Hungarian Press Survey, 1991. november (8147-8149. szám)
1991-11-05 / 8148. szám
Magyar Nemzet, 1991.okt.31. % szereptévesztéssel a politikai ellenzéket. A vélemény gyakran tényként jelenik meg, a szubjektív megítélés valóságként, az állítások pedig rendszeresen bizonyító érvek nélkül. A bizonyítékokat az ismétlés helyettesíti. Márpedig tudjuk, hiszen régi igazság, hogy amit az újságok gyakran leírnak, azt az emberek el is hiszik. Az objektivitás és a pártatlanság tekintetében más az írott és más az elektronikus médiumok helyzete. Az újságok esetében egyrészt piaci elemek garantálják e feltételek érvényesülését A versenyhelyzet természetes módon teremd meg a sokszínű plurális sajtóstruktúrát, ami az első számú alapja a kiegyensúlyozott információáramlásnak. A második a tulajdonos, akinek elemi érdeke, hogy lapja nagyjában-egészében objektív és hiteles legyen, hiszen ha folyamatosan hazugságon fogják, előbb-utóbb elveszíti közönségét A garanciák másrészt normatív természetűek. Igen nagy szerepet játszik ebben egy belsó szabályozórendszer a szakmai etika. S a legtöbb országban nagyon fontős a külső szabályozás, a sajtótönények funkciója is, például a tájékoztatási monopóliumok kiküszöbölése érdekében. A rádió és a televízió - az USA-t leszámítva - csak részben működik ' piaci alapon, a közszolgálati adások az úgynevezett nemzeti médiumokon ke! resztül folynak. A piaci biztosítékokat . itt kodifikált politikai garanciák helyettesítik. A rádiózást és a televíziózást mindenütt részletes, külön törvény szabályozza, s a sokoldalú, pártatlan tájékoztatást speciális felügyelőtestületek strázsálják. Ha e feltételrendszer mai magyarországi érvényesülését vizsgáljuk, bizony nem találunk megnyugtató helyzetet A kibontakozó piaci verseny még nem teremtett kiegyensúlyozod sajtóstruktúrát, a megyei lapok például változatlanul monopolhelyzetet élveznek. A tulajdonosi jogok sok helyűd korlátozottan érvényesülnek, egyes újságok új gazdái - például Borsod- Abaúj-Zemplén, Szabolcs-Szatmár és Hajdú-Bihar megyében - olyan feltételekkel jutottak a laphoz, hogy aláírták: két esztendeig nem nyúlnak a régi szerkesztők pozíciójához. Ami a szakmai, etikai normákat illeti, nos, negyvenesztendei „párturalom” után nem lehetnek túlzód illúzióink. A médiatörvények pedig ez idáig sajnos nem készültek el. A sajtó az előző rendszerben a diktatórikus párthatalom szócsöve volt A j piaci elemek helyén apparátusiak működtek, a szakmai megfontolásokat agitprupos szempontok képviselték, a pártatlanság helyed a pártosság követelménye érvényesült, az etikai normákat a szolgálat parancsai jelentették, a törvényi szabályozást pedig a sajtó kézben tartásához szükséges kezdetleges jogi dresszúra helyettesítette. Amikor az MSZMP hatalma megrendült, s előbb a nyomtatod, majd az elektronikus sajtó is kicsúszott, kiszabadult a kezéből, természetes módon következed be egy komoly gazdasági, szakmai, politikai, erkölcsi és jogi válság ezen a területen. A sebtében lezajlód privatizáció szükségképpen led szabályozatlan és torz. Könnyen taroltak egyes nyugati tőkéscsoportok, új monopóüumok alakultak ki, és az egész folyamat a politikai, üzleti és egzisztenciális harcok és félelmek martalékává lett. Az utódpárt, az MSZP például ügyes pályázati kiírással, melyben a .kollektíva” együttműködési szándéknyilatkozatához kötötte a lapeladást, nagyrészt sikeresen átmentette megyei lapjainak régi szerkesztőségeit Jogosan vethető fel a kérdés: miért nem államosította az új parlament az MSZMP sajtóvagyonát? Miért nem szabályozták a privatizációt miként Lengyelországban, Csehszlovákiában vagy az NDK-ban? Először is azért, mert a felsorolt országokkal ellentétben - ahol a média az utolsó pillanatig szolgálta a régi rendszert magyarul az utolsó leheletéig hazudon - nálunk egyáltalán nem ez volt a helyzet! Magyarországon a sajtó jobbik része megvívta a maga szabadságharcát a gyengülő hatalommal szemben, s ezáltal fontos résztvevője volt az egész társadalom szabadságharcának is. Nem szabad elfelejtenünk, hogyan nyertek fokozatosan teret az ellenzéki gondolatok előbb a lapokban (elsőként a Magyar Nemzetben), aztán a rádió éjszakai (Bagoly), majd nappali műsoraiban (168 óra, Vasárnapi Újság), végül a televízióban (Stúdió, Napzárta, Panoráma). A szomszéd országokban alkalmazod módszerek nálunk indokolatlanok és alkalmazhatatlanok lettek volna. A sima államosítás másrészt azért sem volt elképzelhető, mert az ellenzék vezető ereje, az SZDSZ (részben érthetően és nem is egészen alaptalanul) aggódod amiart, hogy az államosítás révén gyakorlatilag kormánykézre jutna a sajtó jelentős része. No és persze azért, mert úgy vélte, hogy az MSZMP-MSZP befolyás alól kiszabaduló média jórészt közvetlenül az ő befolyása alá vonható. Debreczeni József (Az írás második, befejező részét holnap közöljük.)
