Hungarian Press Survey, 1991. október (8128-8146. szám)
1991-10-30 / 8145. szám
Magyar Hírlap, 1991.okt.28. •io Kiss Endre A tények logikája Miskolctól Gödöllőig vezet „Nem lehet mégsem mondani, hogy a miskolci zászlóbontás képviselői ne lettek volna tisztában liberalizmusuk szükségszerűen bekövetkező megkérdőjelezésével. Ezzel tudjuk ugy anis csak magyarázni, hogy finom politikai üzletet is ajánlottak az ország közvéleményének: ha elfogadtok minket liberálisnak, mi enyhítünk a koalíciós pártok műhelyében készülő politikai felelősségre vonási terv szigorán.” Az MDF októberi miskolci liberális zászlóbontása annak a korszaknak a végét jelzi, amelyben az MDF-en belüli valóságos liberalizmus egyre halványuló lángja még valamennyire is pislákolt. Miskolcon világos lett, hogy az MDF-en belüli szalonképes liberalizmus a miniszterelnök közvetlen környezetéből. illetve az MDF mindeddig eszmeileg el nem kötelezett, pragmatista centrumának néhány vezetőjéből áll, az MDF-en belüli liberalizmus az MDF vezetésével egyenlő. De nézzük a rideg tényeket. A miniszterelnök a miskolci találkozó előtti koalíciós tárgyalásokon egy delegációban tárgyalt Csurkával és Kónyával, egy-két nappal később előadást tartott a liberalizmusról, amit senki sem sajátíthat ki önmagának e hazában. A tények e mérlegéhez hozzátehetünk azonban egy ftlozofikusabb mozzanatot is. Nem vonom kétségbe a miniszterelnök őszinte vonzalmát Eötvös Józsefhez, amikor Eötvös-értelmezésében nagy horderejű, a napi politika szintjéig is lehatoló tendenciózus félreértést vélek felfedezni. Az 1848-as forradalmak utáni európai liberalizmus nagymestere ugyanis valóban beépít a maga elvi liberalizmusába etatista elemeket, s ezzel a keresztény vallás „ideológiai”. stabilizáló funkcióját is erőteljesen összekapcsolja. Eötvös azonban mindezt nem a liberalizmus elvi korlátozásának szándékával teszi, hanem a korlátozatlan li-, beralizmusban esetleg benne rejlő totalitáriánus lehetőség semlegesítése végett. Mivel ma Magyaror-1 szágon a liberalizmus egyetlen létező válfajában sem rejlenek totalitariánus vagy kvázi totalitáriánus lehetőségek, a miniszterelnök politikai vonalvezetésének meghatározó etatista és keresztény-stabilizáló elemei nem illeszthetők egy valóban eötvösi liberalizmus keretei közé. A miskolci rendezvény további részvevőire vonatkozó, országosan ismert tények közül említésre méltó, hogy Jeszenszky Géza egy évvel ezelőtt a televízió kamerái előtt a sző szoros értelmében nem értette, miért tarthatnak igényt szocialisták keresztény értékek képviseletére, és önmagát tüntette fel a keresztény énékek leglegitimebb képviselőjének, ami már az MDF három irányzatának kontextusában is kizárná „liberális”-nak való minősítését. Bőd Péter Ákos (ugyancsak aktív miniszter) egyedülálló lehetőséget kapott tavaly ősszel a sorstól, hogy liberalizmusát ország-világ élőn bizonyíthassa. Hajlamai, talán aktuális szükségletei is megakadályozták ebben. Kulin Fe- 1 renc néhány hónappal ezelőtt már bejelentette az ilyen típusú liberalizmus zászlóbontását, miután azonban néhány nappal később a köztársasági elnök ellen alkotmányjogi eljárást is kezdeményezett, ezért a liberalizmus zászlóbontását el kellett halasztania. Debreczeni József Göncz Árpád elleni, liberálisnak aligha minősíthető „alkotmányos” attakja bizonyára még sokak emlékezetében él. Kónya Imre miskolci liberálissá ütése, a legcsekélyebb szenvedély vagy irónia nélkül mondva, a helyzet orwelli vonalát erősíti, nem is annyira a miskolci zászlóbontáson elmondott felszólalásának keményen antiliberális elemei, mint inkább híressé vált dolgozatának azóta sem visszavont kitételei-miatt. Nem lehet mégsem mondani, hogy a miskolci zászlóbontás képviselői ne lettek volna tisztában liberalizmusuk szükségszerűen bekövetkező megkérdőjelezésével. Ezzel tudjuk ugyanis csak magyarázni, hogy finom politikai üzletet is ajánlottak az ország közvéleményének: ha elfogadtok minket liberálisnak, mi enyhítünk a koalíciós pártok műhelyében készülő politikai felelősségre vonási terv szigorán. Mind a miniszterelnök, mind Elek István hozzászólásában fontos helyet kapott a.liberalizmus „mások által való kisajátításá"-nak ostorozása, Eleknél emellett még az afölött való sajnálkozás is megjelenik, hogy az MDF túlságosan nagyvonalúan és figelmetlenül engedte át ellenfeleinek Aladdin csodatevő lámpását, aminek a liberalizmust látja. E vélemény világosan mutatja az MDF egész eddigi vonalának jó- vagy rosszhiszemű szereptévesztését. Á demokrata fórum politikai jövőjének kulcskérdése ugyanis nem az, hogy a pártállam minden(ütt) én vagyok elve alapján kisajátítja-e szűkebb vezetői számára a liberalizmust vagy sem. (Itt ugyancsak a rideg tények logikája alapján arra kell gondolnunk, hogy már csak egy a miskolci liberálisokéra emlékeztető öszszetételű szociáldemokrata irányzat hiányzik az MDF-ben ahhoz, hogy már egyetlen versenyképes irányzat se maradjon kívül a fórumon, ebben az esetben ugyanis azt sem „sajátíthatná ki” egyetlen szociáldemokrata csoport sem.) Jó- de talán rosszhiszemű módon az MDF rosszul „olvassa ki" a
