Hungarian Press Survey, 1991. október (8128-8146. szám)
1991-10-01 / 8128. szám
Magyar Narancs, 1991.szept.25. NN Jához nyúlkál? (Elismerem, rossz ez a hasonlat: rossz, mert az abortusznál nem anynytra a sofőr, mint Inkább az utas, a kikapart embrió húzza a rövidebbet - no meg a műtétet elszenvedő majdnem-anya.) A felnőtt, érett embert - és ez végső soron nem egyszerűen életkori kategória - az különbözteti meg a gyermektől, hogy tudja, cselekedeteinek súlya van és képes előre felmérni döntéseinek várható következményeit. Olyan nagy galádság erre figyelmeztetni? Vagy úgy gondoljátok, az ember önrendelkezési Jogához, emberi szabadságához hozzátartozik a gyilkolás Joga is? Wank Katalin azt Írja: „Nyilvánosságra jutott az a felfogás, hogy a petesejt megtérmékenvülésének pillanatéban már emberi jogok birtokosa. A sejt igen, az ember nem? De maradjunk a Jognál: a meg-nem-születésbez nincs joga? Döntését (ha dönt), megindokolhatná, ha, tudná. De nem tudja. Ext rsakis a potenciális szülő (nem-szülő) tudhatja, aki felelősséggel tartozik az új élet minőségéért. A döntés Joga ót illeti." Dyen alapon a Szabadság-hegyről - ugye. a Talgetosz egy kicsit arrébb van - akár minden szülő nyugodtan dobja a mélybe az értelmi fogyatékos gyermekét! hiszen azok sem képesek dönteni .életük minőségéről*? Innen már csak egy lépés olyan szociálpolitikái szorgalmazni, amelyet egyes nomád törzsek évszázadok óta folytatnak: ha úgy látják, túlságosan nyűgös dolog az Idősek eltartása, felnőtt - az .élet minőségéről" döntésképes - gyermekük egy lándzsát beszúr a szülei sátrába. Azok pedig tudják kötelességüket, önkezükkel véget vetnek életüknek. Ez lenne aztán a szép. ÚJ világ... Miközben többször Is nem kis malidéval emlegetitek föl a pápa csalhatatlansága kérdéséi, addig - olybá tűnik számomra - tévedhetetlenségetek kikezdhetetlen tudatában nyllváníttok sommás véleményt. Csodálom azt a látnoki képességei és bátorságot, hogy Ti például már előre tudjátok _A belső meggyőződés,.»megélt hit helyett búcsú cédulákat kapunk majd a "Hősök terén*. Talán e túlzott magabiztosság miatt nem fordítotok különösebb gondot az érvelésre. Nem Igazán fair play-díjas -dolog úgy vitatkozni, hogy nem a másik fél érvelt, hanem annak személyét, emberi .mivoltát próbáljátok porba sújtani: „...pápai Jogcímén már régóta garázdálkodik. Ha ugyanis a világ négy legveazélyeztetettebb embere között tartják arámon, akkor nyilván igen nagy gaxaágokat követett el”. Az összeállításotokban Jószerivel teljesen Ismeretlen az érvre érvet klasszikus európai módija. Inkább (bocsánat!) a hagyományos bolsl és szoedem kelléktárból már Jól Ismert módon, hangulati és Indulati alapon kísérelnek meg az olvasót meggyőzni. Az tlven eszközök használata, az ilyen stílus magára a lapra és környezetére, tehát a Fldeszre Is árnyékot vet. A tisztességes vitához hozzátartozik a másik fél álláspontjának korrekt Ismertetése. Igaz, így’ sokkal fárasztóbb abban megtalálni a gyenge pontokat, mini egy önmagunk által gyártott ellenségképpel bírókra kelni. Lehet, hogy mégsem bíztok az Igazatokban? Nem hiszem, bogy birtokomban lenne a Bölcsek Köve, s a2 én álláspontom volna a maradéktalan, kőbe véshető Igazság. De azt Igenis hiszem, hogy’ szót érthetünk és szót kell értenünk egymással. Ha valaki megérti a másikat, az még nem Jelenti azt, hogy feltétlenül egyet Is ért vele, viszont elengedhetetlen feltétele annak, hogy tudjon vitatkozni, képes legyen érdemi ellenérveket megfogalmazni. Meglehet, furcsán hangzik, de komolyan gondolom, örülnék. ha majd TI, ateista vagy éppen vallásos antlklertkállsok, a más meggyőződésűekkel szemben tanúsí. it toleráns magatartásotokkal példát adnátok azoknak, akik kereszténynek tartván magukat mégis megfeledkeznek arról, hogv az ellenségeiket Is szeretniük kell. Szulovszky János
