Hungarian Press Survey, 1992. február (8200-8211. szám)
1992-02-11 / 8200. szám
Még több halált... Hánv Kádár volt? Az 1956-ot kővető megtorlás adatait - megközelítőleg - ismerjük. De nincs még világos képünk arról, hogyan működött az úgynevezett konszolidációt megelőző politikai igazságszolgáltatás gépezete. 1957 decemberében a belügyminiszter még kevesellte a fizikai megsemmisítések számát, 1960-ban viszont már sor került valamiféle - részleges - közkegyelemre. Mi történt közben? Mi készítette elő ezt az amnesztiát? Zinner Tibor Kegyelem. 1960 címmel tanulmányt készül közreadni a História új számában. A történésszel Ocsovai Gábor beszélgetett. Kegyelem, 1960- A Kádár-rendszer 1960-ban még nem cnc el önbizalmának tetőpontját. Magabiztossága azonban mar elegendő tolt ahhoz, hogy nagylelkűnek mutatkozzék, és részint belpolitikai. részint külpolitikai tekintetben kurzustiltásra szánja el magát. Valóban iránytállásról tolt-e szó akkor, vagy egyszerűen csak átsminkelcsről. újrasminkelesröl?- Úgy hiszem, kurzusváltásról semmiképp nem beszélhetünk, és még a smmkelés szó is nagyon jóakaraté megközelítést fejez ki. A Kadar-rezsimnek ez az időszaka valójában egy nagyon kemény és torz megtorló folyamat végsó. de még nem befejező periódusa. Mindebből következően: a hatalom akkor még önmagához képest nem kíván változtatni. Ami mégis módosul - s például az 1960-as. úgynevezett részleges közkegyelemben testesül meg -. az alapvetően nemzetközi érdekek, kivált a szovjet külpolitika európai, illetve ENSZ-en belüli tevékenységének következménye.- 1959-ben az ENSZ megbélyegezte a magyar rezsimet és egyúttal a Szovjetuniót is. Nyilvánvalóan részben erre adott válasz a részleges közkegyelem. A rendszer odakint szeretne szebb, mutatósabb színben feltűnni. De talán már akkor megkezdődik Kádár fokozatos leválasztása az erőszak gépezetéről. szerepének átrajzolása, az atyakép kialakítása.- Az utólag bekövetkezett események tükrében. a dokumentumok jelenlegi publikálatlanságának helyzetében, a felszínen, a sajtóban megjelent írások ismeretében ez reális megközelítésnek látszik. Ugyanakkor azonban. ha az ember a mindeddig közzé nem tett pártiratokat. állami iratokat átnézi; ha végigböngészi a még nyilvánosságra nem hozott felső szintű határozatokat, amelyek eldöntötték mind a megtorlás logikáját és menetét, mind azokat a folyamatokat, vonulatokat, amelyeket a párt önnön hatalma legitimálására kialakított, ezek ismeretében egyértelművé válik, hogy erről még nem volt szó abban az időszakban. S bár ügy tetszhet, hogy a pater familias szerepe, a ..jó király" képe. amely később Kádár Jánosról kialakul, ekkor kezd megalapozódni. a mélyben egészen más vonulatok munkálnak. Elég utalni például arra. hogy az 1956. november 4. és 1963 áprilisa között jogerősen elítélt több mint 21 500 személy közül 1960 tavaszáig csak ezek 75 százalékára terjed ki az elmarasztalás. További 25 százalékuk a következő három évben kapja meg jogerős ítéletét. Ez egyáltalán nem utal arra. hogy akkor már az emberekkel szembeni megtorlást leállító, valamiféle demokratikus kibontakozást jelző folyamat érvényesült volna. Érdemes hozzátenni mindehhez a részleges közkegyelmet előterjesztő Biszku Béla által elmondottakat. Ö arra hivatkozott: azért kerülhet erre az intézkedésre sor. s nem is szűk körben, men ezt a népi demokrácia tizenöt éves életereje, a rendszer megerősödése, belső állapotának stabilizálódása lehetővé teszi. Valójában épp arról volt szó. hogy abban a másfél évtizedben a rendszer egyáltalán nem erősödött meg. Hiszen különben elmaradt volna az 1953-as krízis és nem következett volna be 1956 sem. Valójában a szó szoros