Hungarian Press Survey, 1992. február (8200-8211. szám)
1992-02-18 / 8204. szám
Új Magyarország, 1992.febr.12 ko sem vetődött' ..Pedig szinte .képtelenség ' 'elképzelni, hogy -ne lett volna'része a piszkos ügyben. Hiszen ő alakította ki a teljes hazai ’ 4>örtönhálózat termelésre való átállítását. Mindazt, amit a rabok előállítottak, háromféleképpen értékesítették. Az állam megkapta a magáét (iHetóleg azt, ami jutott neki); a termékek egy részét elajándékozták (kö- Tülbelül öt és félezren kaptak „börtönajándékot”, névsorukat Szabó János őrizte, majd tüntette is el), végül pedig, de nem utoljára a saját zsebes rendszer szintén kifogástalanul működött. Aki hallgat... élhet! Mivel a legnagyobb „börtönáru-termelő” a váci fogház volt, nem csoda, hogy annak a parancsnoka bukott le. Q fegyelmezetten elvitte a balhét: a bíró kérdéseire többnyire azt felelte, hogy nem válaszolhat Tisztában volt ugyanis a korabeli gyakorlattal: ha kínos dolgokat árul el, nem ússza meg élve. Előtte lebegett a többi között Péter György példája. Péter (Pikier) György világhírű statisztikus volt a Központi Statisztikai Hivatal elnöke, akit 1970-ben hamis váddal letartóztattak, majd elítéltek, s a börtönben séta közben megkéselték, ebbe belehaltr' A börtöngyilkosság szálai Szabó Jánoshoz vezettek. Erről persze annak idején nem volt ajánlatos beszélni; az ottaniak is csak évekkel később merték elmondani gyanújukat, amelyet a körülmények valószínűsítettek. Horváth Sándor tehát inkább hallgatott, mentő bizonyítékok úgysem voltak a kezében. A Büntetésvégrehajtási Parancsnokság közgazdasági ügyiratait eltüntették, ó különben is csaknem mindig szóbeli, illetve telefonutasításokat kapott. A bíróság mintegy másfél milliárd forintra becsülte a keletkezett rkár értékét, emiatt mind* Szalai Zoltán vezérőrnagynak, a büntetés-végrehajtás országos parancsnokának, mind helyettesének, Szabó János ezredesnek mennie kellett. A volt váci börtönparancsnok pedig bevonult a tököli börtönbe, s letöltötte viszonylag szerény büntetését. Az MSZMP mai pártmunkása Szabó János pályafutását nem törte véglegesen ketté a másfél milliárdos panama: az új MSZMP központjában végzi tovább „pártmunkáját”. Kollégái közül csöppet sincs mindenki elragadtatva tőle. Nagy Tibor vezérőrnagy például a nyolcvanas években ment nyugdíjba ugyancsak az Országos Büntetésvégrehajtási Parancsnokság éléről; ő két éve kijelentette, hogy addig nem hajlandó az új MSZMP központjában pártmunkát végezni, amíg Szabó János Ls ott dolgozik, mert az illető 1975 előtt több bűncselekményt, köztük gyilkosságokat is követett el; áldozatai az elítéltek közül kerültek ki. Ezt Kun Ferenc 1991 decemberében mondta el a mai MSZMP V, 33-as alapszervezetének taggyűlésén. Az 1990-es MSZMP vezetése (Thürmer Gyula Grósz Károllyal karöltve) mégis Szabó Jánost bízta meg azzal, hogy 1990. január 2-án az állampárt utódjának képviselőjeként üljön le az ellenzéki kerékasztalhoz tárgyalni. Nehéz elhinni: a hajdani tömeggyilkosság részese ugyanannál az asztalnál, ahol az ellenzék képviselői — az áldozatok szellemi örökösei — foglalnak helyet; az egyik oldalon a rabtartó, aki kidolgozta az elítéltek kizsigerelésének a rendszabályait, a másikon pedig az egykori börtönviseltek... A parcellapusziitok A közvéleményben fölháborodást keltett az 1956-os áldozatok földi maradványait őrző 301-es parcella sírjainak föl - dúlása. A tettesekre máig sem derült fény. Azon a napon Nyirö Sándor, az MSZMP alelnöke miskolci barátaival a párt Köztelek utcai székhazában mulatott. Onnan több más helyre is elmentek inni, majd gondoltak egy nagyot, és két autón kikocsiztak a Rákoskeresztúri új köztemető 301-es parcellájába, földúlták Non Imre sírját, szétverték ennek a temetőrésznek az emléktábláját, kicsavarták a táblát rögzítő csavarokat;' s elvitték magukkal őket „emlékbe”. Ezek közül egyet Nyíró magánál tartott, és bizalmasai előtt elővéve, nemegyszer eldicsekedett vele: „így kell a szemét ellenség ellen harcol ni!” ■ 1 . . A jelenlegi MSZMP vezetése tud erről: jeleztük neki mindezt, de úgy látszik, szavunk süiket fülekre talált
