Hungarian Press Survey, 1992. március (8212-8232. szám)

1992-03-11 / 8219. szám

Kapu, 1992/1-2.szám

ügyi körökben, hogy pontosan fizessük az adósságállományunkat. Nekünk olyan a gazdaságpolitikai helyzetünk, hogy ide kellene vonzanunk a befektetőket. De ma még mindig meglehetősen kusza, kialakulatlan viszonyokkal találják szembe magukat, ezért jobbára csak a kalandortóke jött be eddig az országba. Másrészt itt van a belső adósságállomány kérdése. Átláthatatlan, hogy ki kinek tartozik. Korábban egy sor felesleges beruházásra dobtunk ki pénzt. Nincs mit tenni, ezeket a költségeket le kell írni.- A mai körülmények között mennyire tartják alkalmazható fegyvernek a sztrájkot ?- A nyáron jelzésértékkel már szerveztünk egy okkupációs munkabeszüntetést, hogy demonstráljuk szervezettségünket. Szeretnénk nyomást gyakorolni a kormányra, hogy a munkavállalók tulajdonosokká akarnak válni; Egy kézbentartott, irányított figyelmeztető sztrájkkal semmi gond sincs, Valamennyi szakszervezetnek deklarálnia kell, hogy közös a szakszervezeti mozgalom célja. Egységesen kell fellépnünk a magyar munkavállalók érdekeinek képviseletében. Nem is azt kívánjuk,

hogy a kormány maradéktalanul tegyen eleget követeléseinknek, hanem legalább mozduljanak el abba az irányba. A szakszervezeteknek biztosítaniuk kell, hogy a sztrájk ne menjen túl az eredeti célján. A legfontosabb teendőnk, hogy tartsuk kézben a munkabeszüntetéseket, az volna a legnagyobb baj, ha irányíthatatlanná válnának.- Hogyan jellemezné az ország mostani közállapotait?- Most valóban történelmi esély kínálkozik, a nemzet megmutathatná, mire képes, hiszen most nem fenyeget bennünket senki kívülről. A legfontosabb a gazdaság újjáépítése. Ehhez nemzeti összefogásra van szükség. Az országot járva azt tapasztaljuk, hogy elkeseredettség és kiábrándultság uralkodik a nép körében. Sajnos, ez utóbbi nyomja rá leginkább a bélyegét ma hétköznapjainkra Nem igaz, hogy az embereket nem érdekli a politika. Igenis politizál a nép. És hajlamosak arra, hogy egy kalap alá vegyék a politikai élet szereplőit. És azt mondják, hogy egyikőjük sem az ó valódi érdekeit képviseli. Ez adói mi, szakszervezetek sem vagyunk kivételek De a negatív tapasztalatok erre késztetik őket. Hiszen az egekig szöknek például az energiaárak. Az emberek ma azt mondják hogy jó-jó, rossz rendszer volt az előző, de nem kellett attól tartanom, hogy elvesztem az állásomat. Pedig volt eddig is munkanélküliség csak ezt rejtett munkanélküliségnek nevezzük. És ezt ma sokan megpróbálják a saját javukra felhasználni. A volt bolsevik baloldal nem tűnt el teljesen a porondról. Aki ismeri a vidéket tudja, hogy a régi kiskirályok ma is léteznek, ma is fél tőlük a nép. Ezért szükség lenne az elmúlt negyven év felelőseinek megnevezésére. Komoly ellenérzést vált ki az emberekben az is, hogy az igazgató megcsinálja a maga holdingját vagy káeftéjét. Nekik meg otthagyják azt, ami már senkinek sem kell. A csődeljárásnak néznek elébe. Nem hittem volna, hogy valóban végbemegy nálunk egy demokratikus politikai és gazdasági rendszerváltás. A baj az, hogy nem tudjuk valóságos tartalommal megtölteni. Többszörös a felelősségünk nekünk, szakszervezeteknek, hogy urai legyünk a helyzetnek, amennyire lehetséges irányítani, befolyásolni tudjuk, vagy ha kell, kezdeményezzünk.

Kovács L. István