Hungarian Press Survey, 1992. március (8212-8232. szám)
1992-03-11 / 8219. szám
„...közvÉlEMÉsy! Te ifjú óríás! Láqy üdvezülvE ÍElsERcIülTÖdbEN; tjjAd A NEMZET ÓRAMLTATÓjA, A -NÉpCLET-NEk ÜTŐERE TE VAqy." KossutIi LAjos miután a szolgálat egy része által elkövetett törvénysértéseket 1989 decemberében leleplezte a nyilvánosság előtt. Felmerül a kérdés, hogy hazánkban és a hozzá hasonló demokratikus változáson keresztül menő országokban a több tízezer volt és aktív állambiztonsági és bűnügyi nyomozónak miért nincs ezekről a kérdésekről mondanivalója -a nyilvánosság számára. Ez az általános hallgatás akkor szembetűnő, ha a világ nyugati lélenek hasonló megnyilvánulásait vizsgáljuk. ,\z angolok betonszilárd titokvédelmi rendszere folytán titkosszolgálatukat az ismeretlenség homálya fedi. Mégis, a nemzeti presztízs okán - talán még-a gyarmatbirodalom idejéből töretlenül megmaradt nimbusznak.megfelelően - ha egy felsőfokú tanulmányait befejezett és külföldi munkára készülő fiatalembert a titkosszolgálat nem kér fel feladatok elvégzésére, az csalódottá válik, mint akinek a képessegében nem bíznak meg. Ernest Hemingwavtői Graham Greene-ig sokan büszkén vallották - persze a részletek feltárása nélkül hogy titkosügynökök voltak. Külön dicsőségtáblán szerepeltek azok. akik a háború alatt, főként ellenséges területen életveszélyben végezték konspirált tevékenységüket. Térségünk országaiban titkosszolgálati beosztottak - egy-két titkosügynököt kivéve - még nem publikálták emlékirataikat. Csak a dezertórök mertek ilyenre vállalkozni i például Pacepa tábornok), garantáltan biztonságos körülmények között. A maffia hallgatási parancsa, az omerta. A maffiából ki lehet lépni, a kapcsolatot a szervezettel meg lehet szakítani. A csekista (ezt használták a Varsói Szerződéshez tartozó országok állambiztonsági szervei önmaguk megjelölésére, az 1917 decemberében Lenin rendeletére és Dzserzsinszkij vezetésével megalakult Rendkívüli Bizottság - VCSK - neve után) minősítést nem lehetett senkinek önmagáról lemosni. Ha valaki leszerelt, akár fegyelmi okból lett eltávolítva. bármikor utána lehetett nyúlni. .Az eltelt 31 ev alatt nem fordult elő olyan eset. hogy bármelyik volt állambiztonsági tiszt 'lett légyen a korábbi időszakban ávós. operatív munkás, politikai nyomozó, állambiztonsági rendőrtiszt) megtagadta, vagy feltételhez kötötte volna az együttműködést. A beteges gyanakvásig felfokozott éberség és konspiráció az érintettek nagy többségénél azt eredményezte, hogy leépítette megszokott baráti, társadalmi körét, vágj,- elővigyázatosságból a barátok maradtak el a „veszélyessé” vált baráttól. A válások magas arányát is az otthoni titkolózás okozta. Ezért is volt gyakori a cégtagok közötti házasság. Ezt a helyzetet még tovább rontotta a vezetők terrorisztikus beavatkozása a beosztottak magánéletébe. (1962-ben csak nyakas ellenállásom miatt engedélyezték házasságomat egy sztahanovista művezető lányával. mert a papa múltjában volt egy fekete pont - koronaőr volt. Vágy például az 1960-as. 70-es években többször figyelmeztettek, hogy operaénekessel nem illik barátkozni, szakítsam meg ezt a kapcsolatot. Barátom többet nem hívott fel a munkahelyemen, én pedig kevésbé feltűnően mutatkoztam az operaházi körökben, de bajom nem származott a parancsmegtagadásból.) Itt említem a parancsmegtagadást, amit pályafutásom során sokszor gyakoroltam, bár soha nem nyílt ellenszegülés, hanem fegyelmezett tudomásulvétel utáni elszabotálás, vagy a végrehajtás lehetetlenségének bizonyítása útján. Plénum előtt nem vitatkoztam elöljáróimmal. nem tűntem „karakán legénynek”, magatartásomat azonban tudatosan alakítottam így, mert már a feladatnegfcatározás alatt fel tudtam mérni, hogy azzal egyetértek-e. vág. sem. Vitatkozni az esetek többségeden úgy’s felesleges lett volna, viszont ei cudtam altatni parancsnokaim gyanakvását azzal, hogy destruktív elem vagyok (ezt a címkét is gyakran osztogatták ebben a korban'. Gondjaim csak akkor adódtak, amikor főiskolai tanszékvezető lettem es a havi rendes referádákra a pártcsoportbizalmit is szexis szerint magammal kellett vinni, aki tanúja volt a megbeszéléseknek. Ennek az embernek mindig el keliett magyarázni. hogy bizonyos kérdéseket miért nem jelentek az elöljáróimnak és a korábbi feladatok közül mit és miért nem hajtattam végre munkatársaimmal. Bizonyítani nem tudom, de érzésem szerint a szolgálat számos tiszta szívű és normális gondolkodású munkatársa is így járt el, hogy lelki egyensúlyát megőrizze és szégyellni való dolgokkal ne terhelje lelkiismeretét. Ezt a viselkedésstratégiát nem volt túlságosan nehéz kialakítani, mert a feladatok állandó özönéből a megszerzett rutin és a ráérzés birtokában könnyen ki lehetett szúrni a megalapozott, tényleges bűncselekményre utaló ügyjelzéseket, tippeket és ha ezeket sikeresen feldolgozták, akkor a számonkérés könnyen elsikkadt a többi végre nem hajtott feladatot illetően. Ezekről azonban soha, senki nem beszélt, mindenki saját lelkiismeretével intézte el. hogy milyen feladatot és hogyan végzett
