Hungarian Press Survey, 1992. március (8212-8232. szám)

1992-03-02 / 8212. szám

Magyar Hírlap, 1992. február 26. Ll Ä miniszter nem indított vizsgálatot Az új káderpolitika előszele Hajdú-Biharban Még nem lehet tudni, hogy ki lesz a Hajdú-Bihar Megyei Bíróság elnöke, s azt még kevésbé, vajon I megalapozottak-e a tisztség betöltése körüli, ‘ az MDF újabb káderpolitikai akcióját sejtető híresztelések. A helyzetet tisztázandó kerestük meg i Bárd Károlyt, az Igazságügyi Minisztérium helyettes államtitkárát, aki személyesen volt jelen a múlt heti ominózus összbírói értekezleten, ahol az ügy kipattant. — Mi az igazság Sál László, a Hajdú-Bihar Megyei Bíróság el­nökhelyettesének múlt heti bejelen­téséből, miszerint a helyi MDF egyik képviselője felkérte, hogy pá­lyázzon az elnöki tisztre? — Én annyit tudok, hogy ezt ő bejelentette. A többit Sál Lászlótól kellene megkérdezni. — Szabó Lukács MDF-es or­szággyűlési képviselőnek tudomá­sa szerint milyen szerepe volt eb­ben a felkérésben? — Nem tudom pontosan re­konstruálni, mikor hangzott el Sza­bó Lukács neve az üggyel kapcso­latban. Azt hiszem, az összbírói ér­tekezlet után hallottam, hogy talán ; 6 lehetett a közvetítő. Nem isme­­, rem személyesen a képviselő urat. — Önnek hivatalból kellett je­­! len lennie az értekezleten? — Igen, mint az Igazságügyi Minisztérium képviselője. Az a feladatunk, hogy a megyei értekez­letek jegyzőkönyvét összegyűjt­­cük, s ha a miniszter úr kíváncsi a véleményünkre, a benyomásainkra a jelöltekről, akkor elmondjuk. — És kíváncsi volt? — Még nem. — Én kíváncsi lennék az ön vé­leményére az összbírói értekezlet­ről. — Utólag rekonstruálva a tör­ténteket, azt hiszem, sok feszültség koncentrálódott abban a másfél órában. Maga a pályázati rendszer új, s a többes pályázatot eleve ne­hezen fogadja el a bírói testület. — Azt hiszem, a legnagyobb fe­szültségforrás inkább Sál László bejelentése lehetett... — Ha évek óta gyakorlat lenne már a pályázati rendszer, akkor nem hiszem, hogy önmagában kü­lönösebb reakciót váltott volna ki, hogy egy parlamenti párt képvise­lője, vagy annak megbízásából va­laki azt mondja iksznek, hogy in­duljon a pályázaton. — Nem tartja tehát aggályos­nak, hogy történetesen ez a párt a hatalmon lévő koalíció vezető pártja? — A pályázat többlépcsős rend­szer. Ha arról lenne szó, hogy a pá­lyázat közvetlenül a miniszterhez kerül, aki történetesen a kormány­zó párt tagja, akkor ez aggályosnaK minősülne. De ott van az összbírói értekezlet, amely eldöntheti, hogy kit ajánl és kit nem. Azt elisme­rem, fokozott óvatosságra van szükség. — Kit ajánlottak végül? — Az összbírói értekezlet ismét Szabó Pétert, a korábbi elnököt ja­vasolta. — Kezdeményezett-e a minisz­ter, vagy a minisztérium vizsgála­tot az ügyben? — Nem tudom, mit kellene az igazságügy-miniszternek ebben az ügyben vizsgálnia. Az ön kérdésé­ben én pártállami reflexet vélek felfedezni. Mit vizsgáljunk azon, hogy a képviselő szólt-e valakinek, vagy sem. A minisztérium a végre­hajtó hatalomhoz tartozó szervezet, nem mondhatja, hogy kezdjenek vizsgálatot egy képviselővel szem­ben. — Ha én igazságügy-miniszter lennék, érdekelne, hogy a hatáskö­römbe tartozó egyik megyei, igen magas beosztás kapcsán történ­tek-e anomáliák. Érdekelne már csak azért is, mert MDF-tag va­gyok, s ön az imént a fokozott óva­tosságról beszélt. — Szerintem maximum azt le­het kimondani, hogy nem tartották be a fokozott óvatosság elvét. Eh­hez viszont nem kell vizsgálat. A miniszter dolga az, hogy ha elé ke­rülnek a nevek, döntsön a kineve­zésben. Kit igen, és kit nem. • Rejtő Gábor

Next

/
Oldalképek
Tartalom