Hungarian Press Survey, 1992. március (8212-8232. szám)

1992-03-06 / 8216. szám

Új Magyarország, 1992.inárc.3. állomány létszáma megegyezik az elüli­tek számával, Skandináviában a személy­zet van többségben Persze mondtam már, hogy minden relatív Magam is tapasztal­tam, bogy a volt Szovjetunióban egy 100- 110 fős zárkában ugyanennyi kopaszra nyírott rab sorakozik fel egy szál nevelő elölt!- Tcrji'mk vissza a személyzetre. Mekkora illlwn a fluktuáció?- Igen magas. 1989-ben dolgozóink 7, két évvel később 12,5 százaléka cserélődött ki A magyarázat abban keresendő, bogy állandó fizikai és szellemi stresszhatásnak vannak kitéve, és rendkívüli mértékben le­terhellek. Hogy példákkal érzékeltessem: egy nagy’ börtönben a belső felügyelőhöz 10Ó-150 elítélt tartozik. Egy nevelő 80-100 rabbal foglalkozik, intézi ügyes-bajos dol­gaikat. Tavaly 47 ezer esetben 55 ezer él­űéitől mozgattunk, ami azt jelenti, hogv bírósági tárgyalásra vittük őket, kórházba, pótnyomozásra és így tovább. Megnöve­kedőit az előzetes letartóztatottak száma; ráadásul mintha ennek az ideje is hosz­­szabb volna a korábbi időszakhoz képest. Nem ritka a 6-10 hónapos várakozásaz íté­lethozatalig Mindezek azt jelentik, hogy az őrök csak úgy tudják megoldani felada­taikat, ha túlóráztaliuk őket. A leterheltség és a stresszhatás következménye, hogy 1500 dolgozó rendszeres orvosi ellátásra szorul Sokan közülük mozgásszervi, ér­rendszeri és neurotikus betegségekben szenvednek Amennyiben viszont nem tólórázlatnánk őket, azonnal 200-250 em­bert kellene felvennünk. Erre azonban nincs pénz. Ugyanakkor azonban jeleztük a kormánynak, hogy a szóban forgó kér­désekben ki kell dolgozni egy ütemtervet, amely fokozatosan biztosítja a létszámot. Tudniillik, nehogy abban az illúzióban rin­f'assa magát bárki, hogy rendőrséget fej­esztunk, bíróságot, ügyészséget esetleg fejlesztünk, s közben a büntetés-végrehaj­tás marad Ez csak együtt, párhuzamosan képzelhető el Jeleztük továbbá a kor­mánynak ahhoz, hogy garantálni tudjuk a tárgyalások folyamatosságát, növelni kell az előállító-szállító őrség számát A kormány megértette ezt a gondunkat és engedélyezte száz fő felvételét.- Csak az összehasonlítás ré­get f. a szomszédos cseh és szlovák oldalon ugyanilyen problémák­kal kell szembenézniük?- Nem hinném, hogv ők sokkal jobb gazdasági hely­zetben volnának, mint mi, ez­zel szemben náluk van olyan intézet, ahol egy őrre egy elítélt jut.- Ez azt jelenti, hogy talán ko­molyabban veszik az elítéltekkel való foglalkozási?- Tény, hogy görcsösen erőlködve próbálnak megfe­lelni az Európa Tanács ajánlá­sainak. Ezért ragaszkodnak például szigorúan az elhelye­zés normáihoz, és ha az előí­rásokat túllépik, igen komoly áldozatok árán átvesznek más épületeket, s visszakapták a korábban megszüntetett bör­tönöket is. És ehhez a létszá­mot is biztosítják! Mi az el­múlt három évben - hasonló esetekben - kénytelenek vol­tunk a létszámot „kigazdál­kodni"...- Magától érlelődő, hogy mindenütt a vilá­gon az elítéltekéi dolgoztatják. Nálunk sincs ez másképpen Csakhogy itthon sajátosan magyar viszonyokkal állunk szemben, ami - tudomá­som szerint nem jó, és valamilyen megoldást az új gazdasági helyzetben ki kell találni.- A világ minden részén összetartozik az elítéltek őrzése, nevelése, foglalkoztatá­sa Magyarországon ez kettéválik, ugyan­akkor a probléma egy. Nevezetesen a munkáltatást - teljesen önálló szervezet keretében - vállalatok biztosítják. Csak az kapcsolja össze őket, hogy a vállalat igaz­gatója és az intézel parancsnoka ugyanaz a személy. Sokat lehet vitatkozni azon, hogy melyik megoldás a jó. A lényeg - le­egyszerűsítve - abban keresendő, hogy az állomány egy azonos feladat két oldalát végzi. Az egyik oldalt jelenti a körletben, az intézetben az elítéltek életének irányí­tása, a másik oldalt a munkahelyen, a ter­meléssel töltött idő szervezése. Utóbbiban jelenleg 2562-en tevékenykednek. Mere­ven szétválasztották a két dolgot, amely­ből az következik, hogy az egyik oldalon a jövedelem - beleértve az elítéltek kerese­tét is - attól függ: eredményesen gazdálkod­­nak-e avagy sem. Az elmúlt néhány évti­zedben bármit gyártottak, a hatalmas szo­cialista „piac" mindent elnyelt. Nagy volt a kereslet az elítélt-munkaerő iránt, mert egy sor munkát tudtak elvégeztetni velük, amit másokkal kevésbé, például a csiszo­lást, csatornázást; másrészt úgynevezett vatlaembereknek használták őket. A bé­rük alacsony volt, Így viszont jobban lehe­tett másokat megfizetni. Teljesen nyilván­való, hogy piacgazdasági viszonyok kö­zött ez az összetételű munkaerő - az ob­jektív helyzetből következően - nem ver­­senyképes. Ez persze csak egy ok a sok kö­zül.-Mi a megoldás a személyzet bérezését ille­tően?- A megoldás csak az. lehet, hogy a költ­ségvetésből kiegészítést kannak. Megkap­ták tavaly, tavalyelőtt, aziaei költségvetés­be viszont már nem került be, ami teljesen érthetetlen! Ez a 2562 vállalati dolgozó olyan minimális létszám, 8mi már veszé­lyezteti a termelés szervezését. A költsé­gek csökkentése érdekében ugyanis az elmúlt két évben 600 vállalati dolgozó­nak mondtunk fel- Elterjedt, hogy egyrr több vállalat megy lünkre. Ha ez a tendencia folulatódik, kiilikus helyzet állhat elő- Az. a véleményem, hogy nagyon jól szervezett piackutató munkával és a termék­szerkezet átalakításával át tudjuk vészelni ezt az időszakot. Jó példa máris akad Snp­­ronkóhidán, ahol eddig mullszövetet gyártottunk,és most fokozatosan állunk át más termékekre. Vannak azonban olyan v általa Iáink, amelyek köz/ronli segítség nél­kül nem lesznek képesek életben maradni. Ezzel kínlódunk jelenleg. A kormány dön­tése értelmében egy tárcaközi bizottság­nak kell megvizsgálnia, hogyan lehet köz­ponti megrendelésekkel a meglévő hely­zeten segíteni. A Pénzügy: és az Igazság­ügyminisztériummal karöltve, április vé­géig meg kell találni az elfogadható meg­oldásokat. Pontosan érzékeltettük a kor­mánnyal, hogy itt nem egyszerűen foglal­koztatásról van szó, hanem biztonságról és humánus kérdésekről is. Magától értető­dő, hogy' nem lehet zárkában ülni hetekig, hónapokig, évekig - tétlenül. Ez nem szül jó vért...- A nyugati országok börlöneilrn hogyan ■ oldják meg a foglalkoztatást ?- Ott pontosan tudják, hogy egy mun­kahely megteremtése mibe kerül Ok sem tudnak mindenkinek munkát adni a bör­tönben sem De például Angliában a ver­seny fenntartása vagy korlátozása érdeké­ben a börtönökben gy ártott terméket nem vihetik ki a piacra Ezek a termékek belső felhasználásra vagy’ különböző állami szervek közvetlen megrendelésére ké­szülnek. Finnországban az igazságügyi szervek irodabútorait - szintén állami megrendelésre - a börtönökben csinálják, de az autórendszámok és az útjelzőtáblák is itt készülnek- Nem lehetne itthon is ebben az irányion haladni?- Biztos, hogy csak így lehet! De ezek­ben az országokban azt is pontosan tud­ják, hogy a munkahely megteremtése mel­lett mennyibe kerül az oktatás, a szakkép­zés, és tisztában vannak azzal, hogv ez ol­csóbb a börtön körülményei között. Es azt is tudják, ha az elítélt szakképzést kap vagy tanul, akkor ez nemcsak hogy keve­sebbe kerül az intézménynek, nemcsak le­köti az elítéltet, hanem az esélyeit is növeli a szabadulás utáni beilleszkedésre. Tehát dotálják a szakképzést, a tanulást és - elis­merik Kötelezővé teszik például vagy az. egyikei, vagy a másikat. Es „zsebpénzzel" is honorálják. Ha a tanulásban vesz. részt valaki, a felét kapja annak a pénznek, ami a dolgozónak jár. (Anélkül, hogv részlete­sen kitérnék a keresetre, az európai mini­málbérek 10-15 százaléka illeti a rabokat a legkülönbözőbb országokban Magyaror­szágon - 1991-es adat szerint - 4600 forint az átlagbér.) A gond itthon az, hogv nem igazán jó még az oktatás, nem tudják meg­felelő szakképzésben részesíteni az elítél­teket, nem olyan szakmákat sajátítanak el, amelyek igazán hasznosak. (Alapvetően a könnyűiparban foglalkoztatjuk őket.) Mégis, mindent összevetve: bizakodó vagyok, és hiszem, túl fog jutni az ország a gazdasági krízisen, a bűnözés is valame­lyest vissza fog szorulni, és lesz elég ener­giánk néhány, ma még utópiának tetsző elképzelésünk megvalósítására Kő András

Next

/
Oldalképek
Tartalom