Hungarian Press Survey, 1992. március (8212-8232. szám)
1992-03-12 / 8220. szám
Nicolae Ceausesc» diktátor 19Ö9. december 20-t, országosanközvetí- ‘ tett hírhedt beszédében „huligánoknak" és „fasisztáknak" titulálta a temesvári felkelőket és „külföldi körök" beavatkozásával, „idegen ágqisek" jelenlétével magyarázta a történteket. Kezdő szavaiban nevek emlegetése nélkül ugyan, de kimondta, hogy egy lelkésztől - a református templomtól - indult a lázadás. Kendet, szigorú büntetést helyezett kilátásba a „vétkeseknek" ■- s ennek jegyében tellek a bukását megelőző véres napok, i, Bukása napján, december 22-én I a Romániai Református .Egyház | zsinati elnökének/ i’app László nagyváradi püspöknek egy ominózus nyilatkozóin jelent meg a hazai román és magyar nyelvű sajtóban. A rendszer kollaboráns püspöke d'énüriciálta saját református papját személyemet'-, a temesvári gyülekezetben háromnegyed év óta garázdálkodó titkosrendőrség (Securitale) véleményével egybehangzóan „román- és állameiíenes f izgatással", „irredentizmussal" vá. dolva meg, és „külföldi, főleg magyarországi románellenes körök" befolyását emlegetve, melyek ellen „az állami szerveknek kötelességük fellépni". Feleségemmel együtt ekkor már rég túl voltunk az erőszakos kilakoltatáson és deportáláson (XII. 17.) és a Szilágy megyei Menyöben (Mineu), egész napos litkosrendőrségi kihallgatások szenvedő alanyaként, csüggedten vártuk egy kilátásba helyezett „koncepciós per" bekövetkeztét, sorsunk beteljesü'lését. Aztán következett a tüneményes szabadulás, szenvedéstől, vértől, könnytől, eufórikus örömtől és reménységektől övezve: Ceausescu bukása, a forradalomnak vélt népi lázadás Karácsonya és Új Esztendeje. Ünnepi napok és pillanatok, - majd újból a múltba visszahajló sanyarú „hétköznapok". Mikor internálják a magyarokat? Ceausescu és a Securitate szelleme kísért Ceausescu nem halt meg - tovább él híveiben, a rendszer kiváltságosaiban, szerkezetében és szellemében, alig módosult, demokratikusra átfestett, tovább folytatódó politikájában l'éldáuak okáért Vacant szenátorban, aki az uralkodó párt, a Nemzeti Megmentési Front egyik1’ parlamenti trakcióvezetöje. Aki többszöri és február 17-én elmondott - legutóbbi - szenátusi kirohanasábiin, egybecsengően a szélsőséges nacionalista partokkal és más médiával, ugyanazt visszhangozza. mint amit Ceausescutől és f’app László püspöktől hallottunk, hogy tudniillik „magyar veszély" fenyegeti a romániai Erdélyt. Az állami hatóságoktól-ki tudja hányadszor - szigorú intézkedéseket követel ellenem és általában a magyarság képviselői ellen, akik „alkotinány- és törvényellenes magatartást" tanúsítva, Romániát befeketítik és „regionalizálni" aka mánk az országot. Ezzel párhuzamosan, nemzetközi szinten is Ceausescu módszereire és „nemzetiszocialista'' pro-I’Ugandájára emlékeztető lépése,vt tesz a román külpolitika. Február 21-én, nem utolsósorban a helyhatósági szélsőséges választási kampány részeként, Románia Külügyminisztériuma tiltakozó Nyilatkozatot tesz közzé a magyar kormányzat címére, melyben „destabilizáló, revizionista" megnyilvánulásokban marasztaljad annak képviselőit. Általában is a magyar külpolitikát teszi felelőssé „a szélsőséges román és magyar nacionalizmus" és a román-magyar kapcsolatok megromlása miatt. (Áz ügyben az igazán szenvedő fél újból ysak a „túszként", másodrangú állampolgári státuszban taitott erdélyi magyarság.) bz azonban csupán a felszín. Titkos diplomáciai lépésekre is sor kerül a világ fővárosaiban, lobbek közölt Hollandiában A képiéi,! régi. A nemzetközi félretájékoztatásra szakosodott román diplomácia változatlanul tovább hangoztatja régi kliséit, hogy tudniillik „a magyar revizionizmus" veszélyezteti Románia területi integritását, uszítja a romániai magyar kisebbséget, befeketíti Romániát stb. Pr. Ion M, Angiiéi hágai román nagykövet félrevezető levelében nem kevesebbet állít rólam, mint hogy „Erdély autonómiájáért és Romániától való elszakításért harcolok", mint „vezető személyisége a magyar szélsőségesek és revizionisták élcsoportjainak". Anghel úr tulajdonképpen ugyanazt mondja, mint hajdan Ceausescu és titkosrendőrsége, a „Securitate", vagy egykori püspököm az „Oradea-i" l’app László, vagy legutóbb Vacant Front-szenátor. Egyébként a nagykövet vélekedései teljes mértékben egybevágnak az antiszemita, íusiszloid és xenofób Vatraparlok ideológiájával, félelmeivel és stratégiájával, illetve ezek figyelemeltereló, agresszív, lázíló antidemokratikus gyakorlatával. Miközben Vacaru szenátor és társai szüntelenül az állami hatóságok „intézkedéseit" („measures") sürgetik, A.nghel nagykövet a hatalom cinizmusával és egy igazi diplomata „tapintatával" a román kormány messzemenő „toleranciáját és türelmét" méltatja idézett levelében, rámutatva, hogy az - még csak - „intézkedéseket sem telt az egyes Románia és nemzetellenes akciók ellen". És Ceausescu módjára hosszasan bizonygatja, milyen jő dolguk van Romániában a magyaroknak, akik „az európai normáknak megfelelően teljes jogokat (,full rights’) élveznek". (Megjegyzem, hogy Anghel nagykövet legutóbbi brüsszeli tiszteletbeli szenátusi |Senat dTlunncur Européen| beszédemet és nyilvános állásfoglalásomat minősíti „virulens románellenességnek".) A tokozás művészetét alkalmazva, végül Romains Viilpesat Vutraszenátor! szükséges idéznünk, aki február 25-i parlamenti interpellációjában „sürgős inétézkedéseket" követel a „neo-horlhysta" magyarok ellen, és sürgeti „a közismert gyújtogatok internálását". Megismételt költői kérdésé Így hangzik: „ I mini akarom, hogy egy hadiáltapid esetére történtek é intézkedések internáló táborok megszervezésére, a renitens romániai magyarok szántára?“ A 40-es évek „V. hadosztályának" „náci ágenseire" visszautaló, lágerszervező „hazafias"’ buzgalom hallatán, egyáltalán nem csodálkozhatunk azon, hogy a szélsőséges médiában alkalomadtán „légionárius" felhívások, antiszemita uszítások jelennek meg, vagy hogy fejemre vérdíjat tűzött ki egy bizonyos „Népi Törvényszék" (Tribunalul f’oporului) és népirtással vádolt, két év után könnyedén felmentett temesvári Securitate-bizlosom jól jövedelmező interjúkban visszhangozza ugyanazt, amiről az előbbiekben beszámoltam, továbbra is példás megbüntetésemet követelve. A romániai forradalmi ellenállás exponált képviselői továbbra is veszélyben vannak. A láthatatlan Securitate a látható Vatrában és a különböző állami struktúrában - Ceausescu szellemében - tovább működik. A váltig szorgalmazott „intézkedésekben" felsejlenek egy lehetséges (virtuális) koncepciós per körvonalai. Ebben a tekintetben térségünk országai, a volt Jugoszlávia és a felbomlott Szovjetunió egyes tagországai, rendkívül rossz óment jelentenek. Tőkés László Új Magyarország, 1992.márc.9.
