Hungarian Press Survey, 1991. október (8128-8146. szám)

1991-10-09 / 8133. szám

Magyar Hírlap, 1991.okt.4. Fodor Gábor: a vallásosság nem politikai kategória Egyházak nélkül nincs modem Magyarország „Meglehetősen rázós területen kaptam feladatot — véli Fodor Gábor —, mikor a parlament emberjogi, kisebbség- és vallásügyi bizottságának elnöke lettem.” Vallásügyben nemcsak az elmúlt évekből örökölt számos feszültség jelent nehézséget, hanem az az újonnan felmerülő vélemény is, amely azonosítani kívánja a liberalizmust a kereszténység elutasításával. A katolikus családból származó Fodor Gábort, a Fidesz országgyűlési képviselőjét arról kérdeztük, hogyan látja ma az egy házak helyzetét a magyar politikai életben, milyennek ítéli a liberalizmus és a kereszténység viszonyát. — Úgy vélem, a vallásosság nem politikai kategória. A keresz­tény kultúra eszméit minden párt képviseli valamilyen formában, így van ez Magyarországon is. Nemzetközileg éppúgy igaz, hogy a kereszténydemokrata pártokat sem kimondottan az egyház iránti elkötelezettség teszi kereszténnyé. Esetükben inkább egyfajta tradí­cióra, konzervativizmusra utal a jelző. Sok vallásos ember keres meg engem is, jó részük fiatal, akik szavazás esetén a liberálisok­ra adnák voksukat. Éppen ezért nehezedik nagyon komoly nyomás többükre, amikor egyházuk politi­kai állásfoglalásban kötelezi el magát egy párt mellett. Valójában a hívőkre nem lehet azt mondani, hogy mind konzervatívok vagy mind liberálisok lennének. Ez a bélyeg ugyanolyan értelmetlen, mintha mondjuk a hazai szlová­kokról kijelenteném: közülük mind konzervatív. — Belügyminiszterünk nemrég kijelentette egy vidéki keresztény-* demokrata-nagygyűlésen: végre tu­domásul kell vennünk, csak egy Európa létezik, és ez a keresztény Európa, nekünk is ehhez kell kap­csolódnunk. Ön hogyan értelmezi a megállapítást? — Merész kijelentés. Nagyon nehéz lenne meghatározni, mi is Európa, ezzel írók. filozófusok is sokat küszködrek... Biztos vagyok abban, hogy az európaiságnak nél­külözhetetlen része a keresztény­ség. Nem hiszem viszont, hogy földrészünk valami totaliter foga­lommal jellemezhető volna. Ha például azt állítanám, hogy Európa a protestáns etika hazája, egysze­rűen nem lenne igaz. Szerintem éppen a sok ideológia, világnézet egymás mellett élése volt eddig is jellemző, amelyek közt nyilvánva­lóan jelentős a kereszténység sze­repe. Ha már összefoglaló foga­lomra lenne szükség, talán a tole­ranciát emelném ki. Tapasztalata­im szerint egyébként magán a ke­reszténységen belül is elég erős nézeteltérések vannak. — Hogyan látja a Magyaror­szágon jelenleg működő 38 feleke­zet helyzetét? Mit tart kívánatos­nak velük kapcsolatban? — Úgy vélem, kulcsfontosságú követelmény az egyház és az ái­­lam szétválasztása. Talán magukra az egyházakra nézve jelent a leg­inkább veszélyt, ha az éppen kor­mányzó politikai erőhöz kötik sor­sukat hosszú távon. A politikai erőviszonyok lényegéből követke­zik az állandó változás — egy egyház saját magát szolgáltatja ki ennek, amikor az aktuálisan vezető pártok mellé áll teljes súlyával. Szerintem hoszabb távon sokkal biztosabb az államtól függetlenül, a saját törvényszerűségei alapján működő egyháznak lenni. Egyéb­ként ez a kérdés még nem zárult le Magyarországon, hiszen a feleke­zetek ma is függenek a költségve­téstől: a kormány az egyházi in­gatlanok tárgyalása során maga is ígéret tett egy új, az egyházak mű­ködőképességével foglalkozó tör­vénytervezet benyújtására. Azért is fontos lenne tisztázni ezt a kérdést, mert, ahogy látszik, az egyházak ma saját belső gond­jaikkal is küszködnek. Sok a régi ember, akik mögött már nincs bi­zalom, kevés a széles látókörű, jól képzett vezető, egyszerűen az el­múlt évek kontraszelekciója miatt, s a nagy egyházak éppen méretük­nél fogva nehezen mozdulnak. Rá­adásul érezhető egy meglehetősen negatív tendencia is, főleg a na­gyobb egyházakban. Úgy tűnik, mintha a retrográdabb, konzerva­tív réteg erősödne meg a vezetés­ben, a gondolkodó réteg rovására. Félő, hogy az így átalakuló feleke­zetek nem lesznek képesek meg­tartani a fiatalokat. Nagyon rossz ízű állóháború alakulhat ki ebben az esetben a hívők között. Pedig a modem Magyarország nem kép­zelhető el az egyházak aktív mű­ködése nélkül. • Ó-Varga Judit

Next

/
Oldalképek
Tartalom