Hungarian Press Survey, 1991. október (8128-8146. szám)
1991-10-01 / 8128. szám
Új Magyarország, 1991.szept.24. (3 A politikai örökmozgó A magyar demokrácia pártjai közül egynémelyek-olyan időszakokban, amikor valóságos céljaikat és saját belső problémáikat leplezni akarják azzal a váddal lépnek föl és azt sulykolják a közvéleménybe, hpgy csak ók a demokraták, mindenki más a demokrácia ellensége. Ennek a szokásnak a magyar politikai kultúrában mély hagyományai vannak, jóllehet a 20. századi magyar történelem során csak igen rövid időszakokban nyílott alkalom a demokratikus építkezés kipróbálására. Ilyen korszak volt a második világháború utáni néhány esztendős demokratikus kísérlet, amikor mindazok a kérdések, melyek ma foglalkoztatnak bennünket, szinte ugyanolyan erővel jelentkeztek. Megdöbbentő, hogy a mai parlamenti ellenzék legerősebb pártjának politikai takti■ Icája, hangvétele, vagy ahogy Bibó István fogalmazta volna: különleges fegyelme, asz"ketikus önfeláldozása, nagyfokú támadókedve, elméleti meghatározottsága- és hallatlan taktikai rugalmassága milyen kísértetiesen hasonlít az 1945—4/ közötti idők kommunista módszereire és harcmodorára, amellyel fokról fokra felőrölték a dejnokratikus erőket. Nem állítható bizonyossággal persze, hogy a mai szabad demokraták a régi idők kommunista roham.csapatainak örökösei, valamint a magyar demokrácia ellenségei volnának, ám a módszerekben mutatkozó azonosságok el kell, hogy gondolkoztassák »politikával foglalkozó közvéleményt Természetesen nem vonható kétségbe, hogy mindenki demokráciát akar - a kommunisták sohasem akartak azt! de ha valamelyik pár? saját helyzetét illetően zavarban van, könnyen sodródhat olyan szélsőségek felé, melyek elhibázott módszerek, a demokrácia egészére és önmagám a válságban-lévó pártra is veszélyes eszközök igénybevételéhez vezetnek.“ Ilyen, már-már feldolgozhatatlan zavar a szabad demokraták Országgyűlésen belüli kisebbségi .helyzete, ellenzéki ■szerepe. • Vi-jVV'---- • i* . Kovács Imre 1947-ben egy etihezhasonló problémáról így vélekedett^Akik’az elmúlt időben többet harcoltak/fcbbetáldóztak a demokráciáért, azok joggal gpndotha tnak arra, hogy esetleg a vtíasztási eredményeken túlmenően is nagyobb befolyást gyakoroljanak a demokráciám, az ország vezetésére-, vajon a démokráda régi értelmezésében.-klasszikus.. megfogalmazó sá - ban, vagyis a többség uralma mellett a kisebbség jogainak tiszteletben tartásával, vagy pedig a szerzett jogokkal, sokszor áldozatosan véres áldozatokkal biztosított • pozícióból törjön előre a demokrácia a ma- , . ga tkján és biztosítsa-továbbra is a demok-,, ráda fejlődését’ Ez az a kérdés, amit mind-... máigképteienek voltak feldolgoznrés megemészteni a szabad demokraták régi, kipróbált vezetői, az élcsapat tagjai, akik úgy vélik mindenki másnál több jussuk van az ország vezetésére, mert ők egy évtizeden kérészül szemtől-szembeni harcban álltak a ’ kádárista rendszerrel, a legtöbbet tettékannak. megdöntése érdekében, ám valami megfejthetetlen rejtély következtében mégsem ók kerültek a szabad választások révén hatalomba. Minden törekvésük arra irányul, hogy az országgyűlési választások eredménye iránt kételyeket támasszanak, hogy a magyar néppel elhitessék akkori szavazatának képtelenségét, meggondolatlanságát Ehhez a meggyőződésükhöz kőrömszakadtáig ragaszkodnak és keresztülviteléhez semmiféle eszköztől és praktikától nem riadnak vissza. Parlamenti és a parlamenten kívüli nyomásgyakorlás változatos módszereit használják, sajtóbeli erős pozídóik segítségével - párhuzamosan mások tökéletes befeketítésével és lejáratásával - saját céljaikra hangolják a közvéleményt Módfelett könnyű dolguk van, hiszen a rendszerváltozás keservei amúgy is növelik a kormányzattal szembeni ellenszenvet, nem kell nagyon bizonygatni a magyar népnek, hogy antidemokratikus, diktatúrára törekvő, az embereket semmibe, vevő kormányzati többség kezében van a Hatalom, készséggel elhiszi, ha elég hangosan és elég gyakran mondják neki. A sajtó egy része erre az alantas szerepre könnyen kapható, mert a szabad demokraták befolyása alatt áll, vagy nekik udvarol, hozzájuk akar törleszkédni. Ekképpen azonban nemcsak a kormányzatban lévő pártok, de az egész magyar polgári demok-réda eszméje is lejáratódik az emberek izeimében, akik józan paraszti eszük ellenére időnként a hírközlési eszközök szavára hallgatnak. Az a felvilágosító munka pedig, amit a független sajtó végez, pillanatnyilag q)ég erőtlen és elégtelen, pontosan azokat nem éri el akik a legvédtelenebbek a manipulálással szemben. így aztán nem csoda, hogy másfél évvel a szabad választások után nagyon nagy tömegek, hitelt adnak miQdazoknakazaUjtásoknak.amiketapar- . lamentáris demokrácia működésképtelenségéről, az országgyűlési képviselők alkalmatlanságáról, a kormány tehetetlenségéről beléjük táplálnak- Demokráciaellenes és a szabad demokratákra nézve önveszélyes .is ez. a módszer és gyakorlat, mert egyrészt azt sugallja, hogy demokratikus intézményrendszer és parlamenti képviselők nélkül is lehet működő demokráciát csinálni, másrészt azt akarja elhitetni, hogy demokratikus tradíciók és megoldások csak az ó oldalukon vannak, vagy csak az ó elismerő véleményük által létezhetnek Magyarországon. Feltételezhetően az eredeti célja nem az volt a szabad demokratáknak, hogy a polgári demokrácia és a kapitalizmus eszméje lejáratódjék hazánkban, az eredmény azonban kétségkívül ez lett. Valamint az is, hogy az emberek jó része sokkalta inkább gyűlöli az országgyűlési képviselőket - akiket a bajok fő okozóinak tart -, mint azokat a kádánstákat, akik ténylegesen szellemi sivatagba és gazdasági válságba taszították ezt az országot. Gyaníthatóan nem ezt akarta sok szabad demokrata, hiszen ók is benn vannak az Országgyűlésben, de a mára kialakult helyzet szempontjából ez teljességgel mindegy. A szabad demokraták élcsapata ezzel azonban mitsem törődik, újabb és újabb akciókat dolgoz ki a kormányzat helyzetének destabilizálására, a kormánypártok szétzilálására, alkotmányos konfliktusok kirobbantására. Ez a törekvésük szinte már komikus: van egy politikai erő, mely azért dolgozó; éjt nappallá téve, azért verejtékezik, hogy minél inkább rosszabb legyen a helyzet, mert kizárólag válsághelyzetekben érzi jól magát. Vezetői a legsúlyosabb feltételek közepette tudnak igazán kitartani meggyőződésük mellett, ezért csinálnak aztán időről időre .forró őszöket’. Ami pedig a demokrácia eszméjének kizárólagos birtoklását illeti, újra csak Kovács Imre szavaival válaszolhatunk: „..ezen a földön a haladó magyar gondolat mindig a progresszióé, a demokráciáé volt, vagyis ezen a földön az igazi magyarság mindig demokratikus formákban jelentkezett akár a nagy népi szabadságharcokra gondolunk, akár pedig arra, hogy nincs a magyar írodaIomnak,a haladó magyar irodalomnak egyetlen-Wyan reprezentánsa sem, aki nem az elnyomottak felé fordult volna> hogy úgy mond ja m 'arccal az elnyomottak felé". Az irodalomból és a történelemből ez á nép demokratikusan bontakozik ki...’ .
