Hungarian Press Survey, 1992. február (8200-8211. szám)
1992-02-18 / 8204. szám
Pesti Hírlap, 1992.febr.12 ír KUBINYI FERENC: A história doktora Az elmúlt negyven évben a közelmúlt magyar történelmét a hazai és a moszkvai kommunisták igénye szerint vagy háromszor-négyszer átírták. Ez volt a sorsa a részterületeknek, nevezetesen a párttörténeteknek is. Nincs arra tér, hogy a miskároló késekkel dolgozó marxista aktuáltörténészeket. felsoroljam, de nincs is rá szükség, hiszen itt élnek közöttünk, jó egészségnek örvendenek, szorgalmasan publikálnak Soros, Sarlós, Murdock és az Istenben boldogult Lajbi Hoch (Maxwell) urak lapjaiban. Elhanyagolható differencia személyükkel kapcsolatban csak annyi, hogy most nem nevezik magukat marxista történészeknek. Nem ritkuló soraik közé, most egy kiváló doctor iuris utriusque is belépett: — Aki az 1956-os forradalom és szabadságharc bátor géppisztolyos hőse, a Tutsek-féle kommunista vérbírósági ítélőtanács egykor serénykedő jegyzője. A bolsevik biztonsági szolgálat, a IILIII. ügyosztály, Szatmári néven nyilvántartott, Csikós Imre rendórszázadosnak 1958. május 30-án aláírt elbocsátó okmányával ellátott, de titoktartási nyilatkozatot tett veteránja. Aki a Kommunista Ifjúsági Szövetség munkálkodó beltagja, a Lipótmezei tébolyda hidegvizes Kneipp-kúrával kezelt és gyógyultnak nyilvánított távozó ápoltja, és aki mindennek szurrogátuma: a Független Kisgazda és Polgári Párt pillanatnyi elnöke, dr. Tárgyán József. A VEZÉR JEGYEI Jelentkezése a história területén nem bírt az újdonság ingerével. Történeti elődjeinek a nemzet sorsával kapcsolatos nyilvános megállapításai — melyek tökéletesen megegyeznek dr. Torgyán eszméivel —, a történettudósok körében már régen ismertek. Szellemi ősei, a pártelnök politikai nézeteivel azonos megnyilatkozásokkal, 1514. május 18-án Cegléden, 1908. május 3-án Békéscsabán jelentkeztek. Elhanyagolható differencia csak a politikai célok végrehajtásának milyenségében rejlik. Mint modus vivendit, 1514-ben Dózsa György a lenvakazást és a kerékbetörést, 1908-ban Achim András az udvarházak és a plébániák felgyújtását, 1991- ben Torgyán József a patakvért jelöli meg. A nagy történelmi elődökkel való azonosságát a Kárpátoktól ölelt Magyarország néprajzi és topográfiai különfélesége adja. Dózsának Erdély, Achimnak a Délalföld, Torgyánnak a Partium volt a szülőföldje. Mindhárman dajkáik dalával szívták magukba a nemzeti indentitást. Szóltak az édesbús dalok: „Elment a hó a hegyekről, de a bú nem a szívemből...’’ édesbús dalok: „Elment a hó a hegyekről, de a bú nem a szívemből...”— „Cservenij csapicza moja kohanica...” — „of, of, of, of, si vai de mine, inchide usa bine...” Sietve, józan eszemre hallgatva, kijelentem, hogy dr. Torgyán személyét kimondhatatlanul tisztelem. Éppen úgy, mint hívei, én is tartom magam a „führer prinzip”hez és csak „elnök urunknak” nevezem. Politikai állásfoglalásaival kapcsolatban elítélő vagy ellentétes vélemény Isten mentsen, hogy eszembe jusson! A karszékről, amelyben helyet foglal, előzetesen lefúvom a port. Aki azt a perfidiát meri elkövetni, hogy görbén néz rá, annak szemére, ha kell, erőszakkal is alvó álarcot teszek, nehogy a nemzet felvirágoztatására tett erőfeszítéseit sanda tekintetek zavarják! A Mindenható áldása kíséije még lépte nyomát is! (Míg hívei arcképét illetik, én a lumbágómmal és az isiászommal nem törődve, féltérden teljesítem a köntösBzegény csókot...) Nem is merészelek semmilyen esetlegesen negatív azonosító jegyeket megemlíteni a magyar történelem három nagy parasztvezéréről, Dózsa Györgyről, Áchim L. Andrásról és Torgyán Józsefről. A nyakazás, plebániafelgyújtás, a patakvér gyakorlati kivitelezéséhez szükséges hitvány anyagi javak megszerzése körüli azonosság csak a történelem ostoba véletlene lehet! Hát nézzük csak: Dózsa Györgyöt Bakócz Tamás érsek és Ambrosio Salaresi itáliai kalmár fizette. Áchim L. Andrást Ferenc Ferdinánd „Werkstátt”-ja pénzelte Kristóffy József belügyminiszteren keresztül. Torgyán Józsefnek, korunk nagy parasztpolitikusának nyilatkozata értelmében állíthatom, hogy „patakvér”-ügyben semmiféle anyagi támogatást nem kapott. Ahogyan a kábeltelevízió produkciójában (coopyright: SZDSZ-Mester Ákos & Co.) kijelentette: nem kapott támogatást a volt állampárti Vavel Kft.-től és nem volt pénzügyi tanácsadója az a Kocsis András, akit a volt MSZMP vagvonátmentőjének ismer az ország. Torgyán'd oktor nyilatkozata alapján világos a nemzet előtt, hogy életéről és pályájáról szóló kötetet, repülőgépes kortesútjait, tajvani és délázsiai látogatásait kizárólagosan a kisgazdapárti tagok tisztes tagdíjbefizetéseiből fedezte. Természetesen ez vonatkozik töbszáz fős születésnapi fogadására is. Kapolyi László, volt MSZMP - miniszter és Bányász Rezső, a Kádár-kor utolsó kormányszóvif vője éppen olyan véletlenségból jártak dr. Torgyán Rózsadombi, 54 négyzetméteres szerény panel lakásában, mint ahogyan annak idején a másik nagy parasztvezémek, Áchim L. Andrásnak gerendáspusztai 1000 holdas nyomorúságos jobbágytelkén Garami Ernő és Garbai Sándor (a 19-es kommunista diktatúra vezetői) internacionalista elvtár6ak. Ugyebár, a ! történelem produkál ilyen bohó véletleneket? A ROSSZUL ISMERT MÚLT Persze, nem győzöm eléggé ismételni, hogy feltételezett hasonlatosságokból történeti analógiákat levonni szakmai rövidlátás és ostoba kockázat. A magyar Országgyűlésben két életveszélyes honatya ül. Az egyik Torgyán'József, a másik Gadó György képviselő úr. Székük felett ott lebeg Justicia istenasszony pallosos ködalakja amely rögtön valós alakot ölt, ha valaki e két igen tiszteletreméltó honatyát bármilyen alantas indokból megsérteni merészeli. Ók ezekben az esetekben teljesen és vitathatatlan jogszerű módon vagy törvényes elégtételért, vagy ügyészért kiáltanak. Segélyükre pedig, a törvény helyes alkalmazásából kifolyólag, feldörögnek az igazságszolgáltatás ügyészi és bíráskodási mozsárágyúi. Jó sorsom megóvott attól, hogy ama kádári aranjuezi időkben szamizdat cikkeimért, nyugatra csempészettt és ott kinyomtatott könyvemért kerüljek az akkori Katyúsák lőtávolába. A védelmet, a betonbiztos hátteret a nyugati magyar emigráns sajtó biztosította írásaimat, jelenjenek meg azok a párizsi Irodalmi Újságban vagy az amerikai Hungarian Monthlyban, vagy a Sao Pauloban jelentkező bencés Szóval című folyóiratban, átvették azok a világlapok, amelyektől szűkök a pártállam B^j tó cézárja, Lakatos Ernő. Igaz, hogy megkaptam a kettős publikálásáért a szilenciumot, de 'bíróság elé nem mertek' citálni. Védett az emigráns magyarság. A rendszerváltozást követően megtapasztalhattam a demokratikus jogszolgáltatási zánótúz minden lövészárok keservét. Éppen ezért okulhattam a szabad magyar paragrafus-gépágyús tüzérség Juhász-Gamma-féle lőelemképző kiváló hatásfokáról. Égett és étlyuggatott kaputtal, ÍÖldre szegezett tekintettel, riadt pillantást vetve a fe-
