Hungarian Press Survey, 1991. október (8128-8146. szám)
1991-10-09 / 8133. szám
Magyar Hírlap, 1991.okt.4. ÁG' Az elnök közmegegyezést akar Mélyen egyetértek Molnár Péterrel, a Fidesz országgyűlési képviselőjével, aki a sajtóalbizottság szerdai ülésén kijelentette: a miniszterelnök erőpolitikája sehová sem vezet, az országos közszolgálati médiumok vezetése, pártatlanságuk biztosítása a demokratikus alapintézmények működtetésének része. Valamit beláthattak ebből a bizottság MDF- es vezetői, tagjai is, mert számomra egy csöppet sem meglepő módon az eddigi offenzívából a kompromisszumkeresésre váltottak át. Mondom, egy csöppet sem meglepő módon, hiszen nyilván józanul mérlegelték a helyzetet, s látniuk kellett, hogy a televízió- és rádióalelnökök kinevezése ügyében patthelyzet állt elő. Hiszen csűrheti-csavarhatja bárki, bármely megfontolásból az Alkotmánybíróság határozatát, az semmiképpen sem magyarázható bele, hogy a köztársasági elnök bármire rákényszeríthető. Márpedig ha nem kényszeríthető, akkor önként, legjobb meggyőződése ellenére, nehezedjék rá bármekkora politikai nyomás, nem fog fejet hajtani a miniszterelnöki akarat előtt. Mérlegelhette volna ezt Antall József is, amikor hatalmi vagy presztízskérdést csinálva ebből az alelnökügyből, újra ugyanúgy, ugyanazokat a neveket terjesztette elő. Mérlegelhette volna, hogy ez a gesztus nem más, mint cinikus erőfitogtatás, politikai szakítópróba, semmi más. Göncz Árpád ezt nyilván azonnal észrevette, és az elmúlt napokban minden bizonnyal az is megfordult a fejében, hogy fölveszi a lába elé dobott kesztyűt. Megtehette volna, csinálhatott volna ő is az alelnökügyből presztízskérdést, kezdhetett volna hatalmi harcot, kipróbálhatta volna, hogy végül ki kit győz le. Ha ezt teszi, alkotmányos válságba sodorja az országot. Egy olyan ügyben, amiből — a Naptévé tegnap reggeli riportjából ékesszólóan kiderült — az „utca embere” tulajdonképpen egy kukkot sem ért, és amely nem is érdekli őt. Miért is érdekelné? Hát nem midegy neki, hogy Chrudinák Alajos, Király Edit alelnök, vagy sem? ÓL engem,-bárkit Magyarországon csak az érdekel, hogy hallgatható, nézhető legyen ■ rádió, a tévé műsora, és persze az, hogy biztosak legyünk benne: amikor híreket hallgatunk, híradót nézünk, akkor nem a hatalom harsog a fülünkbe és nem kerülünk ideológiai terror alá. Egyszerűen csak tájékozódni akarunk. hiteles emberektől, hiteles szövegeket hallani. Az adóforintjainkért ennyit csak megérdemelünk? Ennyi az egész, egy szóval sem több. Olyan egyszerű, akár az egyszeregy. És emiatt feszül egymásnak a Magyar Köztársaság elnöke és miniszterelnöke. Agyrém az egész. Ha ezt ismerték fel az Országgyűlés sajtóalbizottságának MDF-es tagjai közül azok, akik eddig lehengerlőnek szánt módszerekkel törtek a média hatalmi eszközzé süllyesztése felé, ha belátták, hogy a demokráciában ez úgysem megvalósítható, akkor minden elismerés az övék. Ha Kulin Ferenc és sajtóalbizottsági tagtársai — miként ezt a szándékukat szerdán megfogalmazták — a tárgyalások útján haladnak tovább, akkor van esély. Göncz elnök ugyanis tegnap újságírók jelenlétében kijelentette: egyetlen vágya, hogy legalább a média ügyében konszenzus szülessék végre, és minden olyan megoldást támogat, amely harmóniát vihet a televízió és a rádió szétdúlt világába. De hogyan is mondhatott volna mást? A Magyar Köztársaság elnökének mi más lehetne az érdeke, mint a társadalmi közmegegyezés, a társadalmi béke? Mi más lehetne az érdeke, mint az, hogy a médiát egyetlen politikai erő se keríthesse hatalmába? És mi más lehetne a dolga, mint az, hogy ennek biztosítékául garanciákat kérjen? Hogyan adhatná felelős államférfiként áldását olyan kinevezésekre, amelyek hatására a már meglévő súlyos konfliktusok tetejébe újabb és még súlyosabb konfliktusok születnek? A televízió és a rádió elnökeit annak idején valamennyi parlamenti párt egyetértésével nevezhette ki. Göncz Árpád konszenzust akar. Meglehet, ez a lépése taktikai húzás csupán. Az elnök személyiségéből a tiszta, világos lépések következnének inkább. De hát neki is taktikai húzások sorát kellett elszenvednie. Nem kell gondolatolvasónak lennie annak, aki kitalálja: a köztársasági elnöknek az egyetlen vágya az, hogy a rádió és televízió alelnökeit is azzal az egyöntetű parlamenti támogatással nevezhesse ki, mint annak idején az elnököket. Csak ennyi a vágya, és semmi más. • Gádor Iván
