Hungarian Press Survey, 1992. március (8212-8232. szám)
1992-03-14 / 8220. (8221.) szám
1 Magyar Hírlap, 1992.márc.10. működne ez a bizottság a gyakorlatban. Ha partalanná válik egy ilyen vizsgálóbizottság tevékenysége, ha magához ragad mindenféle hatásköröket, ha embereket hallgat ki mondjuk a televízió előtt — az olyan következményekkel járhat, amit még én sem látok előre. Tehát a gondolat rokonszenves, de megfelelő garanciális elemeket kell beépíteni ahhoz, hogy ne fordulhasson visszájára Göncz Árpád javaslata. Ami Kónya Imre reakcióját illeti, azt akkor tartanám elfogadhatónak — ha nem is helyeselhetnek —, amennyiben bármit mondott volna tartalmilag arról, hogy az új javaslata alkotmányossági szempontból mennyiben tér el a korábbiaktól. Mivel erre nem tett célzást, felszólalását tiszteletlenségnek és kihívásnak tekintem az Alkotmánybírósággal szemben. Ugyanis az a kijelentés, hogy szakértők dolgoznak egy , az alkotmánnyal összeegyeztethető megodáson, ez egy üres állítás, hogyha nem mondja meg valaki, milyen irányban munkálkodnak a szakértők, mire kérték fel őket. Tehát picit tompított formában, tapintatosan, de a Magyar Demokrata Fórum bejelentette, hogy nem nyugodott bele az Alkotmánybíróság határozatába. Ezt a bejelentést nem lehet kétségbevonni, márpedig ez ellenkezik az alkotmányos illemtannal. Gál Zoltán (MSZP frakcióvezető): A köztársasági elnök bölcsen járt ei. amikor a törvény elfogadásakor az Alkotmánybírósághoz fordult. Azt hiszem, most is hasonlóan cselekszik, ugyanis csak ilyen módon lehet eleget tenni a társadalmi igénynek, hogy az emberek meg akarják'ismerni a múltat és a felelősöket is. Mégpedig nem a büntetőjog eszközeivel, nem a bosszú és a számonkérés alapján. Az, amit Göncz Árpád felvázolt — hogy kellő állami súllyal, ám mégis csupán a történettudomány eszközeivel folyjék ez a feltárás —, járható, sőt mondhatnám az egyetlen járható útnak tűnik. Jól tükrözi Kónya Imre hozzászólása. hogy vannak más vélemények is. Pártunk politikai stílusáv al nem fért volna össze, hogy a köztársasági elnök országgyűlési bejelentése után azonnal reagáljunk, de ez más kérdés. Amiről Kónya beszél. annak a jogi kereteit nem látom. A napokban emlegetett megoldás, hogy az 1956-os napokat és az azt követő időszakot minősítsék háborúnak, az akkori cselekményeket pedig háborús bűnöknek és eszerint kezeljék az elévülést, jogilag szintén nem tűnik járható útnak. Amit Kónya felvetett, az magában hordja azt a veszélyt, hogy a hatóságok egyes emberekkel végig vitetik a büntetőeljárást, annak szokásos procedúrájával együtt, majd annak végén, ha történt is bűncselekmény, megállapítják: az már régen elévült. Ezt a folyamatot végig lehet ugyan játszani, csak szeretném tudni, hogy kinek jó ez. • L L. J.
