Hungarian Press Survey, 1991. október (8128-8146. szám)
1991-10-09 / 8133. szám
Magyar Nemzet, 1991.okt.4. Miközben a felszínen az SZDSZ újabb nagy politikai offenzív ája uralta a tömegkommunikációt (köztársasági elnöki jogkör, különböző elnevezésű charták és felhívások), hirtelen nyilvánosságra törtek az SZDSZ vezetési válságának és belső bomlásának jelei. A politikai kampányok azonban gyakran szolgálnak válságjelek elkendőzésére. Tudatosan vagy ösztönösen, de az SZDSZ politikusai is ezt tették egy olyan időszakban. amikor a párt politikai helyzete 1989 szeptembere-októbere óta nem volt olyan gyenge, mint ez év őszére, és amikor - az előzőekkelI összefüggésben - a pártot akuttá vált : belső problémák gyötörték. De miről is van szó? Hiszen parlamenti választási veresége ellenére az SZDSZ közel egy évig egyértelmű politikai offenzívában volt, s ha a politikai nyilvánosság terrénumát vizsgáljuk, ez az offenzíva - kisebb-nagyobb megszakításokkal - napjainkig tartott. 1991 tavaszától azonban a politikai helyzet fokozatosan és gyökeresen megváltozott. Az új helyzet következtében az SZDSZ eddigi politikája válságba került, s a párt vezetésének szembe kell néznie a politikai marginalizálódás lehetőségével Milyen politikai fejlemények állnak a háttérben? Az első és talán legfontosabb tényező, hogy stabilizálódort a kormánykoalíció helyzete. A kárpótlási törvény és az egyházi ingatlanok egy részének visszaadásáról szóló törvény parlamenti megszavazásával és jogerőre emelkedésével a kormánykoalíció hatástalanította azokat az „időzített bombákat”, amelyektől oly sok politikai publicista a koalíció szétesését várta vagy remélte. Ügy tűnik, hogy nincs több olyan megoldásra váró kérdés, törvénytervezet, amely élesen - a szétesés lehetőségét magában hozva - megoszthatja a kormánykoalíciót A kormány gyors bukására számító ellenzéknek, - s így a kormánykoalíció felmorzsolását célul tűző SZDSZ-nek - szembe kell néznie azzal a ténnyel, hogy az első év politikai nehézségei után a kormánykoalíció helyzete stabilizálódott. S ezt erősítik a magyar gazdaság relatíve jó eredményei is. Másodsorban kudarcot vallott az SZDSZ februárban meghirdetett politikai stratégiája, amely a kormány megbuktatását tűzte ki célul. Nem sikerült a koalíció parlamenten belüli „szétmorzsolása", de nem jelentkezett a várt parlamenten kívüli tömegmozgalom sem, amelynek az élére állva az SZDSZ kikényszeríthette volna a kormányváltást, vagy az idő előtti új választásokat. A látványosan meghirdetett' aktematív gazdasági program csak hónapokkal később, s a Kupa-program után készült el, így nem válhatott átütővé. Harmadik válságtünet az SZDSZ politikai népszerűségének az 1990- es önkormányzati választások óta történő fokozatos csökkenése. Az SZDSZ elveszítette a nyári pótválasztásokat, és az átütésekkel megkezdődött a pán parlamenti képviselőcsoportjából történő lemorzsolódás is. Az augusztusban kezdődött átülések, valamint a pártvezetésen belül folyó hatalmi harcról a napokban nyilvánosságra került hírek is azt jelzik, hogy nem sikerült úrrá lenni a párt belső válságán. Emellett az SZDSZ - egyelőre legalábbis - elveszíteni látszik a másik liberális ellenzéki párttal, a Fidesszel folytatott versenyt is; a Fidesz az SZDSZ legfőbb ellenlábasává nőtte ki magát. Már az 1990-es őszi önkormányzati választások is elsősorban a Fidesz sikerét hozták, s csak másodsorban az SZDSZ-ét Nem sokkal később megindult az SZDSZ-szimpatizánsok számának a leolvadása, miközben a Fidesz népszerűségének a növekedése 1991 augusztusáig töretlen. Mandátumainak számát tekintve igen, népszerűségét tekintve azonban ma már nem az SZDSZ, hanem a Fidesz a legnagyobb ellenzéki párt. Az SZDSZ sokáig kacérkodott arra! a lehetőséggel - s teljesen soha sem vetette el -, hogy a politikai baloldal irányába elmozdulva elfoglalja az üresnek tekintett szociáldemokrata pozíciót. Az MSZDP választási kudarca és az 1990 végéig erős politikai nyomás alatt tartott MSZP gyengesége mian az SZDSZ-nek erre minden, lehetősége megvolt, hiszen erre a pozícióra liberális versenytársa, a Fidesz nem is aspirált S bár ez a szociáldemokrata pozíció 1991 elejéig nem is létezett a magyar politikában, vagy legalábbis igen „kicsi" volt 1991 tavaszán-nyarán azonban a terjedő ipari konfliktusok, először az MSZOSZ, majd más szakszervezetek ügyes erőfitogtatása nyomán megkezdődött a kialakulása. Az 1991 nyári ..szakszervezet-ellenes” törvényhozás politikájával az SZDSZ elveszítette az esélyét egy esetleges szociáldemokrata irányú fordulatra. Ez kettős következménnyel járt Egyrészt a sikeres újraregisztráció révén megerősítette az MSZOSZ legitimitását Másrészt olyan politikai erőforrást adott az MSZP kezébe, amellyel korábban nem rendelkezett: ez a nagy munkavállalói érdekszervezetekkel való szövetség kialakulása. .Az MSZP volt ugyanis az egyetlen parlamenti párt amely a szakszervezeti vitában a legnagyobb szakszervezeti szövetség, a több mint kétmillió tagot számláló MSZOSZ mellé állt Az MSZP, amely az 1990-es tavaszi választásokon mint „káderpárt” szerepelt, a közeljövőben, akár már az 1994-es választásokon mint szociáldemokrata párt jelenhet meg. A kormánykoalíció helyzetének megerősödésével, valamint az SZDSZ ellenzéken belüli domináns pozíciójának az elveszítésével szertefoszlott az SZDSZ reménye arra, hogy mint alternatív kormánypárt nézzen a jövőbe. Megváltozott az az 1990 elejétől 1991 elejéig tartó helyzet amikor úgy nézett ki, hogy Magyarországon két alternatív kormánypárt van: az MDF és az SZDSZ. A parlamenti választások szoros eredménye, majd az 1990 őszi helyhatósági választások még arra a reményre jogosították fel az SZDSZ politikusait hogy ha az MDF meggy engül, s a következő választásokon jelentősen visszaesik, akkor annak sikerét ők aratják le: ők alakíthatnak - más pártok bevonásával - kormányt Az SZDSZ politikai gondolkodásában a politikai váltógazdaság (az egymást váltó pánkoalíciók kormányzása) kialakulása tűnt a képviseleti demokrácia kívánatos, s Magyarországon valószínű modelljének. Ebben az MDF vezette kormányt egy SZDSZ vezette kormány váltaná fel. Ezzel szemben az elmúlt év politikai fejlődése inkább az eltolódó (kormány)koalíció kialakulásának az irányába mutat Ebben a választásokat követő kormányváltás nem jelenti feltétlenül az SZDSZ kormányzati pozícióhoz jutását A kormánykoalíció stabilizálódása és jelentős politikai sikerei az egyik oldalról, a két rivális ellenzéki Válságban az SZDSZ? Marad, ami volt...
