogy az ismeretek szinten tartása, újak megszerzése a gyakorló papság körében is megvalósuljon. Ehhez lehet nagy segítség a főiskola. — Érsek úr! A papi hivatást választók közül van-e lemorzsolódás? — Szemináriumként évente nem több, mint 10 százalék hagyja el a választott hivatását, ami nem jelentős. Tudomásul kell venni, hogy az egyházi szolgálat komoly áldozatokat kíván, amit nem mindenki képes teljesíteni, legyen az oaD vagy szerzetesjelölt. A pap is ember, tehát az is követhet el hibát. Ezek rendszerint atyai figyelmeztetéssel zárulnak, csak kirívó esetben kerül sor az úgynevezett kánoni figyelmeztetésre, amikor a papot fel is függeszthetik hivatala gyakorlá, sából. De nem ez a jellemző. — Milyennek látja az állam támogatási rendszerét, vannak-e- anyagi gondjaik? ; — Az állami felsőfokú intézményekhez hasonlóan az egyháziak is < az ott elfogadott fejkvótarendszer * szerinti támogatást kapják, tehát j ilyen szempontból egenlő elbírálás ! alá esünk. Jelentős a hívők adománya is. Személy szerint sokat várok attól, hogy nyugati támogatással tehetséges fiataljaink közül mind többen jutnak el magasszínvonalú képzést nyújtó külföldi egyetemekre, főiskolákra; már ■ csak ezért is a papnevelést illetően derűlátó vagyok. * Zsiga Ferenc Ahonnan a kispapok útra kelnek
