Hungarian Press Survey, 1992. március (8212-8232. szám)
1992-03-17 / 8223. szám
Világosság, 1992/2.szám. y3 MAGYAR MÜLT BORSÁNYI GYÖRGY Zsidók a munkásmozgalomban A zsidóság és a szocialista munkásmozgalom kapcsolatának tanulmányozása sokáig a nemkívánatos témák közé tartozott. E tény összefügg azokkal az emóciókkal, amelyek a téma kulcsszavaihoz tapadnak. Bármilyen kapcsolatba hozzuk egymással a „zsidó”, „szocialista”, „kommunista” szavakat, azok menten érzelmi viharokat kavarnak, s az emóciók olyan prekoncepciókkal párosulnak, amelyek bizonyítására az elfogultságnak nincs szüksége tényekre. A történésznek ilyen helyzetben kötelessége, hogy elfogultság nélkül megvizsgálja a tényeket, és azok alapján kíséreljen meg választ adni a kérdésre: milyen szerepet töltöttek be valójában a zsidók a magyarországi munkásmozgalomban? A kérdést csak 1945-ig vizsgálom, mivel egyrészt eddig rendelkezem megbízható forrásokkal, másrészt e dátum után a kérdés minőségileg más dimenzióban jelentkezik, nem hasonlítható össze a korábbival. ' A probléma egyik összetevője a számszerűség, az úgynevezett zsidó túlreprezentáltság a munkásmozgalomban. E probléma megértéséhez vissza kell nyúlnunk a múlt század végéhez, a szocialista munkásmozgalom kialakulásához Közép- és Kelet- Európábán. Ismeretes, hogy a marxista szellemiségű munkásmozgalom az 1890— 1910 közötti két évtizedben vált az európai politika jelentős tényezőjévé. A nemzetközi szociáldemokrata mozgalom alapítói és vezetői között nagy szambán találunk olyan embereket, akiket a köztudat zsidóként tartott számon (bár maguk esetleg nem tartották magukat annak). Elegendő utalni olyan nevekre, mint Eduard Bernstein, Victor Adler, Rosa Luxemburg, Paul Levi, Otto Bauer, Julij Martov, Lev Trockij, Karl Radek.1 A zsidóság és a marxizmus találkozása korántsem volt magától értetődő. A kérdés vizsgálatánál nem hagyhatjuk figyelmen kívül az európai zsidóság elhelyezkedésének etnikai és geográfiai sajátosságait Ismeretes, hogy az európai zsidóság döntő többsége az első vüágháború élőn a nagyobb részben Oroszországhoz, kisebb részben az Osztrák-Magyar Monarchiához tartozó „övezetben” élt összefüggő tömbként, helyenként a lakosság többségét alkotva.2 Mivel itt önálló etnikumot képeztek, saját kultúrával és saját, többé-kevésbé normálisnak mondható társadalmi tagozódással rendelkeztek, az asszimilációs folyamat ebben a régióban jelentéktelen. A zsidó etnikum fejlődése ezen a területen lényegében megegyezik Európa más etnikumainak a normális fejlődésével. Az ipar megjelenésével kialakul a zsidó munkásság, amely hamarosan létrehozza saját munkáspártját, a Bundoi. Az „övezeten” kívül viszont zömében asszimilációs hajlandóságú zsidóságot találunk. Olyat, amely - bár vallását őrzi - nyelvében, szokásaiban hasonulni akar környezetéhez, másságát igyekszik feledtetni, netán eltitkolni. Ezzel egyidejűleg tudatilag is azonosul környezetével, elfogadja annak uralkodó ideológiáját, sőt