Hungarian Press Survey, 1991. október (8128-8146. szám)
1991-10-30 / 8145. szám
Népszabadság, 1991.okt.28 Nemzeti liberalizmus A liberális haladó, a liberá* | lis korszerű, a liberális modern és európai. Az SZDSZ liberális párt. A konzervatív maradi, a konzervatív korszerűtlen, a konzervatív reakciós és nacionalista. Az MDF konzervatív párt. A közoktatásnak és tömegtájékoztatásnak álcázott több évtizedes agylágyítás, megfejelve napjaink célirányos publicisztikai gyorstalpalójával, a fenti primitív ítéleteket alakította ki liberalizmus és konzervativizmus, SZDSZ és MDF vonatkozásában. Ez az együgyű és hamis kép ma a magyar közvélemény legszélesebb rétegeinek szolgál ideológiai és politikai koordinátarendszerül. ..„ Ezt a törtmatos-agitproposszabadsajtós politikai vegyesfőzeléket magyarfórumos feltéttel sajnos megette az MDF- tagság túlnyomó része is. Amelynek SZDSZ és liberalizmus immár; egykutya. És ezelc az MDF-tagok, sajnos, miként annak idején a derék római légionáriusok: nem tudják, mit cselekszenek. —•> Mert liberalizmusnak - és konzervativizmusnak nem csupán fentebb leírt definíciói primitívek, hanem politikai dichotómiakénti szembeállításuk is merőben elhibázott. Ha ugyanis korunk meghatározó áramlatait önmaguk deklarálta értékeik alapján szemléljük, akkor nem lehet kétséges, j hogy a liberalizmus ideológiai ellenfele és politikai vetélytár- ! sa: a szocializmus. Az előbbinek (nevében is vállalt)- legfőbb princípiuma a szabadság. Ennek letéteménye- ; se a tulajdonnal bíró indivi- j duum; mindenfajta működés I kerete a piac, s az állam szerepe a lehető legkisebb térre korlátozódik. A szocializmus vállalta legfontosabb érték a szabadsággal szemben az egyenlőség. A magántulajdon ellenében a társadalmi tulajdon, az egyén elé a közösség, a piac helyére a tervezés és a központi irányítás, az önkorlátozó állammal szembe pedig a mindenható állam eszménye állítódik. Korunkban, a demokratikus jogállamiság keretei között e két egymással versengő irányzat váiltja-egyensúlyozza egymást a liberális demokrácia és a szociáldemokrácia politikai váltógazdaságában. ( Radikalizmus és konzervativizmus Az érték szerinti megkülön-j böztetés mellett lehetséges az ideológiai-politikai színtérnek egy másfajta felosztása is,, mégpedig a módszerbeli különbözőségek alapján. Aszerint,! hogy az egyes áramlatok ma-j guk vállalta értékeiket milyen! módon, miféle eszközökkel t igyekeznek megvalósítani,! megkülönböztethetünk két egy-j mással szemben álló irányzatot: a radikalizmust és a kon-j zervativizmust. A radikális politika a ráció; mindenható erejére épít; céljait gyorsan, átható erővel, olykor forradalmi módszerekkel igyekszik megvalósítani. A konzervatív felfogás számára a racionalizmus helyett inkább az empirizmus szolgál filozófiai alapul; a gyons és egyszerre történő átalakításokkal a lassú és fokozatos változásokat, a revolúcióval az evolúciót állítja szembe. A konzervatív szemlélet szerint az egyén felfogását, irányultságát és tetteit a racionális belátásnál sokkal inkább befolyásolják a szűkebb és tágabb környezetében, neveltetése során szerzett tapasztalatai, az átörökített hagyományok normatív hatása. A konzervatívok ' úgy vélik, a társadalom nem valamely nadrág, amit csak < úgy át lehet szabni, hanem élő és nagymértékben öntörvényű organizmus, amelyben a fejlődés lehetőségei történetileg behatároltak. Amelyben bár- * miféle átalakítás csak a meg- : lévő adottságokhoz alkalmazkodó szerves átalakulás formájában mehet végbe. Bármifé- , le másutt bevált modellt vagy 1 mintát pedig nem átvenni, lemásolni, hanem csupán alkalmazni, adaptálni lehet. j Valódi esély Ha a liberalizmus és szocializmus, radikalizmus és konzervativizmus fogalmainak elvi értelmezése után ezen irányzatok gyakorlati szerepvállalásának esélyeit vizsgáljuk a mai Magyarországon, akkor meg kell állapítanunk a következőket: 1. A magyar liberalizmus első nagy korszaka a XIX. századi nagy antifeudáhs korszak (Széchenyi, Wesselényi, Kossuth, Eötvös, Deák kora) volt, amely a születési kiváltságokkal, a rendi kötöttségekkel, az abszolutizmussal, a céhes és egyéb feudális gazdasági korlátokkal szemben az egyén intézményes politikai és gazdasági szabadságára épülő jogállamiságot és a kapitalista piacot juttatta diadalra. Most, a szocializmus egyenlőség-, közösség-, centralizáció- és államelvű berendezkedése (és e berendezkedés csődje) után szükségképpen eljött az ideje a magyar liberalizmus második nagy történelmi, ha úgy tetszik, antiszocialista korszakának. Mert ma Magyarországon (miként egész Középes Kelet-Európábán) egyszerűen nem lehet más politikának létjogosultsága, mint a liberálisnak. Amelyik újra a szabadságot, az egyént, a tulajdont és a piacot írja a zászlajára. 2. A diktatórikus szocializmus országlása nagymértékben felszámolta az egyén politikai és gazdasági autonómiáját, szétzilálta mikroközösségeit. Az önálló szerep- és felelősségvállalás polgári magatartásformái helyébe az állami gyámkodás mindenhatóságára hagyatkozó iníantilizmus lépett a társadalom legszélesebb rétegeiben. Egy olyan országban, ahol a maga megélhetéséről, lakhatásáról, foglalkoztatásáról és gyógyításáról való gondoskodást; terményei felvásárlását; utcája kikövezését, telefonja bevezetését; olcsó húst, benzint, Trabant-alkatrészt — és ki tudná még felsorolni, hogy mi mindent — változatlanul az államtól vár el a lakosság túlnyomó tötbsége, ^7"
