Hungarian Press Survey, 1992. február (8200-8211. szám)
1992-02-18 / 8204. szám
Az örök Isten szóla magyarul... Nem tudhatom, hogy a Magyar Rádió vezetői, a műsorszerkezet felelősei kedvelik-e a hegyi túrákat. Mell ha igen, akkor szívesen elhívnám őket kirándulásra a székely havasokba. Eldugott falucskákba, hegyi tafjy^kra, gsztenákra. Ritkább ott fenn, a Hargitán a levegő és ritkább a lakosság is. Havasi „remeték”, akik fadöntők, fuvarosok, pásztorok, nemritkán csakönmagukkal társaloghatnak nagy magányosságukban. De azért, úgy mondják, még sincsenek egyedül, olt fenn, a magasságokban közelebb érzik magukat Istenhez. Szólnak hozzá és ő válaszol nekik, társalognak a njindenség urával. Nyugtató párbeszéd, átrííelegil testet-lelket. Álljunk csak meg egy pillanatra a pásztorkunyhó előtt. Halkan lépkedjünk, ne zavarjuk a bentiek beszélgetését. Az öreg pásztor társalog valakivel. Pedig a bojtárgyerek azt'mondta, hogy nincs nálá senki idegen. Nem is idegen szól. Rádió hangja. A pásztorkodás mostanság a Székelyföldön elképzelhetetlen rádiókészülék nélkül. Van olyan „megszállott” juhász, aki karján viszi, fejéskor is a közelében tartja, hadd szóljon csak, odafigyel ő a szavára, amikor érdemes. — És mikor érdemes? — íyiipta az Isten is magyarul szól hozzám, onnan fentről, a magasságokból . .. , Senjd ngm készjtett felmérést a székely havasok, vagy éppen a völgybeli telepek, az erdélyi magyar otthonok rádióhallgatóiról. Mit hallgatnak szívesebben, mit nem rmjlsisztanának el soha. Gyaloglásaim tapáázfalatnira kell hagyatkoznom magamnak is. Egy bizonyos: az igehirdetés, a mise, az istentisztelet így, az éter hullámainak közvetítésével, az erdélyi magyar mindennapok valósága és reménysége lett. Egy időben, mikor a budapesti adók még szűkén mérték az egyházi műsorokat, az erdélyi magyarok a Szabad Európa Rádió hullámhosszára szoktak rá. Katolikus, református papok, igehirdetők kétmillió ember személyes ismerőseivé váltak. Hangjuk színéről megismertük őket, Károly atyát meg Juhász Lászlót, valamennyiüket. Évtizedeken át a Szabad Európa Rádió által szólalt meg az Isten magyarul Erdély tájain. Örök tisztelet és elismerés érte! Jött a' nagy változás, immár a Magyar Rádió is küldte az éteren át az ige üzenetét, a biztatást, bátorítást. Ezt is érdemes lenne felmérni: milyen műsorszámok a legnépszerűbbek a Kossuth Rádió adásaiból az erdélyi magyarság körében? A vallási jellegű műsorok az első helyen szerepelnének. De tessék, lépjenek be a juhászkunyhóba. Kérdezzük meg a gazdát. Hiába kérdeznők. A középhullámon nincs többé egyházi adás. Száműzték az URH sávjára. Állítólag ott tisztább a vétel. Lehet. De Erdélyben nem hallatszik az URH tisztább és szebb adása. Erdélyben többé nem szól Budapestről magyarul az Isten. Kísérteties a párhuzam, de nem hallgathatom el. Annak idején Ceau§escu és diktatúrája elsőnek az egyházakra tört, őket akarta elszakítani a magyarságtól, hogy aztán egyiket is, másikai is sorra megsemmisíthesse. Közösen olyan erőt képviseltek, amellyel nem bírt volna. Egy évtizeddel ezelőtt a helyi diktáloroeskák az olyan készülékeket vadászták, amelyeken a rövidhullámot is fogni lehetett. A művelődé- .y si otthonokban le is pecsételték ezt a hullámsávot. „Ártalmas propagandát terjeszt a Szabad Európa Rádió, megzavarja a ke-,, délyeket,” Bizalmasan hozzátették ezek a; helyi potentátok: nincs nekik elég bajuk a»*** helybéli plébánossal, még Münchenből is jöjjön a prédikáció! Abban az időben a pásztorkunyhókban titokban kezdték hallgatni a rádiót. Jött egy olyan fordulat is, amikor Ceau$escu a romániai magyar tévéadásokat tiltotta be, és a bukaresti rádiót is csupán napi egy órán át engedte megszólalni magyarul. Most lett igazán becsülete a Kossuth Rádiónak, a Szabad Európának. Ki figyelt arra, hogy feleselnek egymással? Az erdélyi magyarság számára az anyanyelvet, a magyar kultúrát, a magyar reménykedést jelentették. Közösen. Ne lépjünk be, jóuraim, a székely pásztorkunyhóba. Mert az öreg bács — a főjuhász — megkérdezi: miért szakították meg ismét azt a láthatatlan szálat, amely egybefűzte magyart a magyarral, embert az Istennel, a maga nyelvén és hagyományai szerint? Hiszen Ceaugescu halott, ha a szellemét élesztgetik is Bukarest új urai. De Budapesten, ott is? Most, amikor már , — állítólag — szellemében megint egy lett a nemzet? Éppen most? Ki tudna az öreg pásztornak válaszolni, de úgy, hogy azért el is higgye? Beké György Üj Ember, 1992.febr.16.
