Hungarian Press Survey, 1991. október (8128-8146. szám)
1991-10-29 / 8144. szám
Heti Magyarország, 1991.okt.18. Bélyeggyűjtők a SZER-ben Július-augusztus táján röpült föl a hír, miszerint a Szabad Európa Rádió müncheni központjából a kutatóközpont helyettes vezetőjét azonnali hatállyal elbocsátorták. Kiderült ugyanis, hogy egykoron a csehszlovák kommunista titkosszolgálat beépített ügynöke volt. Ez idő tájt indultak el találgatások a magyar sajtóban, vajon voltak-e a Magyar Népköztársaságnak is beépíten emberei a rádiónál. A Reggeli Pesti Hírlap augusztus 5-i számában egy. a SZER munkatársai között állítólag közszájon forgó történetről számoltunk be. amely Cseke Lászlóval esett meg a '80-as évek elején, s amelynek a lényege a következő: egy nap éjfél után visszatérve a rádióba észrevette, hogy szobájában ég a villany. A helyiségben megpillantotta a ma már nyugdíjas Tóth Tast — eredeti nevén Török Tamási—. hogy a neki címzen levelek között kutat. (Cseke László — Ekecs Géza — kapta Magyarországról a Tinédzser Parti című műsor jeligés kívánságleveleit!) Cseke Lászlót akkor telefonon megkérdeztük: igaz-e a történet? A# válaszolta, hogy ilyesmi vele nem fordult elő. s hozzátette, tudomása szerint Tóth Tassal sem. A magyar osztályra pedig véleménye szerint különben sem épült be „tégla". A dolog nem érdemelne tül sok figyelmet, viszont étről az esetről Cseke László a Heti Magyarország október 4-i számában a SZER 40. évfordulója alkalmával is megszólalt. In kifejtene, hogy a Pesti Hírlap munkatársa telefonon megkérdezte ugyan a történtekről, de ő csak anynyit válaszolt: ,.a történet így nem igaz" ... „s a kolléga nem faggaton tovább”. Az akkori telefonbeszélgetés azonban nem így történt. Cseke László kérdésemre igencsak zavarba jön, hebegen-habogon, s végül az egészet letagadta. A Heti Magyarországban ezek után az újságírót bizalmába fogadva elmesélte az egész — eddig letagadott — levélhistóriát. Elismerte, hogy rátalált Tóth Tasra, miközben asztalánál a levelek között kutatott, az időpontot azonban először a hatvanas, két mondattal arrébb viszont a hetvenes évekre datálta, „amikor az Apolló űrhajók leszálltak a Holdra". Maga a történet pedig nem éjjel, hanem délután történt. Hogy ezt nekünk miért nem mondta el, azt nem tudom. Mindenesetre a történet végére egy kézzelfogható, pofonegyszerű megoldást kerekített, amelytől még érthetetlenebbé vált számomra, mién hagyta előttünk mindezt titokban. Kiderült ugyanis — nyilatkozta tovább —, hogy kollégája a borítékokról a bélyegeket vágta le, s azért lett „ügy” az egészből, mert „egy másik kolléga már korábbanjcönyörgött. hogy adjam oda neki a bélyegeket, akinek meg is ígértem, hogy miután feldolgozom a leveleket, megkapja". — D. HORVÁTH GÁBOR
