Hungarian Press Survey, 1991. október (8128-8146. szám)
1991-10-31 / 8146. szám
168 Óra, 1991.okt.22. Q Leszámolási társasjáték Az elítéltek nem ítélkeznek Út a történelmi szemétdombra A parlament elnapolta a vitát a Takáts-Zetényi-féle törvényjavaslatról. Mint ismeretes, az előterjesztők visszamenőleges hatállyal törölnék az elévülési időt a mólt rendszer bűnösei esetében. A parlamenti vita kínos epizódja volt, amikor felolvasták az egyik előterjesztő, Takáts Péter egy régebbi dolgozatát, amelyben az úgynevezett nagy októberi szocialista forradalmat méltatta, mély beleéléssel. Azóta Szabó Iván, az MDF képviselője újságíróknak elmondta: sajnálják, bogy a törvényjavaslathoz Takáts Péter is a nevét adta. Rádai Eszter őt és a másik előterjesztőt Zétenvi Zsoltot is szerette volna megszólaltatni - mindhiába. Ezért más, szintén érintett képviselőket kérdezett meg: Mécs Imrét (SZDSZ) és a színész Nagy Attilát (MSZP). tek, de így - kellő bizonyítás híján - a valódi bűnösök szinte egy mentesítő papírt kapnának. És nem is biztos, hogy a bíróságtól. Lehet. hogy már az ügyészségtől. Vagy lehet, hogy mar a rendőri eljárás során nem kerülne elő annyi bizonyíték, hogy el lehessen indítani az eljárást. Nos, ezért gondolom azt, hogy kétes eredményei volnának ennek a törvényjavaslatnak - s történne mindez óriási munkával, rengeteg ember meghurcolásával és nemtelen indulatok felkeltésével. A demokrácia és a házasság I- A kívülállókat, akik csak figyelik az eseményeket, meglepte, bogy éppen önök voltak pártjuk vezérszónokai ebben a kérdésben, és a törvényjavaslattal ellentétes álláspontot képviselték, boton maguk is szenvedő alanyai voltak a megtorlásoknak. Tehát éppen olyanok, mint akikre ez a javaslat hivatkozik. Mécs Imrét. ugye. halálra ítéltél . és bosszú booapokal (öltön a siratomhazban. és Nagy Attilára is halált kéri az ügyész, majd pedig több évet (öltön börtönben. NAGY ATTILA: Igen. tizenkét évet kaptam. és négy és fél évet - vagy valamivel többet - töltöttem a börtönben. Az az érzésem: aki maga is megszenvedett egy leszámolási hullámot, annak örök személyes élménye marad. hogy a leszámolás szellemisége önmagában is hatalmas és szörnyű igazságtalanságokra képes. Az ilyen ember már nem talál ..szórakozást" abban a gondolatban, hogy valaki vétlenül is bekerülhet egy hasonló hullámba. MÉCS LMR£: Nem kívánjuk a büntetőjogi felelősségre vonást, nem kívánjuk az elévülési időket újból feléleszteni. Elsősorban nem azért, mintha az illetők nem érdemelnék meg. hanem azért, mert mindez nem lenne jó a társadalomnak. Azóta a lakosságnak több mint a fele meghalt. A megmaradó felének pedig az ötven százaléka gyerek volt akkoriban. Tehát a ma élő társadalomnak mindössze egynegyede az a közeg, amelyben a bűnök történtek, márpedig a büntetést nem lehet kiragadni a bűn közegéből. Mentesítő papírok- Szeretnék visszatérni arra, amit Nagy Attila mondott. Vagyis hogy a leszámolás idegen és visszataszító azok szemében, akik maguk is elszenvedtek már valamiféle leszámolást. Az elmúlt napokban hiába kerestem- telefonon, a lakásukon, a Parlamentben, a „fehér házban- - e törvényjavaslat előterjesztőik V égül az MDF sajtóirodájához fordultam, a sajtóföoók segítségét kérve. Nem jártam sikerrel így aztán nekem kell most- bogy úgy mondjam - képviselnem itt az előterjesztők álláspontját Nos, ők azt mondják: nem leszámolásról van itt szó, hanem nagyon korrekt, a jogállamisággal I egyáltalán nem ellentétes felelősségre vonásról. és azért most kerül rá sor, mivel az efTéle bűntettek üldözése - mint megfogalmazták - kizárólag a jogállamiság igényével fellépő üj állami berendezkedésben vált lehetségessé. M. I.: Legyen a kulcsszó a jogállamiság. Nos, a jogászok között nagy vita folyik, föl lehet-e újítani egy lezárt elévülési szakaszt. Pro és kontra vannak vélemények, de én azt hiszem: itt nem a jogászkodás az alapvető fontosságú, hanem a jogállamiságból való kiindulás. Ha Zétényi Zsokék javaslatát - tegyük föl - mégiscsak elfogadná a Ház. nyilvánvaló. hogy csakis a legszigorúbb jogállami módszerekkel lehetne ezeket a büntetőeljárásokat elindítani és a vizsgálatokat lefolytatni. Márpedig ezek nem tennék lehetővé, hogy a bűnösök valóban megbűnhödjenek. hiszen azóta eltelt 35 év - vagy ahogy ók akarják, akár 45 év is és a mai bíróság a szigorú jogi normák alapján nem tudná bizonyítottnak tekinteni ezeket a cselekményeket. Holott ezek a cselekmények köztudottan megtörtén-N. A.: És itt válik a dolog igazságtétel helyett leszámolássá. Ha tudniillik 300. valóban bűnös embert bizonyíték hiányában fölment a bíróság, akkor engedje csak el a fantáziáját, és képzelje el a következőket: én följelentem magát, majd bizonyítékok hiányában megszüntetik ugyan az ön ellen lefolytatott eljárást. de mivel tudjuk, hogy a véreskezü X. Y.-nal szemben is megszüntették az eljárást, minden emberen, akit a rosszindulat följelentett. rajta ragad majd a politikai gyanú. Az ilyet sem lehet maid ugyanis megkülönböztetni a valóban bűnös, de bizonyítékok hiányában fölmentett emberektől. Mert egyvalamiről megfeledkezik ez a törvényjavaslat. Arról, hogy az ártatlanság bizonyítékai ugyanúgy elkopnak, mint a bűnösség bizonyítékai. Tehat mindez ott válik igazságügyi eljárásból történelmi leszámolási társasjátékká, hogy mindenki, akit ebbe a rosszindulat belekever, a végén gyanús maradhat - a bűnösökkel szemben. En tehat azt mondom, hogy a demokrácia a szabadságnak az a világa, amelyik alkotmányos formák közepette fölépítheti a saját vesztét is. Mert a történelmi álmok úgy szoktak elromlani. mint a szép házasságok: icipici kis lépésekben. Először az alkotmányból töröljük a társadalmi taták szükségességét, töröljük a kormány megbuktathassa gat. megszüntetjük a képviselők visszahívhatóságát. Kónya úr megiria a maga 22 oldalát. Ezeket mind-mind megemésztjük mint apró. jelentéktelen ügveket? .Aztán beterjesztjük a UI/III-at. beterjesztjük az elévülési törvény felfüggesztését. Balsai úr bejelenti ország-világnak.'hogy ez összeillik a kormány törekvéseivel. Antall úr elmondja, hogy ő a nem demokratikus elemeknek nem szán olyan demokráciát, mint a demokratikus elemeknek. És végül - az apró problémákat megemésztve - eljutunk egy ugyanolyan történelmi szemétdombra, mint amilyenről most léptünk le. M. I.: Sok minden túlzás volt abban, amit Attila mondott, és én nem akarom ebben követni. de ami a demokrácia felapritásának apró módszereit - vagy mondhatnánk: szalámimódszereit - illeti, nos, ebben tökéletesen egyetértek vele. Szeretnék még egy fontos aspektust kiemelni. Ez pedig az, hogy a magyar társadalomban nagy hajlam van í'bűnbakkeresésre. Gondoljunk csak Görgey szerepére
