Hungarian Press Survey, 1992. március (8212-8232. szám)

1992-03-14 / 8220. (8221.) szám

Magyar Nemzet, 1992.márc.11. Március 15. előtt Emelt fővel Európába Az 1848-as szabadságharc egy moderni­zációs, egységesítő társadalmi, politi­kai, történelmi folyamat tetőpontja. Magyarországon március 15-ével lezárult az Európához történő felzárkózást, a magyar ha­gyományokhoz való visszatérést, az anyanyelv megújítását is jelentő reformkor. Ennek az ün­nepnek a jelentőségéről, jelenünket befolyásoló hatásáról beszélgettünk Jeszenszky Géza kül­ügyminiszterrel. Egyszeregy és éljen!- Miniszter úr, a: ön számára milyen ünnep március idusa?- Egy erdélyi író önéletírásában olvastam, hogy az iskolában, az egyszeregy skandálása­­kor a hatszor nyolc az negyvennyolc után min­dig felkiáltottak: Éljen! Nos, az én szívemben is így él ez a nap. Kitörölhetetlenül, magaszto­san.- Más ünnepeinkhez képest makulátlanul tiszta március 15-c. Miként maradhatott meg ennyire kikczdhetetlennek az emlékezetünkben?- A forradalom bukásának tragikuma feled­tette. de legalábbis elhalványította a forradalom vezetői között feszülő ellentéteket, alapos né­zetkülönbségeket, mérges vitákat. Az is nyil­vánvaló előttünk, hogy a kedvezőtlen nemzet­közi helyzet fojtotta meg a forradalmat, tette le­hetetlenné a szabad, nemzeti hagyományaira támaszkodó Magyarország megteremtését.- Három éve csendes, vértéiért, ám az 1848- asra sok tekintetben emlékeztető forradalom zajlott le hazánkban. Most kedvezőek számunk­ra a nemzetközi viszonyok?- Miként 1848-ban, négy évvel ezelőtt is idegen érdekeket kiszolgáló korszak zárult le. Nagy különbség, hogy ezúttal ígéretes nemzet­közi helyzetben. Már az eddig eltelt idő is bizo­nyította. hogy képesek vagyunk újra felfedezni nemzeti értékeinket, esélyt adni népünknek az Európához való újracsatlakozásra, s ezért nem­zetközi megbecsülésünk az elmúlt másfél év­ben csak növekedett. Fogdmegeh és ljfú Gárda-Hozzásegíthetnek bennünket ehhez a már­cius 15-i ünnepségek is, amelyek eddig megle­hetősen felemás képet mutattak?- A tanulóifjúság a felnőttekkel együtt tilta­kozott a pártállami időszak hivatalos ünnepsé­gei ellen. Az időnként tiltott kokárdák csak azért is kitűzésével, az ünnepélyekre becsem­pészett, szabadságért kiáltó versekkel. Különö­sen a hetvenes évektől kezdve erősödtek föl a kormány vezérelte megemlékezésekkel szem­beni ellenérzések. Akkoriban az Országos Szé­chényi Könyvtárban dolgoztam, a Nemzeti Mú­zeum épületében. A kertben megtartón ünnep­ség „hátterét" is láttam. A készültséget, a fogd­­megembereket, a felhecceit „Ifjú Gárdát", akik őrködtek, hogy ne „fajuljon" tüntetéssé az ün­nepség. Még így is tiltakoztak a résztvevők szá­zai, ezrei. Többször elénekelték a Himnuszt. vagy nem akartak hazamenni a műsor végén, ki kellett terelni-szorítani őket a múzeum kertjé­ből. A nyolcvanas években már komolyabb összetűzésekre is sor került a nem hivatalos ün­neplők és a rendőrök között. A magv ar ifjúság tehát nem hagyta magát elhallgattatni a legne­hezebb időkben sem, szívében ott élt március 15-e. s ott él ma is.- A nyolcvanas évektől elementáris erővel tört fel e nap megünneplésének vágya. Mi van e mögött, a régi rend elfáradása vagy a múlttal való azonosulás óhajai’- A történelemírásban-szemléletében a het­venes években új irányzat jött létre. Lényege a történelmi eseményeket, hősöket megfosztani a hozzájuk kötődő eszményektől, idealizmustól: bebizonyítani, hogy a hőstettek mögött nem a nemzet, a haza. a szülőföld szolgálata állt. lehet, hogy meg sem történtek ezek a hőstenek, önös érdekek álltak mögöttük. Nyugaton is divatba jött társadalomtudományban, tár­sadalomismeretben feloldani a történelmet, és így szinte kiiktatni az iskolából. A nyolcvanas évek második felében a nemzet már nemcsak a kommunizmus ellen tiltakozott tehát, hanem ez ellen a magyarság kisebbségrendűségi érzését erősítő történelemszemlélet ellen is. Nem en­gedtük magunkat megfosztani a múltunktól, hí­ven akartuk megismerni a történelmünket, nagyjainkat. Illúziók és lekicsinylések nélkül.- Éppen a mi régiónkban zajló események, háborúk figyelmeztetnek a nemzet, a múlt felfe­dezésével járó veszélyekre, például a nac iona­lizmusra. Hogyan védekezzünk ellene?- Veszély akkor van. ha jogos vagy vélt sé­relmei annyira elragadtatnak valakit, hogy gyű­lölni kezd más népeket, nemzeteket. Az igaz

Next

/
Oldalképek
Tartalom