Hungarian Press Survey, 1991. október (8128-8146. szám)

1991-10-01 / 8128. szám

Kapu, 1991. 9.száin OIL úgy tűnik, az egy éjszaka a két prog­ram között igen kevésnek bizonyult.- Érdemes 'eljátszadozni a gondolat­tal: ha esetleg megválasztják szerve­zőtitkárnak (alelnöknek, bárminek...)- akkor hogyan alakul Magyarország további történelme? De ennyire ne fussunk élőrei - Az említett Ravasz úr; Ravasz Károly még egyet fordult a Trabanttal, oda­­íonn a parlamenti első emeleten bó­lintottak - a kisgazda pártvezetés jó­vá lett hagyva. - Ezzel hivatalosan is megszűnt a követelések egyik oka: az egyp á rtrendszer! A szentendrei Dragon-féle csoport, akik egy héten át „riadókészültség­ben” éltek (értsd: szappant, törülkö­zőt, cigarettát összecsomagolva vár­ták a letartóztatást) - annak rendje és módja szerint be lettek építve a ve­zetőségbe, de attól még a Kisgazda Párt belső megosztottsága már az el­ső naptól kezdődően megvolt. Le kell írnom, ki kell mondanom, mert erről egyszerűen elfeledkeznek az egymást nagy étvággyal felfaló kisgazdapártiak: a pártszervezést - már jóval a hivatalos kezdés előtt - Dragon Pál és szentendrei csoportja végezte, hol voltak még akkor a ké­sőbbi nagyágyúk: Torgyán dr., Bcrec­­ki Vilmos... ? - (Ez utóbbinak külön­ben birtokában van a Független Kis­gazda-, Földmunkás és Polgári Párt 0001-es számú igazolványa - Erről pedig egy kedves düsseldorfi felirat jut az eszembe: itt szokás, hogy ugra­tásképpen a személygépkocsik hátsó szélvédőjére feliratot helyeznek kollé­gáiknak címezve: „ÖN HOL NYER­TE A JOGOSÍTVÁNYÁT?”...) - Ezt. a kis sztorit nem hagyhattam ki, be­vallom a 0001-es számú Jogosít­vány” titka azóta sem hagy nyugod­ni. No, szóval ez is megérne egy mi; sét! Napjainkban, amikor oly’ sokan hajlamosak mindent az MDF számlá­jára írni, százezrek (akik ott voltak a helyszínen), milliók számára (akik ma sem tudják!) felidézem a pezsgő március tizenötödikét - 1989-ből. Ne tagadjuk, legalább mi ne, azok akik átélték - ezen a napon a nemzet valamiféle forradalomra várt. Hata­lomátvételre, rendszerváltozásra. Ezt a március tizenötödikét meg­akadályozni nem lehetett, ezt tudták oda fönn is, idelenn is. - A még vege­táló kommunista uralom csak egyet tehetett: kifogni a szelet a vitorlák­ból, elvenni az élét a követeléseknek, maguk mellé állítani (hacsak órákra is!) a hangadók egy részét. - A cél egy mondatban fogalmazódott meg az MSZMP vezetőiben: elkerülni a nyílt konfrontációt! - A Központi Bizott­ság nem mondta ki, de minden kom­munista vezető tudta - ha elszaba­dulnak az indulatok, akkor erőszakos úton órák alatt elsöprik a rendszert. Gyakorlatilag tisztában voltak azzal, hogy vége a pártnak, az uralmuknak - de ezen a napon életük volt a tét... A kisgazdáktól az MDF-ig futott Antall József vezetésével a Fórum, délelőtt és napközben jellegtelenítet­­te - különböző színhelyeken - a tö­megdemonstrációval felérő budapesti megemlékezéseket (legjellemzőbb MDF-praktika a Magyar Televízió épületének Jelképes elfoglalásában” összegződött, vagyis: tegyünk úgy. mintha elfoglalnánk - de ne tegyük, mert akkor...). A kisgazdapárti veze­tők pedig megtörve az ellenzéki boj­kottot együtt ünnepeltek a Múzeum kertben a diktatúra képviselőivel: az MSZMP-vel, a KISZ-szel és a SZOT vezetőivel - amikor 1989. március 15-én délben megszólaltak a haran­gok a Petófi-szobor közelében. Ma­roknyi kisgazdapárti hívó állt szoro­san Petőfi lábainál és énekelte: „szánd meg Isten a magyart...!” A tavaszi ragyogásban, a feltáma­dásban azonban elveszett, feloldódott és politikailag semlegessé vált a Füg­getlen Kisgazda-, Földmunkás és Pol­gári Párt. - Bajcsy-Zsilinszky Endre, a nagy előd pedig megfordult sírjá­ban... Kiss Tamás , (Düsseldorf)

Next

/
Oldalképek
Tartalom