Hungarian Press Survey, 1991. október (8128-8146. szám)
1991-10-24 / 8142. szám
Élet és Irodalom, 1991.okt.18 hadsereg: m ép sem fordult szembe a németekkel, sót egyes alakulatai tevékeny szerepet vállaltak a nyilashungarista hatalomátvételben. Miben látja ennek az „állásfoglalásnak” az okát? — 1944. október 15—16-a, úgy vélem, napjainkig fájó pontja sokunknak. A háborúból való kiválás utolsó, talán még reálisnak tekinthető esélyét 'szalasztóttűk el ekkor. Hogy mi lehetett a sikertelenség oka? Véleményem szerint az elökesziteílenség. Egy hadseregei, amelyet étekig együtt vívott harc kötött össze egv másikkal, es ekkor mar szülőioldjét védte, nem lehelet: egyik napról a másikra megfordítani. föieg nem ertelmezhetetlcn. ellenimottdasos parancsokkal! Döntőnek bizonvult ugvanakkor a kormányzó és a kormány bizonytalankodása. határozatlansága is. amely a végrehajtásra hivatottakat tei.ies tájékozatlanságban hagvta. Határozott parancsokkal esetleg a tisztikar tagjainak többsége teljesítette volna a Leglelsőhb Hadúr iránti kötelességéi. még akkor is. ha az «nem kis lelki válságot okozott volna sokaknak. Ami a nyilashatalomátvételt támogató alakulatokat illeti: számuk azért tetszik nagynak, mert nem volt velük szemben megfelelő ellensúly. Hogv miért? Nem tudta senki sem, mi a teendő! — A dokumentumok tanusaga szerint a tiszük&r egy resztben azonban kimutatható volt a nyilashungarista eszmék iránti szimpátia. Füles a főhadnagyi, alezredesi rendfokozatban levők körében volt ez érzékelhető. Miben látja eunek okát egy olyan hadseregben, amelyben szigoruau tiltottak a politizálást? — Nem vitatom, hogy a tisztikarban — főleg a fiatalabb tisztek Jtozon — voltak nyilasuk,r nyjlas"szímpáfizániók," de'ne feledje' hogv a tisztikar radikális ’ változásokat - kívánt a társadalom szerkezetében. Erre játszottak a nyilasok is, sőt propagandát folytattak a hadseregben. A pártpolitikai értelemben vett politizálás azonban nem volt általánosan elterjedt a honvédségben. Tény viszont, hogy Szálasinak voltak, megmaradtak a kapcsolatai a hadsereggel. Sikerült egy olyan, politikája iránt elkötelezett szűk csoportot kialakítania, amely magáévá tette a végsőkig való harc eszméjét, ugvanakkor hitt azokban a szociális programokban, amelyeket ma nyilnsdemagogiának illik nevezni. A tisztikar egy részének — számomra sajnálatos — állásfoglalásában szerepet játszottak az elfoglalt erdélyi területekről érkező hírek — a román kegyetlenkedések —. a hadifogságtól való félelem, a Tuhacsevszkij-per, Katyn hírei. Ezeket a dolgokat mai szemmel talán másként értékelik, de akkor nagyon is reális közelségben voltak. Es ne feledjük azt sem, hogy 1944. október 15—16-án olyan váltást vártak el a tisztikartól, amely hosszú előkészítést kívánt volna. Nem lehet egy nap alatt az ellenségből barátot, a barátból ellenséget csinálni. — Október lí—1S-» nt ön életiben Jelentős változást hozott. Hadseresparancsnokaval, Miklós Béla vezérezredessel együtt parlamenterként átment a szovjet csapatokhoz. Mi indokolta ezt a dönteset? —- Ha egy szóval kellene válaszolnom, azt mondanám: az otthoni helyzetről való teljes tájékozatlanság. Ez azonban túl egyszerű lenne. A kormányzói proklamáció utolsó mondataiból az derült ki, hogy fegyverszünetet kérünk. Mi a teendője ekkor egy hadseregparancsnoknak, illetve a vezérkari főnőkének. Tájékozódni arról, hogy van-e fegyverszünet? Mik a feltételei? Milyen feladatok hárulnák az általa vezetett hadseregre, esetünkben az 1. hadseregre? A kétségek eloszlatása érdekében megpróbáltam érintkezésbe lépni a Honvéd Vezérkar főnökével. Ez sikertelen maradt. Ügv véltem, ebben a helyzetben testi-lelki jó bará'omiioz. Pogány Imre vezérkari ezredeshez lordtilok. aki a kormányzó katonai irodája tűnőkének volt a helyettese. Sikerült távbeszélőn elemem. Kérdem: Van-e fegyverszünet. és ha igen. mik a feltételei? Pogány válasza: Itt a legilletekesebb. adom őt. (Ez Yattay Antal altábornagy, a kormányzó katonai irodájának lönökc. íöhadseged volt.) Megismételtem a kérdést. Yattay válasza egyértelmű volt. Az oroszokkal fel kell venni, a németekkel meg kell szakítani az érintkezést. Erre azt válaszoltam: Ez leltet az én leiadatom, de mi a hadseregé? Vattay ingerülten reagált: Nem érek rá tovább beszélgetni, itt zajlanak az események! Rá kellett döbbennem, hogy a beszélgetés eredménye szinte a nullával volt egvenlö. Megkíséreltem újra hívni Pogánvt. de a vezérkar hírközpontja már nem kapcsolt. Mit tegyek most? — a vezérkar főnökét nem érem el. sem parancs, sem tájékoztatás. Ebben a helyzetben a németekhez nem fordulhatok. Nincs más választás, maradnak az oroszok. Hiszen tőlük kértünk fegyverszünetet, nekik rendel* kezniük kell információkkal. Hosz,._szas...töprengés *utan úgv döntöttem, hogv amint kivilágosodik. á1- -* megyek a legközelebbi orosz hadosztály-parancsnokságra parlamenterként — ha jól emlékszem. AI- sóvereckén volt az —, és tájékozódom. Ügy véltem, hogy ez a lépésem teijesen összhangban áll eskümmel es a szolgálati szabályzattal. — Ha nem tévédét, nem egy b»itflrsa épp ezt vitatja, és úgy vélekedik, bogy ön átállt az oroszokhoz. — Mielőtt erre kitérnék, engedjen meg néhánv gondolatot. Először is azt. hogy Vattay reagálása miért olvan volt, amilyen. Éne csak később kaptam magyarázatot. Vattavt előttem nem sokkal hívta fel Miklós Béla. A íőhadsegéd nem értette, hogy miért hívom fel én is. ö azt hitte, hogy a szomszédos szobából jelentkezem, ez pedig tévedés volt. A hadsereg-parancsnokság áttelepülőben volt Miklós Béla mar Beregszászon, én pedig meg Huszton. Most pedig vegyük az átállás kérdését. Miklós Bélával késő este, de inkább már éjjel tudtunk szót váltani, amikor visszatért Husztra. Jelentettem beszélgetésemet Pogánnyal, illetve Vattaiéval, és egyben azt is, hogy a helyzet tisztázása érdekében, mint parlamenter, felveszem a kapcsolatot a 4. Ukrán Front valamelyik parancsnokságával. Miklós — aki betegsége miatt elég megviselt állapotban volt — akkor nem szólt a közte és Vattay köz.ött lefoiyt beszélgetésről és parlamenteri tájékozódó elképzelésemet is megjegyzés nélkül fogadta. A hajnali órákban a hadsereg híradasvezetője keresett, hogy végre sikerült elérnie a Honvéd Vezérkar főnökét, ő van a vonalban. Utasítottam, hogv kapcsolja a vonalat Miklós Bélához. Magam is átmentem es lelvettem a másik kagv'.ót. Hallgattam a beszélgetést. Miklós szinte kiabálva kérdezte a vezérkar főnökét, hogv miért nem volt Szatmárnémetiben — ott kap-' tak volna a hadseregparancsnokok eligazítást, de az utolsó pillanatban a megbeszélést Vörös János lemondta —. majd azt kérdezte: Mi a hadsereg feladata? Vörös azt válaszolta. hogv a szomszédos német páncélos hadseres oldalának és haténak a biztosítása. ..egyébként a szobámban nemet urak tartózkodnak". Mikjós ccklavö-ös lett. és úgy vágta 'le a kagylót, hogy azon már beszelni csak isteni csoda segítségével lehetett tolna.
