Hungarian Press Survey, 1992. február (8200-8211. szám)
1992-02-28 / 8211. szám
Figyelő, 1992.febr.25. zött: az első 1956 után, a második hullám az 1960-as évek közepén, második felében, a legutóbbi hullám pedig a nyolcvanas évek közepén indult. Ennek során a politikai diszkriminációt és kontraszelekciót fokozatosan egy szakmai, teljesítményelvű szelekció váltotta fel! Ez a folyamat a nyolcvanas évek közepétől olyannyira kiteljesedett, hogy — a legfelső politikai vezetés kivételével — Magyarországon már a rendszerváltás előtt sokkal inkább a szakmai szelekció alapján folyt az elitcsere. Ezért, az én feltételezésem szerint, a három közép-európai ország közül Magyarországon lesz a legkisebb mértékű elitcsere. Ezztl tztmbtn az utóbbi Idfibtn a politikai mazó lobb- éa baloldalán la falaróaödtak olyan, radlkálla tórakvéaak, lllatva kövataláaak, hogy a randazarváltozáa alkart éráikéban lényagatan nagyobb mértékű azaméíycsarékat (la) azűkaégaa végrahajtanl, mind a politikai, mind a gazdaaágl álltban... >■ Aki Magyarországon ma elitcserét követel, az igazából azt követeli, hogy a szakmai és piaci szelekcióval szemben ismét valamifajta politikai kontraszelekció érvényesüljön, ami súlyosan veszélyeztetné a normális piacgazdaság és a politikai társadalom kiépülését! Ha sorra vesszük az elit három frakciójának helyzetét, azt láthatjuk, hogy a politikai elit cseréje a rendszerváltozás során többé-kevésbé már lezajlott, a kulturális elit cseréje pedig — legaÜbbis ma úgy látszik — nem (lesz) számottevő. Ami a gazdasági elitet illeti, ez véleményem szerint Magyarországon három forrásból tud táplálkozni. Az egyik a korábbi rendszerben felnőtt menedzserréteg, amelynek jelentős része képes a tőkés piacgazdaság körülményei között is dolgozni és versenyben maradni. E réteg egyik része megmarad menedzsernek, másik része a privatizáció során maga is tulajdonossá válik, amit én a legtermészetesebb jelenségnek tartok. A másik forrás a korábbi rendszer-W ben felnevelkedett gazdasági elit lehet. A második gazdaság tömegessé válása ugyanis a hatvanas évek közepétől, de különösen a nyolcvanas évek elejétől lehetővé tette, hogy széles rétegek piaci ismeretekhez jussanak. Amikor a korlátok felszabadultak, ezek nagy része profi vállalkozóvá tudott válni. A harmadik csoport nem menedzseri képességei és nem piaci ismeretei alapján, hanem szociális tőkéje, kapcsolatrendszere révén képes a gazdasági elitbe bekerülni. Ennek a típusnak két változata van: részben a korábbi rendszerből hozott szociális kapcsola- • tok — ezek a volt párt- és KISZ- titkárok stb. —, részben az új rendszerben meglevő szociális kapcsolatok — például a volt „osztályvezető-helyettesek”— segítik hozzá ezeket a személyeket, hogy bekerüljenek a gazdasági elitbe. Nem tudom megmondani, hogy ez a típus mekkora arányt képvisel, viszont azt szeretném hangsúlyozni, hogy a korábbi rendszerből hozott szociális kapcsolatok gyakran párosulnak menedzseri képességgel és piaci ismeretekkel is. Ebben az esetben nincs baj, mert ez sértheti ugyan egyesek — vagy többek — igazságérzetét, de attól még képesek lehetnek a tőke működtetésére. Probléma akkor van, ha a kapcsolati tőke nem párosul más típusú i képességekkel, de ezt nem lehet j előre megjósolni! Tehát nem le- I hét megmondani, hogy azért, J mert valaki korábban párttitkár, , KISZ-titkár volt, vagy mert va- j laki anno a Toldy Gimnáziumba ! járt, tudja-e működtetni a rábízott tőkét, vállalkozást, mint i ahogy azt sem lehet előre megmondani, hogy ha valaki történetesen a Beszélő köréhez tartozott, abból jó főpolgármester lesz-e Budapesten. Ex mind „menet közben, a gyakorlatban dől el. Az elitcsere igazságossága szempontjából én nem azt tartom döntő tényezőnek, hogy most milyen törvényeket találnak ki az elitcsere közvetlen befolyásol!- : sára, hanem azt, hogy mikor és f mennyire lesz Magyarországon í normálisan működő piacgazdaság. Mert ha lesz, akkor a gazdaséd elitbe „igazságtalanul” bekerüllek úgysem tudnak még közép- „ távon sem megélni, nemhogy hosszú távon. Úgy ártt, hogy ha valódi vtratny van, pontosabban Itta, akkor az alkalmatlanok alőbb-utóbb kihullanak a rottin? >■ Igen. Mondjuk egy év alatt el- • veszti a „hatalomátmentő” vagy az új „kliens” azt a tőkét, amit . csak szociális kapcsolatokon keresztül kapott, és nincs egyéb képessége, beleértve az alkalmazkodóképességet is. A kérdés arak után az, hogy mikor laaz Magyarországon Igazi piacgazdaság. ön hogyan látja annak até>• Úgy látom, Magyarországon vannak egészséges folyamatok, amelyek a piacgazdaság kialakulásának irányába mutatnak. Például az elmúlt két évben tízszeresére emelkedett a gazdasági vállalkozások száma, továbbá 1989—1991 májusa között a magánszektorban foglalkoztatottak aránya 14-ről 28 százalékra nőtt, és még sorolhatnám az egyéb adatokat. Sajnos azonban, ezeknek az egészséges folyamatoknak az üteme nem elég gyors. Ennek egyik fő oka, hogy nemzetközi viszonylatban nálunk túl nagy a vállalkozói szférából történő költségvetési elvonások mértéke. Ez csökkenti a vállalkozók mozgásterét, de ennél is súlyosabb következménye lehet, hogy " fokozatosan belekényszeríti őket illegális tranzakciókba, az úgynevezett feketegazdaságba. Ha a vállalkozó legális eszközökkel nem tudja keresztülvinni akaratát, hogy minél kevesebbet adózzon, akkor egyre inkább illegális eszközökhöz fog nyúlni, míg az adóhivatal — amely arra • törekszik, hogy minél többet szedjen be a törvényben megállapított adókból — egyre agresszívabb! fog válni. Elindul tehát egy negatív spirál, aminek a végén nem a piacgazdaság, hanem a legvadabb feketegazdaság található. Már elindultunk ezen az úton, de még visszafordulhatunk, ánrennek első feltétele egy sokkal ; liberálisabb adórendszer volna. Másfelől csökkenteni szükséges a privatizációba történő politikai beavatkozás lehetőségét, mert szerintem a spontán privatizáció még mindig egészségesebb szelekciót eredményez, mintha a politikai hatalom akar új tulajdonosokat teremteni. A milliomost. Nyugaton ugyanúgy lenézi, ■ egyúttal irigyh a kulturális elit,, mint nálunk, de ott az irigység belül marad a magánszférán, nem válik közérzületté. Nálunk most a humán értelmiség a hatalom birtokosa, ezért saját irigységét és előítéleteit képes kőzérzületté, közhangulattá alakítani! Tudomásul kellene végre venni Magyarországon is, hogy a piacgazdaság nem1 az igazságosság etikai elvei sze-; rint működik, és a tőkésosztályt, a tulajdonos polgárságot nem szeretni kell, hanem békén hagyni, „élni hagyni", mert nélküle nem alakulhat ki és nem működhet normálisan sem a piacgazdaság, sem a demokratikus polgári társadalom. FAGGYASSÁNDOR
