Hungarian Press Survey, 1991. október (8128-8146. szám)

1991-10-30 / 8145. szám

Magyar Hírlap, 1991 .okt.26.

Dombach Alajos szabaddemokrata képviselővel beszélget Pintér Dezső

Nem szabad a tekintélyelvűségre építeni

„Az SZDSZ a mai politikai viszonyok között egyszerűen nem engedheti meg magának, hogy kiváló személyiségeket nélkülözzön” — így nyilatkozott a Magyar Hírlapnak Dörnbach Alajos, az SZDSZ egyik elnökjelöltje, kijelentette: „Katasztrófa volna, ha egyetlen személyiség irányítaná a politikát egy testületben, még akkor is, ha az illető kifogástalan elme és jellem volna.” Előnyös, ha egy politikai pártnak vannak frontemberei, de azok rendelkezzenek önkorlátozási képességgel, fogadják el a testületi döntéseket és saját döntéseiket egyeztessék azzal a szakértői gárdával, amelyből erejüket merítik. Szólt arról is:,»Minden politikai ellenféllel minden körülmények között keresni kell a dialógust, ahhoz már forradalmi helyzetnek kell előállnia, hogy ne az érvelésé legyen a terep.” Hozzátette: a dialógusokban óvatosságra, fenntartásokra van szükség, „a romantikus naivitás nem jellemző rám”.

— Az elmúlt napokban nyilvánvalóvá vált: ön nem fogadja el azt az értékelést, hogy az SZDSZ mély válságban van, ugyanakkor elnökké választása esetén a pártban az eltérő áramlatok között integráló szerepet vállalna. Nincs itt ellentmondás?

— Az SZDSZ-ben mutatkozó problémák nemcsak a szabaddemokratákra jellemzőek, hanem az egész magyar közéletre, a többi parlamenti pártra is. Mi nyíltan vállaljuk a nehézségeinket.

— Az SZDSZ meghatározó személyiségei általában egyetértenek abban, hogy a pártnak kormány képes erővé kell válnia. Ön szerint mikor és miért távolodott el az SZDSZ ettől a képességtől?

— Nem hiszem, hogy eltávolodott volna. Mint a legerősebb ellenzéki párt, az SZDSZ a választások után is volt annyira kormányképes, mint az MDF, legalább annyi alkalmas szakemberrel, és politikussal i rendelkezett és rendelkezik ma is. Már 1990 elején az volt a véleményem, bármelyik párt nyeri meg a választásokat, hatékony kormányt csak kívülálló szakértők bevonásával alkothat. Nem feltétlen a kormányalakítás céljából, ám arra mindig számítva folyamatosan bevonjuk szakmai jellegű munkánkba azokat a jól képzett, tehetséges szakértőket, akik készek és képesek az együttműködésre. Úgy érzem, személyem biztosíték arra, hogy ez a szakértői támogatás a jövőben is rendelkezésünkre álljon., v „

— Mennyire tartja meggyőzőnek az eddig kibocsátott szakértői elemzéseket?

— Az ország előtt álló feladat még annál is nagyobbnak bizonyult, mint ahogy látszott a nehézségeket egyáltalán nem titkoló programunk közzétételekor, 1989- ben, az úgynevezett Kék könyv megjelentetésekor. A gazdasági átalakításról, a privatizálásról a közelmúltban közreadott program —

A liberális megoldás — már hosszú | távúnak tekinthető. Szakértőink nagy munka után letettek az asztalra egy gazdasági koncepciót, amelyről a velünk nem túlságosan rokonszenvező szakemberek körében is jó a vélemény. Egyáltalán nem bánjuk, ha a gazdasági válság megoldása általunk helyesnek vélt koncepciójából mások is merítenek.

— Ön a jövőben egyértelműen szociálliberális pártnak képzeli el a Szabad Demokraták Szövetségét. Milyen változást jelentene ez a párt eddigi arculatához képest?

— Önmeghatározásunkban eddig is szerepelt a szociálliberális irányultság. Különbséget kell tennünk a klasszikus nyugat-európai és a magyarországi pártrendszer között. A nyugat-európai liberális pártok többnyire kisebb pártok. Az SZDSZ soha nem tartotta a maga számára kielégítőnek azt a liberalizmust, amely a nyugat-európai kis pártokat jellemzi. Nem azért, mert így csekély tömegvonzásra számít- i hatnánk, hanem azért, mert Magyarországon mások a viszonyok. Meg kell teremteni a piacgazdaságot, posztkommunista társadalmi közegben kell végrehajtani olyan gazdasági-társadalmi átalakulást, amelyre nincs történelmi példa. A teória fontos, de pragmatikus megoldásokat kell keresni, s mivel az átalakulás súlyos szociális megrázkódtatásokkal jár, itt a szociális kérdések érzékeny kezelésére van szükség. A klasszikus polgári demokráciák kialakulásakor a liberális pártok azt mondták, állami, társadalmi intézményekkel nem lehet korlátozni a gazdaság autonómiáját. Azóta a magukat liberálisnak valló pártok sokat tanultak, sokat átvettek a szociális szempontokat képviselő pártoktól. Magyarországon az átállás hosszú és keserves folyamata alatt nem bízhatunk abban, hogy a gazdaság ereje szűk- j ségszerűen kínálja majd a társadal^njj szolidaritás elemi köVetelméh..‘nyeitjjelégftő szöciális megoldás?- > kát.

— Mi akadályozta eddig az SZDSZ-t abban, hogy munkájában jobban érvényesítse a szociálliberális szempontokat?

— Mulasztás nem történt, hiszen az SZDSZ-nek, a parlamenti frakciónak van egy erős gárdája — főként a volt „szetások" alkotják —, amely igen eredményesen vesz részt a szociális vonatkozású program-törvénytervezetek kidolgozásában. A törvényalkotásnak talán ez az a területe, ahol a legkonstruktívabb az együttműködés a kormánykoalíció és az SZDSZ között.

A Népjóléti Minisztérium — élén a miniszterrel — méltányolja munkatársaink tevékenységét.

— Jó, akkor másként teszem fel a kérdést: a szociálliberális irányzattal szemben van-e jelentős eszmei áramlat az SZDSZ-ben?

— Van, aki tiszta liberális elveket képvisel, de ezt nem tekinteném áramlatnak. Tamás Gáspár Miklóst szokás ilyenként megnevezni. A másik pólus — nem a parlementi frakcióban, hanem a pártban — az a szellemiség, amit a legmarkánsabban Eörsi István képvisel, ó a munkavállalói vagy inkább munkás-érdekképviselet talaján állva baloldali, szocialisztikus, mondhatni szociáldemokrata elvek hangoztatásával kéri számon, hogy ezeket az elveket az SZDSZ miért nem vállalja határozottabban. Valójában azonban egyik sem tagadja a másik hangsúly szükségességét az SZDSZ-en belül, vitákat inkább egy harmadik irányzat kavar, őket nevezik radikálisoknak, ók úgy érzik, már hiányzik az a radikalizmus a pártból, amiért csatlakoztak sorainkhoz. 1989 őszén a siker volt a

l nagy vonzerő, a népszavazás eredményessége erőteljesen gyarapította a párt létszámát. Az SZDSZ szállt síkra a leghatározottabban a megalkuvás nélküli rendszerváltásért, de ez nem azonos a mai úgynevezett radikalizmussal. Áz SZDSZ nem mutat hajlandóságot olyan politikára, amellyel egyes riválisaink helyettesítik a hozzáértő cselekvést: a forradalompótló szavalásra. De tagságunk egy része nem hajlandó tudomásul venni a mai magyarországi viszonyokat, mindenféle konkrét elképzelés nélkül egy jobb, igazságosabb társadalom igényét állítják szembe a gyarló lehetőségekkel. Megtörtént a választás, és az SZDSZ ellenzéki sze’repr* kényszerült, eá pidíg' azf SZDSZ hívei nagyon nehezen