Hungarian Press Survey, 1992. március (8212-8232. szám)
1992-03-12 / 8220. szám
Magyar Hírlap, 1992.márc.9. 2-I A kisebbségi sorban élőknek kettős állampolgárságot Összekötő kapocsként szolgálhatnának Végei László, Újvidéken élő magyar író, a Friedrich Naumann Alapítvány és az SZDSZ vendégeként Budapesten tartózkodott a múlt héten, előadást tartott a magyar, horvát, szlovén és szerb liberális értelmiségiek Jugoszlávia-konfereciáján. Konrád György mint kiváló esszéistát mutatta be őt, akinek Egy makró emlékiratai című regénye Jugoszláviaszerte sikert aratott. A konferencián Végei László ismertette Konráddal közösen készített javaslatát, melynek célja, hogy a kisebbségi sorban élőknek sokoldalú nemzetközi megállapodások garantálják kettős állampolgárságukat. Az író előadása után interjút adott lapunknak. — Ön a kisebbségben élőket a kentaurokhoz hasonlította. Ezeket a mitológiai lényeket deréktól felfelé emberekként, derékig lovakként mutatják be az ókori szerzők. A kentaurok élete e helyzet miatt merő fájdalom. Az írói hasonlat szellemes és találó, s a metafora nyilván személyes gyötrelmeket is tükröz. Hiszen az ön műveit Magyarországon nem adták ki... — Több könyvem is nagyjából azonos időben jelenik meg Magyarországon a közeljövőben. De hát a kentaurlét kínjait nemcsak én szenvedem meg, és nem is csak a délszlávok között élő magyarok. Mindennél kifejezőbbek a demográfia adatai, ugyanis a mostani forró háborút húszéves ideológiai hidegháború előzte meg, és minden köztársaságban minden kisebbségnek erősen megfogyatkozott a lélekszáma. Talán csak az albánok jelentenek kivételt. Hozzátenném, a kisebbségi lét nem csupán fájdalmas, hanem egyszersmind különlegesen felelősségteljes. Hiszen az az ember, aki vállalja idegen államban a nemzeti identitását, egyszerre tartozik felősséggel a saját nemzetének és annak a népnek, amelynek területén él. A forró háború idején e kentaurlét mégis hasznosnak bizonyulhat: kedvező körülmények között a sok részre szakadt államban a kettős identitás miatt a kisebbségiek közvetíthetnének. Az egységes soknemze'tiségű állam felbomlása után a kisebbségek helyzetének rendezése az önállósult nemzetállamok békés együttélésének kulcskérdésévé válik. Jogilag is tisztázni kellene a horvátországi szerbek, a szerbiai magyarok és albánok, a szlovéniai horvátok és szerbek státusát. — Önök kettős állampolgárságot indítványoznak. Am a jelenlegi forró helyzetben a hatás szinte kiszámíthatatlan, esetleg olaj a tűzre. Hiszen van, ahol egyenesen ötödik hadoszlopnak tartják kompetens politikusok a kisebbségieket. — Javaslatunk stratégiai jellegű, és nem a közeli jövőnek készült. Nagyon fontos eleme, hogy nem tartanánk helyesnek egy- vagy kétoldalú deklarálását. Sokoldalú nemzetközi megállapodás részének szánjuk, nemzetközi garanciákkal. Bármely egyoldalú lépés csak szükségtelenül erősítené a gyanakvásokat. Végei László: a kisebbségi lét nem csupán fájdalmas, hanem egyszersmind különlegesen felelősségteljes FOTÓ: SZABÓ-JILEK ÁDAM Ellenben az egykori Jugoszláviából kiszakadt nemzetállamokban élő kisebbségiek kettős állampolgársága szerencsés esetben modellértékű lehetne egész Közép- és Kelet-Európábán. És akkor az az áldozat, amelyet e szörnyű polgárháború követelt, talán nem lenne teljesen hiábavaló, a megoldás az egységes Európa felé mutatna. A kettős állampolgárságú kisebbségiek ugyanis sajátos jogi státusuk folytán jelentősen hozzájárulhatnának a szabad tőkeáramláshoz, s ennek révén a gazdasági fellendüléshez. — Ez eredeti, merész következtetés, de talán nagyon is messzire vezet. Mire gondol? — Pedig ez éppenséggel nem is az én gondólatmenetem. Milan Kunderától, a kommunisták által emigrációba kényszerített cseh írótól kölcsönöztem. Ő azt fejtegette, hogy a második világháború előtt a zsidók gazdasági tevékenysége hajszálcsövesen kötötte össze Európát, s erősítette az itt élők összetartozását. A holocaust és a kivándorlások miatt azonban a zsidóság csaknem eltűnt Kelet- és Közép-Európa gazdasági életéből. A kisebbségiek azonban kettős kötődésük és speciális jogi státusuk — kettős állampolgárságuk — révén szabadon vállalhatnának munkát és szabadon vállalkozhatnának. Következésképpen közvetítőként tekinthetne rájuk anyanemzetük és az a nemzetállam, melynek a területén élnek. Összekötő kapocsként szolgálhatnának. S senki nem tarthatná őket egy sok szállal összekötött Európában ötödik hadoszlopnak. • N. Sándor László
