Hungarian Press Survey, 1991. október (8128-8146. szám)
1991-10-29 / 8144. szám
Új Magyarország, 1991.okt.24. KJ teremtette a „polgári Magyarországot”? „Ó, nem -folytatja G. GY. a Menórában. hJafyon is érzéketlen vagy. Klem bírod belátni, ogy magad vagy a hibás. Azért, mert asszimilálódni akartál. Azért, mert intcmaáonalista vollál Azért, mert nemzeti ügy képviselőjének toltad fel magad. Hibás vagy, mert több helyet 'foglalsz el, mint amennyi megillet. Ott is te ülsz, és még csak észre sem veszed. Megszálltad az apparátust: te voltál háromezertanácselnök, ötezer párttitkár, nyolcszázezer párttag. Megszálltad a gazdaságot: te voltál a tízezer gyárigazgató és vállalatvezető. Megszálltad a tudományt és a sajtót is: te voltál min— - den-tgyetemiianár,-minden-főszerkesztő és sla- - paj. Mit, hogy csak voltál? Ma is az vagy, mindén vagy. A tényleges hatalom és a tényleges ellenzék vagy. -Mondd, hát érdemes így hajtani?" Úgy érzem, ekkora kisebbségi érzéssel-sérült psaebével - nincs mit kezdeni. Beteges vagdalkozást nem lehet érvekkel „kivédeni'. Pontos adatok hiányában semmikképp, pontos adataim viszont nincsenek, mert tud tómmal semmiféle statisztika, nyilvántartás nem létezik a zsidók létszáma és az általuk betöltött pozíciók vonatkozásában abban a mi elátkozott, „antiszemita' hazánkban! (Az USA-ban szinte minden kérdőívre rá kell vezetni, fehér vagy fekete, európai vagy ázsiai vagyok-e, mert a népesség összetételének nyilvántartása minden ország számára rendkívül fontos. Ez egyedül nálunk tiltott dolog!) Viszont vagdalkozni pedig, például úgy, hogyha azt mondjuk, zsidó, az is baj, ha nem veszünk erről tudomást, az is - ilyesminek semmi értelmét nem látom. Sándor Andrással értek egvet „A magyar ‘társadalomnak nem jutott eszébe’ a származás szerinti osztályozás.' A statisztikusoknak sem. „De hadd fordítok a szón. Érdemes eltűrni, hogy a politikai periférián nyütan, a politikai hatalom bizonyos központjaiban burkoltan, de egyszerre gyalázzanak? Érdemes vállalni a búrjbak szerepét? Érdemes-e vállalni ükapáink sorsát: akik becsülettel és sok küzdelemmel polgári Magyarországot teremtettek, és,keresztény kurzust' kaptak cserébe! Nagyapáinkét és apáinkét, akik meggyászolták Trianont, építették a kisebb ^Magyarországot - és gázkamrákat kaptak érte? Az előttünk járók sorsát, akik - tíz meg százezrek - más százezrekkel és milliókkal együtt naiv hittel és becsülettel dolgoztak egy igazságosnak remélt rendért, azokkal együtt csalódtak és szemedteka terrortól, börtöntől, megszállóktól és állami fosztogatóktól, de akiket most egyesek a Gonosz egyedüli megtestesítőjének próbálnak kikiáltani? Zsidó diákok, fiatal szakemberek, barátaim: érdemes ifjúi lázas szenvedélyt, szellemet, energiát, éveket és életeket áldozni egy társadalomért, mely nem akar befogadni?" Nem. Kern érdemes, Gadó úr! így, ilyen keseregve és neheztelve semmiképp! Aki csak a „társadalomért" áldoz és nem a hazáért, annak nem érdemes. Aki ükapáinak tulajdonítja - egyedüli(!) közreműködőként - a polgári Magyarország megteremtését, figyelmen kívül hagyva a sok millió honos, államalkotó magyart és a nemzetiségieket - ám a „tíz- meg tízezrek^ emberboldogító bolsevista reményeihez és annak kivitelezéséhez már hozzácsapja a „más százezreket és milliókat', holott azt is tudnia kell, mennyire elszántan harcolt a magyarság eme átkos rendszer ellen -, hát annak, aki ennyi csúsztatással tudia csak elsírni fájdalmait, annak nem érdemes. Aki „keresztény kurzust" emleget - és nemcsak az elmúlt idők vonatkozásában, de ma is azt kiabál a parlamentben! - annak sem érdemes. És annak sem, aki minden dokumentummal, ténnyel és érvvel szemben ma is nekünk tulajdonítja a „gázkamrákat", többször is hangsúlyozva. Fordított előjellel Történelmi vonatkozásban nem fogadható el a „mi lett volna, ha~?" elv. Most mégis minden vágyam, hogv G. Gy. egyszer minden körülmény figyelembevételével leírja, szerinte mit tehetett volna Magyarország például a második világháború idején? ívűt „várt volna el" G. Gy. és a zsidóság, és elvárásainak teljesítése esetén mi várt volna a magyarságra? Vagy ez utóbbi teliesen mellékes? Egvszer 'már jó lenne tudni; SZERINTÜK hol rontottuk el, mit tehettünk volna mást, másként. Akkor talán előbbre jutnánk a zsidómagyar tisztázó vitákban. Bár kötve hiszem, mert a „cserébe" kapott „keresztény kurzus" kitétel bennem azt a meggyőződést erősíti, Hogy a „polgári Magyarország megteremtéséért" minimumként első, államalapító szent királyaink meghonosította, évezredes kereszténységünket kellett volán odahagynunk, s ugyanezt kellene tennünk ma is, utána hajítsa a mózesi kőtáblát, ha kicsit is „hálásak" lennénk, ha meg akarnánk felelni Gadó úr elvárásainak. Ám elvárhatnánk-e ezt mi - vagy a palesztinok - fordított előjellel Izraeltől? Természetesen nem. Akkor hát hol is az „egyenlőség"? Csak a Menóra címében? Hiszen Izrael valóban nem fogad be keresztényeket (nálunk - állítólag - csak a Vitézi Rend nem fogadott be zsidókat!), míg Magyarország eddigi történelme során tömegével fogadtabe a zsidókat (is). „,ltt nincs antiszemitizmus.’Itt egy torz történelmi tudat működik, egy nárcisztikus nemzetszemlélet, sántító önismeret" - írja G. Gy., mert ő már soha nem szűrük meg gyűlölni e hazát. Vajón miben áll „torztörténelmi tudatunk"? Pontosabban: nagyon is szándékosan eltorzított. Mi lenne helyes „történelmi tudat' a magyarság részéről G. Gy. szerint? Ha letagadnánk keresztény maid' 1100 évünket? Ha áttérnénk az izraelita vallásra? Ha megtagadnánk, vagy megcsúfolnánk hőseinket? Ha csak és kizárólag kudarcainkat és bűneinket vés
