Hungarian Press Survey, 1992. február (8200-8211. szám)
1992-02-19 / 8205. szám
I r Katona Tamással, a Külügyminisztérium politikai államtitkárával beszélget Pintér Dezső A világ felfedezte a megoldatlan nemzetiségi kérdések veszélyeit „A nemzetiségi feszültségeket nemcsak azért kell megszüntetni, mert ezt diktálja az elemi tisztesség, hanem azért is, mert ez a kérdés elsőrendű biztonságpolitikai veszélytényezővé vált” — nyilatkozott a Magyar Hírlapnak a Külügyminisztérium politikai államtitkára. Katona Tamás szerint „Európa keleti felében kínos gyermekbetegség tanúi vagyunk, hiszen kitört a nacionalizmus, a populizmus gyermekbetegsége.” A továbbiakban hozzátette: „minden rendelkezésünkre álló módon szeretnénk fölhívni szomszédaink figyelmét, hogy nemcsak nekünk érdekünk a jó gazdasági együttműködés, hogy Magyarország jelenthet valamit az Európához történő csatlakozás útján”. Elmondta, hogy az Európai Közösség mellett a lehető legrövidebb időn belül létrehozzák „a legerősebb magyar külképviseletet, azt a valóságos kis kormányt, ahová minden tárcának rendkívül felkészült embert kell küldenie.” Az államtitkár nem kíván búcsút mondani jelenlegi beosztásának, a „megfelelő helyről érkező biztatás nélkül” nem fog állásajánlatokra igent mondani. Csurka Istvánnak a Magyar Fórum legutóbbi számában közreadott vádjaira válaszolva Katona Tamás ennyit mondott: „Ez az interjú is bizonyítja, hogy Pistának igaza van. Fecsegek.” % fi VD VD K) Hí & H tn uo — Van-e a kormányban nézetkülönbség Magyarország európai integrációját illetően? — Nem hiszem. A kormány a kezdet kezdetén eme tette föl egész politikáját Ideáljaink az Európai Közösség ideáljai. A politikai feltételeket hamar teljesíteni tudtuk, a továbbiakban minden a gazdaságon áll vagy bukik: mennyi idő alatt képes annyira megerősödni, hogy az Európai Közösség piacán kialakult rendkívül kemény versenyhelyzetet kibírja. — A nézetkülönséget azért firtatom, mert változatlanul eltérő dátumokat hallunk vezető kormányzati tisztségviselőktől arról, hogy Magyarország mikor lehet a közösség teljes jogú tagja. Melyek az ön reményei? — Az Európai Közösség ama biztat bennünket, hogy minél előbb nyújtsuk be tagsági kérelmünket, aztán a folytatás mindkét féltől függ. Minden elsietett lépés fölösleges lenne. Most úgy fest, hogy — Ausztriát követve — valóban jók az esélyeink az eddigiekhez képest korábbi teljes jogú tagság elnyerésére. Ebben sokat segíthet, hogy Ausztriával szorosak a magyar gazdasági kapcsolatok, jól működnek a közös vállalkozások, amelyek 1995-re bent lesznek a közösségben. Valósággal húzni fogják maguk után a vállalkozások magyar felét — legalábbis eme számítunk. — Mely államok segíthetnek Magyarországnak leginkább az integrációsfolyamat felgyorsításában ? — Már a magyarországi befektetések alapján is látjuk, hogy elég sok ország szóba jöhet. S van itt még valami, ami meghatározó: a visegrádi kísérlet. A Magyarországot, Csehszlovákiát és Lengyelországot érintő együttműködési forma sok tekintetben hasonlítható a Benelux kapcsolatrendszerhez, amelynek útja nyílegyenesen az Európai Közösségbe vezetett. A tapasztalatokat feltétlenül át akarjuk venni, ennek a jegyében — az Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezlet prágai ülésén — már tárgyalóasztalhoz ült a holland, a luxemburgi, a lengyel és a csehszlovák külügyminiszter, valamint a belga és a magyar államtitkár, azaz jómagam. Tökéletesen igazunk volt, amikor annak idején a visegrádi együttműködésből nem kovácsoltunk tömböt, amikor megpróbáltuk kizárni annak a veszélyét, hogy a kapcsolat bürokratizálódjon. A lehetőségekkel jól élt Washingtonban Jeszenszky Géza. Legfőképp az ő elgondolása volt, hogy a nyugatiak úgy tudják a legkönnyebben megsegíteni a volt szovjetköztársaságokat, ha a segély egy részét azoktól veszik meg, akik eleve arra a piacra termeltek, akik földrajzilag közel vannak