Hungarian Press Survey, 1991. október (8128-8146. szám)
1991-10-30 / 8145. szám
Népszabadság, 1991.okt.26 G Budapestre jön a szerb külügyminiszter Jeszenszky Géza interjúja lapunknak (Munkatársunktól.) Budapest a béke mellett áll a jugoszláviai konfliktus kérdésében, s az Is meggyőződése, hogy fejleszteni kell a magyar —szerb kapcsolatokat — hangsúlyozta a Népszabadságnak Jeszenszky Géza. A külügyminiszter meghívására vasárnap Budapestre látogat Vladiszlav Jovanovics, a Szerb Köztársaság diplomáciájának vezetője. — A meghívás a nyári dubrovniki Hexagonale-csúcsértekezlethez vezethető vissza. Akkor ott még béke volt, s nehezen képzelhette bárki, hogy odaér a háború. Azt láttuk, hogy a házakon lengtek a horvát zászlók — vajon ezek letörése érdekében lövik most a várost.? A csúcstalálkozón ott voltak a jugoszláviai köztársaságok képviselői is, s Jovanovics elődjével egyeztünk meg egy budapesti találkozóban. Magyar részről jó ideje találkozunk a köztársaságok képviselőivel, a szerb kormánnyal viszont az utóbbi időben nem volt ilyen. Pedig szükséges, hiszen a belgrádi sajtó egy része sok olyat állít, ami ellentétes a két nép évszázados történél, mi jó viszonyával. Továbbra is jószomszédi, baráti viszonyban kell élnünk egymással, mi erre is törekszünk, talán most ez is eljut a szerb közvéleményhez. — Szerb részről nagyon rossz néven vették a jugoszláv helyzetről kiadott magyar tanulmányt, amit nem hivatalos okmányként adtunk ki. — Holott ez olyan tanulmány, amit hasonló esetben gyakran adnak ki. Sok felvetése nem is a miénk, hanem más országok szakértőinek véleménye, amit már oszt a nemzetközi közvélemény. Nem tudom, miért kellene ezt Szerbiának vagy akár Jugoszláviának rossz néven vennie — miért kell egyáltalán reagálniuk rá? — Szerb részről azt állítják, hogy Budapest immár nem is burkoltan határmódosításra, a Vajdaság visszaszerzésére törekszik. (Folytatás a 3. oldalon.) (Folytatás az 1. oldalról.) — H í nem lenne tragikus és veszélyes, akkor egyszerűen nevetségesnek lehetne minősíteni az ilyen vádakat. Aki tud olvasni, aki figyeli, mit teszünk, az látja, hogy Magyarország csakis a békét akarja mindenáron előmozdítani. Minden szomszédunkkal, a szerbekkel is a legjobb viszonyra törekszünk. — A vajdasági magyarok fenyegetettsége igen nagy mérvű a behívások, a be- és kitelepítések, a magyarellenes hangulatkeltés miatt. Szóba hozza-e ezt vendégének? — Természetesen. Ez kötelességünk. Ám nem a magyar kormány vindikál magának jogot szót emelni olyan ügyekben, amelyek a kisebbségre tartoznak, hanem ők maguk vetik fel ezeket. Mi pedig azonosulunk ezzel. Az ön kérdésében felsoroltak szomorú tények. A Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége a nehéz helyzetben nagyon bölcsen politizál. De bennünket érdekel a horvátországi szerbek ügye is. — Az adott körülmények között van-e remény, esetleg konkrét elképzelés a magyar —szerb kapcsolatok fejlesztésére? — Egymásrautaltságunk és történelmi kapcsolataink alapján ez mindkettőnknek nagyon fontos, gazdaságilag is. Szerbia számára a kommunikációs csatornák a szó fizikai értelmében Magyarországon át vezetnek Nyugat-Európához. Meg vagyok győződve arról, hogy nem is olyan sokára jó lesz a magyar—6zerb viszony, hiszen ma sincs szó tényleges szerbmagyar ellentétekről. A baj a szerb sajtó többségének magyarellenes hangulatkeltése. Ugyanakkor meg lehet nézni: a magyar sajtó semmiféle indulatot nem szít a szerbség ellen. — Tehát ön bízik abban, hogy a közvetlen tárgyalás javít a helyzeten. — A tárgyalásban mindig bízni kell — elég példának a Közel-Kelet. Szerencsére a magyar—szerb viszony nem ilyen súlyos. Természetesen fontos, hogy a tárgyalásnak legyen valamilyen eredménye. Most még az álláspontok sem eléggé ismertek. Én sok kérdésre szeretnék választ kapni, és természetesen kész vagyok magam is felelni bármilyen szerb felvetésre. — Egy kapcsolódó kérdés: Szlovénia pénteken gyakorlatilag függetlenné vált. Milyen esély van a szlovén, a horvát, esetleg az összes jugoszláv tagköztársaság szuverenitásának magyar elismerésére? — Mi ezt összehangoljuk az Európai Közösségek politikájával — nem önállóságunk rovására, hanem mert azt szereti nénk, hogy politikánk ebben is szinkronban legyen Európával., Ez most megvan, még a követendő lépések tekintetében is. Mindenki látja, hogy az eddigiek kevésnek bizonyultak, többet kell kitalálni. — A Szerbia ellen esetleg elrendelendő embargóra gondol? — Nem feladatom, hogy az EK nevében beszéljek. Azt remélem, hogy ha a szerb közvélemény, a kormány és az ellenzék is szembesül azzal, hogy Európa többsége ellenzi az ott folytatott politikát — azaz a béke, a tárgyalások mellett van, s elítéli g határok erőszakos megváltoztatását — akkor olyan megoldások születnek, amelyek véget vetnek ennek a konfliktusnak. Füzes Oszkár
