Hungarian Press Survey, 1991. november (8147-8149. szám)
1991-11-05 / 8148. szám
Igazságtétel és megbékélés Beszélgetés Takács Péter országgyűlési képviselővel Ügy tűnik, vihart vetett és eddig azt is aratott két MDF- es országgyűlési képviselő, dr. Zétényi Zsolt és dr. Takács Péter törvényjavaslata a „Magyar Köztársaság büntető törvénykönyvéről szóló 1978. évi IV. törvény módosításáról." Elfogadása esetén bizonyos meghatározott körbe tartozó cselekedetek, amelyekről a rendszerváltás előtt nem kellett elszámolni és nem lehetett elszámoltatni, ezután viszszamenőleg is a Btk. hatálya alá eső cselekménynek számítanának, és részeseiknek független bíróság előtt kellene jogilag vagy erkölcsileg felelniük. A törvényjavaslat az eljárás korszakhatárának 1944. december 21-ét, az Ideiglenes Nemzetgyűlés megalakulásának időpontját, az elévülési idő kezdetének pedig 1990. május 2-át, az új Országgyűlés létrejöttének dátumát jelöli meg. A visszamenőleges felelősségre vonás kezdeményezése önmagában is kényes kérdés, ami a magyar közéletben politikai vihart okozott. Ennek egyik momentuma az volt, hogy előszedték dr. Takács Péternek, a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem történész kandidátusának egy korábbi írását, amely a Szabolcs-Szatmár Megyei Munkásmozgalom-történeti Bizottság kiadványa nyomán — tizenkét esztendővel ezelőtt — a ..Nagy Októberi Szocialista Forradalom" jelentőségét, illetve az 1919-es magyar vöröskatonák áldozatait méltatta Takács Péterrel nyíregyházi otthonában beszélgettünk. — Történész vagyok, ami azzal jár, hogy az ember olykor publikál is — kezdte a honatya. — Az archívumból és a levéltárakból bármikor bármi előkaparható, lám, még egv ilyen szerény dolgozat is. Az indítvány kidolgozásában tett közreműködésem idején eszembe sem jutott, hogy elő is fogják szedni, nem azzal voltam elfoglalva. Vagyis nem számítottam rá: ám, ha számítok, egy ilyen törvényjavaslatot akkor is meg kellett volna fogalmazni. — Miért? — Ügy érzékelem, hogy messianisztikus mozgalmak buzognak fel a társadalom mély rétegeiből, amelyek egyszerre táplálkoznak a történelmi régmúlt és a közelmúlt forrásaiból. Az első, a hagyomány az, hogy e nemzet a messianizmusnak — kezdve a Dózsaféle parasztháborúval egészen a mai politikai küzdelmekig — soha nem volt híján. A közelmúltbeli forrás pedig az, hogy e mozgalmak arra szorítják a politikát, hogy tegyen igazságot 1956-ért és általában az eltelt bő négy évtized bűneiért, sérelmeiért. Az ilyesfajta igazságtételre azonban a messianisztikus folyamatok kevéssé alkalmasak, és ha valóban a megbékélés a cél, akkor politikai hangulatokra, pártindulatokra káros könyvrecenzióim tizenkét éve megjelent, vagy az, hogy most a törvényjavaslat társszerzője voltam? Ez utóbbiért még azzal is megvádoltak, hogy a híressé válás szándéka vezetett. De legfeljebb hírhedtté váltam. Kellemetlen ilyen szituációba kerülni, de hát engem a politikai pályán nem a hírnév foglalkoztat. Én az átalakuláshoz adtam a nevemet, a tudomásomat és a jó szándékomat, de a huszadik század végének politikájában kevésbé vagyok járatos, mint a XVIII. és XIX. század viszonyaiban, amelyet történészként kutatok. Legalább anynyit azonban én is hadd tudhassak a jelen évszázadról, hogy — lejárathatják bár a nevemet és hiteltelenné tehetik a személyemet — a megbékélésre elsősorban nem nekem, hanem főleg a társadalomnak van szüksége, annak számára kell demokratikus és
