Hungarian Press Survey, 1992. március (8212-8232. szám)
1992-03-14 / 8220. (8221.) szám
Magyar Hírlap, 1992.márc.11. Salamon: nem biztos, hogy elévült valamennyi jogellenes cselekmény Ma már bizonyosra vehető, hogy az Alkotmánybíróság elutasító határozata ellenére sem jut egyhamar nyugvópontra a vita a Zétényi—Takács törvény miatt. Ezt bizonyította a parlament tegnapi. napirend előtti vitája is. Megindult a polémia a Göncz Árpád köztársasági elnök által javasolt történelmi tényfeltáró bizottságról, és a folyik a találgatás arról is. milyen irányban vizsgálódnak a Kónya Imre által emlegetett szakértők. Ezekről a kérdésekről faggattuk az MDF-es Salamon Lászlót, a parlament alkotmányügyi bizottságának elnökét. — A: Alkotmánybíróság döntése után mi les: a sorsa a Zétényi—Takács törvénynek? — A köztársasági elnök újratárgyalásra visszaadja a törvényt az Országgyűlésnek, Így ez egy élő törvénytervezet, amellyel foglalkozni kell a parlamentnek. Mivel az Alkotmánybíróság a törvényt — Már Göncz Árpád parlamenti beszéde előtt felhívtam a köztársasági elnök úr figyelmét arra. hogy Böröcz István képviselőtársammal még 1991. április 17-én javasoltuk egy történelmi tényfeltáró bizottság felállítását — mondta el lapunk kérdésére Oláh Sándor, a 35-ök képviselője tegnap a parlamentben. Oláh Sándor napirend előtti felszólalásában éppen az önálló indítvány indoklását olvasta fel. segítségül ajánlva az igazságtétel lezárásához. Oláhék elképzelése szerint az Országgyűlés kijelölne egy független bizottságot, amelyben az ország legnevesebb gazdaságpolitikai szakemberei, bűnüldözői és történészei vennének részt: ők vizsgálnák felül és szintetizálnák az eddig lezajlott kutatásokat, feltárnák a fehér foltokat, az eddig ismert események előzményeit. Ezeket kell megvizsgálni, nem pedig az országgyűlési képviselőknek kell nyomozásra indulniuk. A bizottság munkáját a parlament koordinálná. • alapjaiban minősítette az alkotmánnyal össze nem egyeztethetőnek. ezért nyilvánvalóan vissza kell menni az általános vitáig. Ebben a szakaszban az előterjesztők visszakérhetik a törvényjavaslatot átdolgozásra. Feltételezem, hogy tekintettel az Alkotmánybíróság döntésére, ezt fogják tenni. Technikailag az is járható út. hogy az országygűlési képviselők módosító javaslatokkal alakítják át a törvényjavaslatot. — Vissza is vonhatják? — Elméletileg erre is van lehetőség. — Milyen irányokban folyik a Kónya Imre által jelzett szakértői vizsgálódás? — Ez icő szerint nem tudok erre válaszolni. Kónya Imre felszólalásában azt tartom lényegesnek, hogy ó a bűnösség megnevezésésének rendes és alkotmányos útjaként a bíróság általi megnevezést tartja helyesnek. Szemlélet- és a kutatások eredményeit pedig folyamatosan tárhatnák fel a parlament és az ország nyilvánossága előtt. Ha a munka befejeződött, akkor Oláhék szerint minden feladatot át kell adni a történészeknek: a magyar nép igazságérzetét a tények pontos ismerete kielégíti. Nincs szükség az új számonkérésre, de a feltárt tények alapján a még el nem évült bűnösöket természetesen felelősségre kell vonni, a gazdasági ■sszaélésekre is fényi kell deríteni. Sokan túllőnek a célon, de példát lehet venni a köztársasági elnökről: az ő személyes igazságérzete, megbocsátása. visszafogottsága kizárja a vérgőzös bosszú lehetőségét, mint ahogy erre a népnek sincs igénye. Oláh Sándor kérdésünkre elmondta: ez az indítvány annak idején az egész frakció véleményét és egyetértését tükrözte. Nem ellenőrzik ' minden héten a véleményeket, de ez az indítvány már az Országgyűlés egyik fiókjában van... • Sz. P. megközelítésbeli különbséget látok ebben a köztársasági elnök úr által jelzett állásponthoz képest. A? elnök által javasolt bizottsággal kapcsolatban az a probléma merülhet fel. hogy a bírósági út az, ami az igazság kiderítésének legteljesebb jogi garanciáit tartalmazza, míg egy történelmi tényfeltáró vizsgálatnál nincsenek ilyen jogi biztosítékok. Egy adott személyt érintő megállapítások megalapozottsága tekintetében a jogi garanciák teljességét a bírósági eljárás tartalmazza. Ha összehasonlítjuk egy bírósági ítélet hatályát az említett bizottság döntésével, akkor látnunk kell, hogy az utóbbi eredménye elvben mindig könnyebben megkérdőjelezhető. Ennek ellenére természetesen egy ilyen történelmi vizsgálat is szolgálhatja a tények felderítését. A köztársasági elnök úr javaslata egyébként igen közel áll a kormánynak még a múlt évben tett előterjesztéséhez, amely a politikai felelősségét vizsgáló bizottság felállítását célozta. Akkor ez az indítvány az ellenzék erőteljes ellenállásán megakadt, és a továbbiakban a koalíció elsősorban a Zétényi—Takács-féle törvény támogatását helyezte előtérbe. — Kifogja a köztársasági elnök javaslatát formába önteni? — A köztársasági elnök úr beterjesztése szerint az alkotmányban biztosított törvényelőterjesztési jogával kíván élni, ezt én úgy értelmeztem, hogy ő maga fogja előterjeszteni. — A: Alkotmánybíróság legsúlyosabb kifogása a: elévülésre vonatkozott. Akiket nem tántorított el a: Alkotmánybíróság döntése, több úton keresik a kiutat. Elképzelhető, hogy egyes esetekben — például pártutasítások alapján — az elévülés jó ideig nyugodott. Egy másik verzió szerint pedig a: 1956-os forradalom és szabadságharc alatt és után elkövetett cselekményeket háborús bűntetteknek lehetne tekinteni. így ezekre nem vonatkozna a: elévülés. — Magában az Alkotmánybíróság döntésében is felmerült, egyáltalán nem biztos az sem. hogy a jelenlegi elévülési szabályok szerint is valóban elévült-e vala-Oláh Sándor: a tények ismerete kielégíti a magyar népet
