Hungarian Press Survey, 1992. március (8212-8232. szám)
1992-03-02 / 8212. szám
Gadó György: azonos elbánást az áldozatoknak! Miért ér többet a pecsétes Justizmord? Alapvetően elhibázottnak tartja a politikai áldozatok kárpótlásáról szóló törvényjavaslatot Gadó György, az SZDSZ országgyíílési képviselője, mert, mint lapunknak adott interjújában mondja: „diszkriminál az egykori áldozatok Vözött”. — Ön a kormányzat .szemére veti, hogy koncepció nélküli, meglehetősen ellentmondásos tervezetet nyújtott he a T. Háznak, amely hátrányosan érinti többek közt a deportált zsidóság kárpótlását. De miért csak most ilyen kritikus ebben az ügyben ? — Korábban sem ítéltem jónak a törvényjavaslatot. A tervezetet én általános vitára is alkalmatlannak tartottam, még akkor is, ha a bizottságok másként vélekedtek róla. Elismerem, lehettünk volna célirányosabbak. Azt hiszem, az érintettek szervezetei erőteljesebben törekedhettek volna arra, hogy véleményüket figyelembe vegyék a javaslat kidolgozói. S talán az sem ártott volna, ha az SZDSZ kezdeményez és módszeresebben keresi a kontaktust a különböző érdekvédelmi szervezetekkel. — Az SZDSZ-nek miért nem volt fontos a jóvátétel — különösen ami az anyagiakat illeti — következetes támogatása? Nem láttak benne politikai tőkét? — A liberális pártok ellenezték a vagyoni kárpótlást, pártolták a politikai áldozatok ügyét. Az SZDSZ valóban nem hozott párthatározatot erről, de deklarálta, ebben az ügyben nem szabad diszkriminálni. A jóvátétel úgyis csak jelképes lehet, már csak ezért sincs értelme különbséget tenni az egykori áldozatok között a törvényes rendezés során. — A kormánypártiak is elismerik a törvényten’ezet vitathatóságát, de azt mondják, eddig senki nem tudott előállni mindenki számára elfogadhatóbb változattal. Önnek mi lenne az igazságosabb megoldás? — Csak az, hogy egységes elbírálásban kell részesíteni mindazokat, illetve hozzátartozóikat, akik az elhurcolásuk idején meghaltak. Attól eltekintve, méltányos és igazságos-e, hogy a deportálásban elpusztultak után 8 hónap, vagy a Szovjetunióba elhurcoltak után 3 évi rabidőt vesz a kárpótlás alapjául a javaslat, mindkét esetben egy a lényeg: az áldozatokat elpusztították. Ezért járjon kárpótlás, s ne a halál előtti hónapokért! A javaslat szerint mintha csak azért nem számítana gyilkosságnak a gázkamrákba hajtás, mert nem volt formális — magyar vagy német — bírósági végzés róla... A hivatalos pecséttel ellátott justizmord többet érne, mint az, amelyiknél az aktáról lefelejtették a pecsétet? A gyakorlatban különbözők voltak a sérelmek. Azonban ennek a törvénynek nem lehet célja a dekázgatás. Ezért, álláspontom szerint egységesen azonos összeg illeti meg az áldozatokat. — De ezeknek az eseteknek a rendezésére — ide tartoznak a deportáltak, vagy akiket a Dunába lőttek, vagy 56-ban megöltek a parlamentnél s még egy sor kategória — a kormány a napokban hozta nyilvánosságra a nemzeti gondozotti díj intézményének tervezetét; havi 2500 forint szerepel a javaslatban az 1939—63 közötti évek áldozatainak. Ezt sem tartja elfogadhatónak? — A nemzeti gondozotti díjról szóló javaslat hivatalosan még nincs a parlament asztalán, a részleteket közelebbről nem is ismerhetem. Sokak számára meglepetés, amit azért szerzett nekünk a kormány, mert fgy reméli kivédeni a fentemlített javaslat elleni kifogásokat. Egy átfogó jellegű törvény megalkotásával nem lett volna szükség újabb intézmények létrehozására, s áttekinthetőbb lenne a rendezés. A juttatandó végösszeg talán még elfogadható is lenne, ám azt nem tartom méltányosnak, mivel zömmel időskorú emberekről van szó, hogy — a bírói ítélet alapján kivégzettekkel ellentétben — nem egy összegben kaphatják meg a hozzátartozók a pénzt. — Ön szerint mennyit bírhat el a büdzsé ilyen célokra? — Méltatlannak tartom, hogy a javaslat a pillanatnyi költségvetési helyzetből indul ki, s eszerint próbálja elosztani a pénzt. Az állam megnyugtathatná az embereket, hogy nem rendeli örökké szűkös pénzügyi megfontolások alá a kárpótlás jelképes összegét. Amiről még ennyi idő után sem tudni semmi biztosat. Hiszen például továbbra sincs kormányzati válasz az MDF-frakció követelésére, hogy a törvényben szerepeljen az alapösszeg, hogy mindenki ki tudja számítani, mennyi pénz jár majd neki az évek során. S itt üt vissza, persze főként az érintetteknél, hogy a kormány politikai okokból előbbre sorolta a vagyoni kárpótlást. — Mikorra várható a törvény részletes vitája? -— Pontosan nem tudom megmondani. A következő hét napirendjén sem szerepel még. Az a benyomásom, mintha kifáradt volna ez a téma, s a Ház nem tulajdonít akkora jelentőséget a jóvátételnek, mint amekkorát erkölcsileg megérdemelne. • Szluka Márton Magyar Hírlap, 1992. február 2b.
