Hungarian Press Survey, 1991. október (8128-8146. szám)

1991-10-31 / 8146. szám

168 Óra, 1991.okt.22. Q Leszámolási társasjáték Az elítéltek nem ítélkeznek Út a történelmi szemétdombra A parlament elnapolta a vitát a Takáts-Zetényi-féle törvényja­vaslatról. Mint ismeretes, az előterjesztők visszamenőleges ha­tállyal törölnék az elévülési időt a mólt rendszer bűnösei esetében. A parlamenti vita kínos epizódja volt, amikor felolvasták az egyik előterjesztő, Takáts Péter egy régebbi dolgozatát, amelyben az úgynevezett nagy októberi szocialista forradalmat méltatta, mély beleéléssel. Azóta Szabó Iván, az MDF képviselője újságíróknak elmondta: sajnálják, bogy a törvényjavaslathoz Takáts Péter is a nevét adta. Rádai Eszter őt és a másik előterjesztőt Zétenvi Zsoltot is szerette volna megszólaltatni - mindhiába. Ezért más, szintén érintett képviselőket kérdezett meg: Mécs Imrét (SZDSZ) és a színész Nagy Attilát (MSZP). tek, de így - kellő bizonyítás híján - a valódi bűnösök szinte egy mentesítő papírt kapná­nak. És nem is biztos, hogy a bíróságtól. Le­het. hogy már az ügyészségtől. Vagy lehet, hogy mar a rendőri eljárás során nem kerülne elő annyi bizonyíték, hogy el lehessen indítani az eljárást. Nos, ezért gondolom azt, hogy kétes eredményei volnának ennek a törvény­­javaslatnak - s történne mindez óriási munká­val, rengeteg ember meghurcolásával és nem­telen indulatok felkeltésével. A demokrácia és a házasság I- A kívülállókat, akik csak figyelik az ese­ményeket, meglepte, bogy éppen önök voltak pártjuk vezérszónokai ebben a kérdésben, és a törvényjavaslattal ellentétes álláspontot képviselték, boton maguk is szenvedő ala­nyai voltak a megtorlásoknak. Tehát éppen olyanok, mint akikre ez a javaslat hivatko­zik. Mécs Imrét. ugye. halálra ítéltél . és bosszú booapokal (öltön a siratomhazban. és Nagy Attilára is halált kéri az ügyész, majd pedig több évet (öltön börtönben. NAGY ATTILA: Igen. tizenkét évet kap­tam. és négy és fél évet - vagy valamivel töb­bet - töltöttem a börtönben. Az az érzésem: aki maga is megszenvedett egy leszámolási hullámot, annak örök személyes élménye ma­rad. hogy a leszámolás szellemisége önmagá­ban is hatalmas és szörnyű igazságtalansá­gokra képes. Az ilyen ember már nem talál ..szórakozást" abban a gondolatban, hogy va­laki vétlenül is bekerülhet egy hasonló hul­lámba. MÉCS LMR£: Nem kívánjuk a büntetőjo­gi felelősségre vonást, nem kívánjuk az elévü­lési időket újból feléleszteni. Elsősorban nem azért, mintha az illetők nem érdemelnék meg. hanem azért, mert mindez nem lenne jó a társadalomnak. Azóta a lakosságnak több mint a fele meghalt. A megmaradó felének pedig az ötven százaléka gyerek volt akkori­ban. Tehát a ma élő társadalomnak mind­össze egynegyede az a közeg, amelyben a bű­nök történtek, márpedig a büntetést nem lehet kiragadni a bűn közegéből. Mentesítő papírok- Szeretnék visszatérni arra, amit Nagy At­tila mondott. Vagyis hogy a leszámolás ide­gen és visszataszító azok szemében, akik maguk is elszenvedtek már valamiféle leszá­molást. Az elmúlt napokban hiába kerestem- telefonon, a lakásukon, a Parlamentben, a „fehér házban- - e törvényjavaslat előter­jesztőik V égül az MDF sajtóirodájához for­dultam, a sajtóföoók segítségét kérve. Nem jártam sikerrel így aztán nekem kell most- bogy úgy mondjam - képviselnem itt az előterjesztők álláspontját Nos, ők azt mondják: nem leszámolásról van itt szó, hanem nagyon korrekt, a jogállamisággal I egyáltalán nem ellentétes felelősségre vo­násról. és azért most kerül rá sor, mivel az efTéle bűntettek üldözése - mint megfogal­mazták - kizárólag a jogállamiság igényé­vel fellépő üj állami berendezkedésben vált lehetségessé. M. I.: Legyen a kulcsszó a jogállamiság. Nos, a jogászok között nagy vita folyik, föl lehet-e újítani egy lezárt elévülési szakaszt. Pro és kontra vannak vélemények, de én azt hiszem: itt nem a jogászkodás az alapvető fontosságú, hanem a jogállamiságból való ki­indulás. Ha Zétényi Zsokék javaslatát - te­gyük föl - mégiscsak elfogadná a Ház. nyil­vánvaló. hogy csakis a legszigorúbb jogállami módszerekkel lehetne ezeket a büntetőeljárá­sokat elindítani és a vizsgálatokat lefolytatni. Márpedig ezek nem tennék lehetővé, hogy a bűnösök valóban megbűnhödjenek. hiszen azóta eltelt 35 év - vagy ahogy ók akarják, akár 45 év is és a mai bíróság a szigorú jogi normák alapján nem tudná bizonyítottnak tekinteni ezeket a cselekményeket. Holott ezek a cselekmények köztudottan megtörtén-N. A.: És itt válik a dolog igazságtétel he­lyett leszámolássá. Ha tudniillik 300. valóban bűnös embert bizonyíték hiányában fölment a bíróság, akkor engedje csak el a fantáziáját, és képzelje el a következőket: én följelentem magát, majd bizonyítékok hiányában meg­szüntetik ugyan az ön ellen lefolytatott eljá­rást. de mivel tudjuk, hogy a véreskezü X. Y.-nal szemben is megszüntették az eljárást, minden emberen, akit a rosszindulat följelen­tett. rajta ragad majd a politikai gyanú. Az ilyet sem lehet maid ugyanis megkülönböztet­ni a valóban bűnös, de bizonyítékok hiányá­ban fölmentett emberektől. Mert egyvalamiről megfeledkezik ez a törvényjavaslat. Arról, hogy az ártatlanság bizonyítékai ugyanúgy elkopnak, mint a bűnösség bizonyítékai. Tehat mindez ott válik igazságügyi eljárásból történelmi le­számolási társasjátékká, hogy mindenki, akit ebbe a rosszindulat belekever, a végén gyanús maradhat - a bűnösökkel szemben. En tehat azt mondom, hogy a demokrácia a szabadságnak az a világa, amelyik alkot­mányos formák közepette fölépítheti a sa­ját vesztét is. Mert a történelmi álmok úgy szoktak elromlani. mint a szép házasságok: icipici kis lépésekben. Először az alkotmányból töröljük a társa­dalmi taták szükségességét, töröljük a kor­mány megbuktathassa gat. megszüntetjük a képviselők visszahívhatóságát. Kónya úr megiria a maga 22 oldalát. Ezeket mind-mind megemésztjük mint apró. jelentéktelen ügve­­ket? .Aztán beterjesztjük a UI/III-at. beter­jesztjük az elévülési törvény felfüggesztését. Balsai úr bejelenti ország-világnak.'hogy ez összeillik a kormány törekvéseivel. Antall úr elmondja, hogy ő a nem demokratikus ele­meknek nem szán olyan demokráciát, mint a demokratikus elemeknek. És végül - az apró problémákat megemésztve - eljutunk egy ugyanolyan történelmi szemétdombra, mint amilyenről most léptünk le. M. I.: Sok minden túlzás volt abban, amit Attila mondott, és én nem akarom ebben kö­vetni. de ami a demokrácia felapritásának apró módszereit - vagy mondhatnánk: szalá­mimódszereit - illeti, nos, ebben tökéletesen egyetértek vele. Szeretnék még egy fontos as­pektust kiemelni. Ez pedig az, hogy a magyar társadalomban nagy hajlam van í'bűnbakke­­resésre. Gondoljunk csak Görgey szerepére

Next

/
Oldalképek
Tartalom