Hungarian Press Survey, 1991. október (8128-8146. szám)

1991-10-09 / 8133. szám

Magyar Hírlap, 1991. Október 5.

Emlékezetes, milyen kínokat kellett kiállnia az államfőnek és a miniszterelnöknek a februári visegrádi csúcstalálkozó idején. Politikai rendszerünk pubertáskori zavarai és a belőlük eredő hatásköri problémák okozták ezeket. A fájdalmak azóta csak súlyosabbá váltak. Ez azonban „magánügy". Fontosabb, hogy Visegrádon a kelet-közép-euró- j pai vertikális együttműködés jó | startot vett, s a csapatmunka leg- i ígéretesebb formájának tűnt tér- i ségünkben. I

Kétségtelen, hogy Lengyelország, Csehszlovákia és Magyarország helyzetében, fejlődési fokában, teendőiben sokkal több a közös vonás, mint a mégoly hasznos Pentagonale mozgalom részvevőinek helyzetében. Ha ehhez hozzátesszük, hogy a közben | csaknem Hexagonálévá bővült

° I

kelet—nyugati szerveződés egyik részvevője, Jugoszlávia, gyakorlatilag kiesett a csatasorból (sajnos csak ebben az értelemben), megkockáztatható az a feltevés, hogy a visegrádi típusú koalíció ma a magyar külpolitikai tájékozódás legfontosabb regionális lehetősége.

Az alkotmánybírósági döntés - nyomán valamelyest tisztazottabb helyzetben Antall József egyedül képviseli a magyar felet Krakkóban, ahol ismét Magyarország. Csehszlovákia és Lengyelország első embere találkozik, hogy megvitassa a lehetséges és szükséges közös tennivalókat.

A társulásban, melyet a magyar külügyminiszter a Benelux államokhoz hasonló szövetség csírájaként jellemzett, mások ennél sokkal lazább konzultációs mechanizmusnak tekintenek, bármely felfogásban óriási politikai és nem elhanyagolható gazdasági potenciál rejlik. És ha a napirend hézagos is még. tudjuk, milyen kérdésekről kíván tárgyalni, s a tervezett politikai nyilatkozat keretében nyilvánosan állást foglalni a három ország.

A jugoszláv iai hely zet és a déleurópai biztonság problémája a különös tétje ennek a találkozónak most, amikor világos, hogy a nagyhatalmaktól sokat várni e tekintetben nem célszerű, s az ENSZ-től sem remélhetők gyors és hatékony lépések.

Közvetlen közelről érintik a három ország létérdekeit a legutóbbi Bush-javaslatok. A ke- ! let-közép-európai régió ugyanis a rövid hatótávolságú amerikai | és szovjet atomrakéták kiiktatásának legfőbb haszonélvezője lenne.

Mindhárom országot foglal- I koztatja az Európai Közösséghez való társulás. A visegrádi csúcs után a nyugat-európai lapok egy része arra tippelt, hogy ebben a vonatkozásban inkább versengés várható »térségben, mint együttműködés. Ez a jóslat nem vált be. Egyik érintett ország sem hiheti, hogy az elsőség többet ér a sikernél. Mi lehet itt a siker? A csatlakozási folyamat felgyorsítása, s ez együtt valamivel könynvebb.

BOKOR PÁL