Hungarian Press Survey, 1992. március (8212-8232. szám)

1992-03-03 / 8213. (8214.) szám

Magyar Hírlap, 1992. február 27.

— Értsem úgy, hogy a minisztérium kész folytatni a politikai vitát bizottsági keretek között?

— Igen, megfelelő feltételek esetén. Meg kell jegyeznem, hogy a törvény-előkészítés jelen szakaszában. amikor a kodifikáció elkezdődött. a törvénykoncepció tervezetté alakul, gyakorlatilag folyik a további érdekegyeztetés, és változatlanul részt veszünk a törvényről tartott helyi fórumokon. Sót, személyes tapasztalataim szerint ezek a fórumok — minthogy a résztvevők most már

22

tájékozottak, ismerik a szöveget — lényegesen nyugodtabb hangvételűek és tárgyszerűbbek, mint a korábbiak voltak. S mi minden lényeges talpraesett érdemi indítványt szívesen fogadunk, s e javaslatokat érvényesítjük menet közben.

— Az eddigi általános válaszokból ítélve, a minisztérium rugalmas magatartást tanúsít. Ez megnyugtató. Csakhogy mihelyt konkrét kérdésekre térünk, kitűnik, hogy igazítani, kozmetikázni önök hajlandók, de lényegi vitakérdésekben nem engednek.

— Kérdése válogatja. Miért, milyen kérdésekre gondol?

— Hajlandó a legvitatottabb kérdésekben, például a területi oktatási központok kérdésében, vagy a tankötelezettség, az iskolaszékek, az iskolarendszer ügyében engedményt tenni a minisztériumi’

— Például a területi oktatási központok — TOK — hatáskörének megfogalmazásába vagy az iskolaszékek ügyében a viták hatására már jelentős engedményeket tettünk. Hajlandók vagyunk tovább finomítani a jogkörök leírását és kiiktatni mindazt, amiből arra lehet következtetni, hogy e központoknak hatósági jogkört szánunk. Lehet vitázni arról, hogy ezek regionális vagy megyei hatáskörű intézmények legyenek. De abban biztosak vagyunk, hogy valamiféle szakmai hálózat kell, mert az egész országot nem lehet szakmailag egy központból igazgatni.

— Hát az önkormányzatok apparátusai erre nem alkalmasak?

— Rendkívül sok szakmai gond van az önkormányzatok egy részével. Lehet tárgyalni az iskolaszékek hatásköréről, feladatairól. A tankötelezettség meghosszabbítását alapkövetelménynek tekintjük. Ebből nem engedünk. S már-már egyetértés látszik kialakulni e témában.

— De hát e kardinálisnak tekintett kérdésben lényegi változást nem is hoz az új törvénykoncepció.

Hiszen a tizenhat éves korig kiterjesztett tankötelezettséget törvénybe iktatták korábban is. Épp ebből kiindulván érzem nagyon időszerűnek Beke Kata elképzelését, mely szerint az 1985-ben elfogadott törvény csak részleges módosításra szorul. Nem lenne ésszerű hallgatni a képviselőre?

— Ami a tankötelezettséget illeti, itt az új törvénykoncepció lényeges változást hoz. Hiszen korábbi törvények arra kötelezték a gyerekeket, hogy végezzék el az általános iskolát. Ha valaki elvégezte. időben, azaz tizennégy éves koráig, és nem tanult tovább, közép- vagy szakmunkásképző iskolában, tizennégy és tizenhat esztendős kora között felmentést kaphatott. Most e téren egyértelműen fogalmaz a koncepció, kitolva a szakmatanulás idejét. Én másfél évvel ezelőtt szintén ügy vélekedtem, hogy elképzelhető törvénymódosításos megoldás is. Most már módosítottam a véleményemet, mert nagyon nagy bajok vannak az iskolában. öt százaléka a gyerekeknek nem végzi el még az általános iskolát sem.

Nyolc százalék nem tanul tovább az általános iskola elvégzése után. További tizenöt százalék lemorzsolódik a középiskolából, elsősorban a szakmunkásképzőből. Új megoldásokat igényel az önkormányzati törvény, és szétesett az egész szakmunkásképzés. Minthogy pedig a közoktatási. a felső- és a szakoktatási törvény egy csomagban kerül előterjesztésre, ez kihat a közoktatási törvényre is. Tehát új törvény kell.

— Nem lenne elegendő e részletes törvény helyett egy kéreti örvény?

— Az ellenzék azzal vádol, hogy túlszabályozzuk az oktatást, mi úgy véljük, ók túlságosan liberalizálnák. Lehetséges, hogy a vitáink során valahol még találkozunk.

• N. Sándor László