Hungarian Press Survey, 1992. február (8200-8211. szám)
1992-02-25 / 8208. szám
. "1 Magyar Hírlap, 1992.febr.20. r/ „Már csak a pont hiányzott az i-re” Magyar Nemzet Nemeskürty nélkül Kinevezését követően alig huszonnégy óra elteltével Nemeskürty István értesítette a Magyar Nemzet Kiadó Részvénytársaság vezetőit: nem vállalja a főszerkesztői megbízatást. Mint arról tegnapi számunkban beszámoltunk, az rt. február 17-ei hatállyal nevezte ki a lap élére az ismert írót, helyettese Krasznai Zoltán és Szényi Gábor len. Ezek után mindenkit váratlanul ért a lemondás, amelynek hátteréről kérdeztük Nemeskürty Istvánt. — Körülbelül három héttel ezelőtt kerestek meg az rt. vezetői, érdeklődve, elvállalnám-e a főszerkesztői tisztet. Igyekeztek meggyőzni, végül is nem zárkóztam el a felkérés elől. Számomra az volt a legfontosabb, hogy a részvénytársaság minden egyes tulajdonosa elfogadja személyemet, beleértve természetesen a Magyar Nemzet Alapítványt, tehát a szerkesztőség'munkatársait is. Tudom, hogy a részvényeknek csupán töredékét birtokolják, de a munkatársak jóváhagyása nélkül nem boldogulhat egy szerkesztőség vezetője. — Tárgyalt az alapítvány kuratóriumával erről a kérdésről? — Igen, ők kezdeményezték a beszélgetést, amire kedden délután került sor. Ekkor tudtam meg, hogy elfogadnának a lap élére. Előtte azonban a kuratórium és az rt. vezetősége előtt egyaránt kifejtettem, hogy politikailag középen álló lapnak képzelem el a Magyar Nemzetet, kormánypárti vagy ellenzéki megjelölés nélkül. — Mi történt kedd délután óta, ami arra késztette, hogy visszamondja a megbízatást? — Talán kissé konzervatív vagyok, de nagyon meglepett, hogy szinte még tárgyaltam a kuratóriummal, amikor már megjelent az MTI közleménye a kinevezésemről. Tovább megyek: a közleményben megnevezték a főszerkesztő-helyetteseket is. Félreértés ne essék, nekem semmi kifogásom a személyek ellen, ezt azonban velem senki nem egyeztette. A közlemény, megjelenésének időpontjában én még arra vártam, hogy a kuratórium közölje döntését az rt. vezetőségével. Ők ennek ismeretében ajánlhatták volna fel a megbízatást, amit köszönettel elfogadtam volna. Ezek után beszélhettünk volna további személyi kérdésekről, hiszen ez feltételem volt, amiben meg is egyeztünk a részvénytársasággal. Én türelemmel, hosszú tárgyalások árán létrehoztam egy konszenzust. Csupán a pont hiányzott az i-re. Azonban ezt valaki figyelmen kívül hagyta. Ezután döntöttem a visszalépésről, s erről már írásban tájékoztattam az rt. igazgatóját. — Sértődötten áll fel a még ki sem próbált főszerkesztői székből? — Nem, szó sincs róla. Inkább megkönnyebbülten. Bár senkiről semmi rosszindulatot nem tételezek fel, azonban e néhány nap alatt számomra is érezhetővé vált, mennyi minden történik az ember háta mögött. •G.Z.
