Hungarian Press Survey, 1991. október (8128-8146. szám)
1991-10-03 / 8130. szám
Új Magyarország, 1991.szept.28. Cergáfx Elemér: Nem lesz borháború! Zöld úf a szövetkezetnek/ piros lámpa a kolhoznak Nemrét készített« ei a mezőgazdasági tárca a kormány agrárprogramját, mely ké•óbb az Országgyűlés elé kerül. A programot már megvitatta a parlament gazdasági bizottsága és a Magyar Agrárkamara elnöksége — mint arról lapunk is beszámolt —, utóbbinak némi fenntartása volt néhány ponttal kapcsolatban. Milyen szerepet szánnak a jövőben a mezőgazdaságnak, s melyek azok a „sarokpontok”, melyekre az agrárkoncepció épül? — kérdeztük Cergátz Elemér földművelésügyi minisztertől. — Kijelenthetjük, hogy a mezögazdasági termelés a jövőben is húzó ágazat marad, meghatározó lesz a nemzetgazdaságon belül, hiszen az elkövetkezendő években is teljesíteni tudja azt a másfél milliárd dolláros külkereskedelmi aktívumát, mellyel a kormány reálisan számol. A sarokpontokról a következőt mondanám: alapvető célkitűzés, hogy a magyar mezőgazdaság legyen versenyképes, gazdaságos és hatékony, valamint igazodjon a piaci feltételekhez, s ez alatt már rég nem a keleti, hanem elsősorban a nyugati piacot értjük. Ez így elmondva nagyon egyszerűnek látszik, a gyakorlatban azonban meg kellett találni azt a bizonyos kályhát, ahonnan elindulunk. Ez pedig a tulajdonviszonyok rendezése, mely a kárpótlási törvény végrehajtása után kialakul. —. Nem zavarja-e az agrárkoncepciót — amitől sokan tartanak —, hogy a kárpótlási törvény végrehajtásával túlságosan felaprózódnak a földbirtokok, s egyre távolodnak a kisgazdaságok ideális nagyságrendjétől? — Való igaz, hogy a világon mindenhol koncentráció tnegy végbe a mezőgazdasági termelésben, s nálunk látszólag ennek a fordítottja történik. De hangsúlyoznom kell, hogy csak látszólag, mert az egyéni tulajdonú föld közös használatban is lehet — alulról építkező szövetkezések jöhetnek létre, persze nem olyanok, mint a réglkolhozmintájúak. így ki lehet használni a középnagyságú üzem előnyeit, gépesítésben, értékesítésben egyaránt. Meg kell barátkozni a gondolattal: nem biztos, hogy a föld tulajdonosa, egyben a föld használója U lesz, és ez egyáltalán nem baj; A tulajdonos a földjét bérbe adhatja, ! esetleg szövetkezhet, ahogy az előbb említettem. Véleményűnk szerint so- [ kan, főleg az idősebbek, nem fognak már szántani, vetni, inkább bérbe adják a földjeiket. Nagyon nehéz lenne azonban megmondani azt. az optimális birtoknagyságot, amelyet preferálunk. Ez nagymértékben függ attól is. hogy milyen növényi kultúrát akarnak termeszteni, de függ az állatlétszámtól és a területi elhelyezkedéstől is. Tudvalévő, hogy a pár hektáron nem lehet például intenzív gabonatermesztést folytatni, viszont egy-két hold is elegendő egy fóliás zöldségkul túrához. Az optimális nagyságrendek előbb-utóbb ki fognak alakulni anélkül, hogy a tárca, vagy a kormány ebbe közvetlenül beavatkozna. — Miniszter úr, milyen hatással van mezőgazdaságunkra a keleti piacok elvesztései, hiszen termékeinkkel még nem sikerült teljesen-betömünk a sokak által áhított nyugati tőzsdékre. — Én nem a keleti piacok elvesztéséről, hanem csak időszakos beszűküléséről .beszélnék. Mint tudott, nemcsak a szovjet piac, hanem az egész birodalom összeomlott, és sok éven. keresztül a szovjet köztársaságok voltak a legnagyobb mezőgazda- ' sági és élelmiszer-ipari vásárlóink. Ennek egyelőre drasztikus következménye, hogy tömegterményeinket nem tudjuk elhelyezni itthon, de ez sem jelent megoldhatatlan problémát. Mindent megteszünk azért, hogy a keleti értékesítési csatornák ne duguljanak be. Belemegyünk különböző barterüzletekbe, későbbi törlesztési határidők elfogadásába is. Most például szovjet export esetében 1,3 millió tonna búzára adott a kormány a termelőknek garanciát úgy, hogy szomszédaink csak tizennyolc hónap múlva kezdik meg a törlesztést. Albániával is történtek hasonló üzletkötések. Kiviteli helyzetünk egyébként korántsem olyan borús, mint amilyennek többen próbálják lefesteni. Hadd mondjak ennek illusztrálására néhány számot: idén reális exportelképzelés volt a 2,2-2,3 milliárd dolláros bevétel a mezőgazdasági és élelmiszer-ipari termékekből. Ebből augusztus .elsejéig több mint másfél milliárd dollár megvalósult, s elképzelhető, hogy a kivitel 2,6-2,8 milliárd doUámáil áll majd meg az év végén. Az import nem lesz ennek még a fele sem, így .pedig igenis elérhető az 1,4-1 £ milliárd dolláros aktívum, melyet beszélgetésünk elején említettem. — Várható-e a jövőben a közgazdasági szabályzók változása? « Természetesen várható. Ezek milyensége elsősorban az adórendszer változásának függvénye. A kereskedelemben csökkeni fog az export-import korlátozás, s a termékek állami támogatásának további csökkentése is várható. Ez persze az egész vüágon tendencia, csak nem mindegy. hogy bizonyos országokban milyen szintről indul a szubvenciók le-; faragása, magyarán mit és ménnyit bír ki a termelő. A termelés beíolyár sulisának azonban nincs érméi -dk rektebb esátöze: így van ez a közös piaci tagállamoknál is. A parlament' elé kerül még'áz ősszél az új agrárpiaci rendtartási törvény, ennek elfogadása után egy nagyot léphetünk az igazi piacgazdálkodás felé. \ ; — Mi a véleménye a mezőgazdaságon belüli munkanélküliségről? — Az az elképzelés, hogy a privatizációval a munkanélküliség hosszú távon, csökkeni fog, csak illúzió. A fejlett mezőgazdaságban egyre csők-, kenő a munkaerő szerepe, a ez így. természetes. Falun éppen _ ezért a szolgáltatások, a kiskereskedelem szélesítése oldhatja meg a foglalkoztatási gondokat, s nem elsősorban a földművelés. A minisztériumban egyébként külön apparátusunk van a regionális programokra, hiszen a piacra történő versenyképes termelés funkciója mellett még legalább nyolo-tíz évig foglalkoztatási szektorként is kell. hogy működjön a me-, zőgazdaság. — Végezetül miniszter úr, hogyan prognosztizál, lesz az ön véleménye szerint az ősszel „borháború”? — Nem lesz borháború, mert a tárca semmi olyat nem ígér a szőlőtermelőknek. amelyet ne tudna megtartani. Mindent megteszünk, hogy ne legyen szölőháború; nevezetesen kilónként egy forint ötven fillérrel támogatjuk a bérfeldolgozást a termés megmentése érdekében. A jó bornak mindig is volt és lesz piaca. Csalódni csupán azok fognak, aköt egységnyi területről leszedett szőlőből több bort szeretnének csinálni, mint azt becsületesen lehet. De ebből még nem lesz-borháború! Gabosl Gábor,
