Hungarian Press Survey, 1992. március (8212-8232. szám)
1992-03-17 / 8223. szám
ITT ÉS MOST BÁNFALVY CSABA A munkanélküliséghez való alkalmazkodás A kilencvenes évek egyik legnagyobb társadalmi kihívása a politikai és a gazdasági átalakulás során a magas és egyre növekvő munkanélküliség. Énnek a gondnak a kezelése csak a folyamatok megismerése és megértése nyomán lehetséges. Ezen írás az OTKA támogatásával végzett kutatás 1991-es első részének tapasztalatait összegzi és Így kíván adalék lenni a magyarországi munkanélküliség konkrét vonásainak megismeréséhez és egy sikeres gazdaság- és társadalompolitika kialakításához. A vizsgálatban 14 településen 2539 véletlenszerűen kiválasztott személlyel, közöttük 1199 munkanélkülivel töltettünk ki kérdőívet. Az adatfelvételre egy helyszínen 1991 január végén (Záhony -409 lő, ebből 34 munkanélküli), de döntően 1991 június-augusztusában került sor (Budapest, Pécs, Miskolc, Sopron, Kőszeg, Balatonalmádi, Hort, Tiszaalpár, Lenti Ilattonya, Szendehely, Fclsőpctény, Györgytarlő). A teljes minta munkanélkülieket tartalmazó almintája kor és nem szerint reprezentálja a munkanélküliek országos összetételét, ugyanakkor a magasabb iskolai végzettségűek és a városi lakosok túl vannak benne reprezentálva. A mintavétel véletlenszerű volt. A munkanélkülieket a munkaközvetítő irodákban várakozó kérdezöbiztosok kérték meg a kérdőív kitöltésére, oly módon, hogy minden betérő munkanélkülit válogatás nélkül megkértek. A nem munkanélkülieket többféle eljárással, de szintén véletlenszerűen kérdeztük meg. A nap késő délutáni óráiban és szombaton reggel keresték fel őket a kérdezők teljesen véletlenszerűen, de egy-egy településen mindig szisztematikusan eltérő területegységekből. A területegységeket a településeken belül térképen való találomszerű jelöléssel választottuk ki. A kérdezöbiztosok a Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskola yógypedagógus és szociális munkás szaos hallgatói közül kerültek ki. Battonyán és Szendehelyen az ott szervezett nyári szociológiai táborok gimnazista résztvevői végezték a kérdezőbiztosi munkát. A kutatásban a kérdőíveken kívül több tucat magnós interjút készítettünk munkanélküliekkel, munkaadókkal, szakszervezetisekkel, politikusokkal és a munkacrőpiaci központok dolgozóival. Ezen túl két országos és két megyei napilap (Népszabadság, Népszava, fiszak-Magyarország, Kisalföld) 1991. január elseje és március 31-c közötti számainak tartalomelemzését Is elvégeztük. Eelhasználtunk továbbá helyi cs országos hivatalos statisztikákat és dokumentumokat. A vizsgálat hipotézise Marie Jahoda a 20-as években végzett maricnthali vizsgálatainak megállapításain, illetve ezen megállapítások 1982-cs összefoglalásán alapult (Jahoda, I9R2). Eszerint az emberek számára a munka nem egyszerűen a jövedelem forrása, hanem gazdasági jelentőségén messze túlmutató szociális jelentése is van: a munka végzése és intézményei az élet egészének legalapvetőbb szervezői köze tartoznak a modern társadalomban. Ezért a munkanélküliek sokkal alapvetőbb dolgoktól vannak megfosztva, mint a jövedelemtől (vagy annak egy részétől), amikor nincs munkahelyük. Jahoda elemzései kimutatták, hogy ez a megváltozott élethelyzet Itatással van az emberek egészségi állapotára, önértékelésére, társas kapcsolataira, társadalmi, közösségi aktivitására; a megváltozott élethelyzethez a munkanélküliek nem cgyiorma mértékben képesek alkalmazkodni. Jahoda korai vizsgálatainak megállapításait mások későbbi kutatásai teljes mértékben igazolták. A legkülönbözőbb országokban elvégzett elemzések egyöntetűen azt derítették ki, hogy a munkanélküliek jövedelmi viszonyai, társadalmi integrációja, részvétele a társadalmi tevékenységekben, valamint egészségi állapotuk alakulása a munkanélküliség hatására lassan eltér azoktól a jellemzőktől, amelyeket ugyanazok az emberek még aktív munkavállalókként mutattak (lásd erről például: Brenner— Starrin, 1988; Ivcrsen-Sabroc, 1988; Kcss- Icr-Turncr-Ilouse, 1988). Az is kiderült, hogy ezeknek az „elváltozásoknak” jó része megszűnik, ahogy az emberek újra munkába állnak. Az alábbiakban a fenti alapdimenziók szerint ismertetjük vizsgálatunk fő eredményeit. A MUNKANÉLKÜLIVÉ VAl.AS A napi tapasztalat és a szakirodalom is bizonyítja, hogy a munkanélküliek nagy része mindent megtesz a munkanélküliség elkerülése, illetve a munkanélküliségi helyzetből való szabadulás érdekében, mások viszont önként vagy kényszeredetten tartósan berendezkednek arra, hogy munkanélküliek legyenek. A motivációk számosak és színesek, az alkalmazkodás vagy az ellenállás azonban már abban is gyakran megmutatkozik, hogy az emberek hogyan válnak munkanélküliekké. A kénytclcnséghül munkanélküliek és az. önként kilépők minden bizonnyal másfajta szándékok szerint cselekszenek. Ez annál is inkább feltételezhető, mert az önállóan, saját elhatározásukból az előző munkahelyükön felmondók csak alacsonyabb munkanélküli segélyre jogosultak, Így tehát alaposan meg kellett fontolják, mielőtt önként feladták az előző munkahelyüket. Hogyan váltak munkanélküliekké a vizsgált szentélyek, és mióta tartott megkérdezésükkor a munkanélküliként eltöltött idő? (N: 1129. A táblázatokban - ha külön netn jelöljük - a munkanélküliek száma 1199 fő.) Telepölós A munknnélktllivé vétSs módja (%) 1. 2. 3. 4. 5. 6. Összes L: Budapest, It.: Miskolc és Pécs, III.: Kőszeg, Sopron és RalntonalmAdi, IV.: ZÁhony, V.: Battonya, és I.enti, VI.: Tiszanlpíir, VII.: Szendehely, L'etsópetény és GyOrgytntló. A megkérdezettek közül legtöbben úgy váltak munkanélküliekké, hogy létszámcsökkentés során felmondott nekik a munkaadójuk. Minden ötödik munkanélküli viszont saját maga mondott fel a munkahelyén. Mi lehet ennek az utóbbi ténynek a magyarázata? Miért mondtak fel ilyen sokan önként, és miért választották a munkanélküliséget a munkavállalói státus helyett, még úgy is, hogy ezzel a relatíve alacsonyabb munkanélküli segélyt is választaniuk kellett? Erről mindenekelőtt úgy tudhatunk meg többet, ha megvizsgáljuk, hogy miként értékelték az érintettek a megelőző munkahelyüket. I.R,2 12,8 33,77,1 23.4 14,9 100,0 II.11,0 11,0 38,51,1 25,8 12,6 100,0 III.15,2 8,3 33,61,4 22,6 18,9 100,0 IV.3,2 16,1 29,0 3,235,5 12,9 100,0 V.10,9 25,6 32,4 2,014,3 14,7 100,0 VI.20,0 10,7 34,7 4,022,7 8,0 100,0 VII.4,1 10,2 51,0 0,028,6 6,1 100,0 ö«sz.11,2 14,8 34,83,1 21,8 14,3 100,0 1. : rz iskola után egyáltalán nem tflIAIt munkát, 2. : csódbe ment a vállalat, nhol dolgozott, 3. : létszámcsökkentés során felmondtak neH, 4. : fegyelmi úton elbocsátották, 5. : saját maga mondott fel a munkahelyén, 6. : egyéb módon. Világosság, 1992/2.szám
