Hungarian Press Survey, 1992. március (8212-8232. szám)
1992-03-17 / 8223. szám
Magyar Hírlap, 1992.márc.12. Emst A. Hofmann: „büszke vagyok a szentgotthárdi General Motors gyárra” Ez a nap meghatározó lehet a magyar ipar szempontjából is, erről beszélgettünk a beruházás irányítójával. — Miként emlékszik vissza Ernst A. Hofmann a szentgotthárdi Opel-gyár felépítésére? — kérdeztük a General Motors Hungary vezérigazgatóját. — A beruházást az Opel Technikai Fejlesztési Központja irányította — hangzott a válasz —, de alvállalkozóként természetesen számos magyar vállalat is részt vett a munkákban. A magyar munkások teljesítménye — mint Európában bárhol — kizárólag a menedzsmenttől, valamint a munkavégzés körülményeitől függ. Éppen ezért az esetleges problémákért az adott munka irányítói tehetők felelőssé. Azt azonban meg kell jegyezni, hogy a magyarországi munkások még nem képesek olyan fokú önállóságra, mint nyugat-európai társaik, mindez tovább növeli vezetőik felelősségét. Az építkezés során, sajnálatos módon előfordultak lopásból származó veszteségek is, mindez az alacsonyabb jövedelmi viszonyoknak tudható be. A mi dolgozóinkkal viszont nem akadt probléma, a GM Hungary fizetési listáján jelenleg szereplő 400 magyar alkalmazottal tökéletes az együttműködés. A beruházással kapcsolatos nehézségként jelentkeztek a néha kissé akadozó banki folyamatok. Megdöbbentő, hogy Magyarországon sok esetben hat hetet kell várni a pénzátutalásokra. — Hogyan válogatták össze a magyarországi Opel-gyár „legénységét" ? — Gyárunk felső vezetőit személyesen választottam ki, ők pedig az úgynevezett középmenedzsmentet, akik aztán a termelésben dolgozókat gyűjtötték maguk mellé. Ennek fontosságát minden érintett pontosan érzi, hiszen ha a munka során majd valamilyen gond adódik, azért a vezető terhelhető. A felelősségtudatot többször is alkalmam volt tapasztalni. Egy magyar középvezetőt arról kérdeztem egyszer, vajon jól válogatta-e ki beosztottait? Azt válaszolta, ha valahol | probléma adódna, akkor az azt je- j lenti, hogy ő vallott kudarcot. Ebben az esetben pedig vagy más beosztásba kémé magát, vagy pedig — belátva alkalmatlanságát — távozna. — Az eredeti tervekben évi kétszázezer 1600 köbcentiméteres motor szentgotthárdi gyártása szerepelt, a beruházás során azonban úgy döntöttek, hogy megduplázzák ezt a kapacitást. Miért változtattak elképzeléseiken? — A döntés mögött az áll, hogy nagy igény prognosztizálható a kisebb motorral szerelt Opelek iránt, j ezért a piac várható alakulására tekintettel az 1,6-os benzines moto-1 rok mellett az 1400 köbcentiméteres hajtóművek szentgotthárdi, gyártását is elhatároztuk. Ez valóban újdonságnak számít, hiszen magyarországi gyárunk eredetileg csak 1,6-os motorokat szállított volna. A bővítéssel ugyanakkor1 megteremtettük annak a lehetőséget, hogy később jelentősen növelhessük a termelést. A szentgotthárdi gyártósorokat úgy alakítjuk ki, hogy amikor szükséges, végrehajtható legyen a bővítés. Főként ezért is volt szükséges a 125 millió márkás EBRD-hitel. — Mekkora összeget tesz ki a szentgotthárdi gyár felépítése ? — A 43 ezer négyzetméteres üzem közel 400 millió márkába került. A teljes beruházás 500 millió márkát jelent, ez olyan járulékos költségeket is tartalmaz, mint például az alkalmazottak kiképzése. — Miként vélekedik az Astra-eladások lehetőségéről a magyar piacon, különös tekintettel a jelenlegi gazdasági helyzetre, valamint a magyar vevőknek szánt esztergomi Suzuki S*ifiekre? — A kelet-európai piac középtávon nagy lehetőségeket jelent, amikor a GM az itteni beruházásról döntött, akkor Magyarország volt a legfejlettebb, egyebek között a jogi szabályozás szempontjából. Szentgotthárd számunkra kiindulópontot is jelent a keleti piac irányába. A Suzukival kapcsolatban azt lehet mondani, hogy hagyományos piacainkon a Swift nem tartozik egy kategóriába az Astrával. éppen ezért egymásnak nem is jelentenek konkurenciát. Magyarországon azonban alapvetően más a helyzet. Ha egy potenciális vevő majd nem tud elegendő pénzt összegyűjteni egy Opel Astrára, ám meg akar válni a Ladájától, akkor lehet, hogy Swiftet vásárol. A gazdasági helyzet tekintetében optimista vagyok, már 1992 végétől elképzelhetőnek tartom a magy ar gazdaság felfelé ívelő szakaszának megindulását, és ezzel párhuzamosan természetesen a vásárlóerő növekedését. — Végezetül, mit mond majd, ha a magyarországi Opel-gyárról kérdezik? — Röviden csak ennyit: nagyon büszke vagyok.
