Hungarian Press Survey, 1991. október (8128-8146. szám)

1991-10-09 / 8133. szám

Népszabadság, 1991.okt.4. ANTALL JÓZSEF WASHINGTONBAN Megerősített bizalom (Washingtoni tudósítónktól.) A bizalmat megerősítették — jelentette ki a Népszabad­ság tudósítójának Antall Jó­zsef a Nemzetközi Valutaalap­pal folytatott tárgyalásairól távozóban. A miniszterelnök tíz nappal a Valutaalap esedékes bang­koki közgyűlése előtt kereste fel a nemzetközi pénzügyi szervezet székházát, ahol — az előkészületek közepette eu­rópai körúton tartózkodó francia Camdessus vezérigaz­gató távollétében — Richard Erbbel, a Valutaalap (ameri­kai) második emberével talál­kozott, aki az igazgatótanács által vezetett ülését szakította meg a háromnegyed órás esz­mecsere kedvéért. Az ilyenkor szokásos fény­képezési percekben Antall Jó­zsef máris a tárgyra térve, je­lezte házigazdájának, hogy lá­togatása célja: előmozdítani, hogy megerősödjék a bizalom Magyarország iránt. Erre a be­szélgetésre utalva kérdezte a Népszabadság tudósítója utóbb Antall miniszterelnököt: — Megkaptuk-e a bizalom megerősítését a Nemzetközi Valutaalaptól? — Megkaptuk — mondta a miniszterelnök. — Erb úr a magyar gazdaság exportképes­ségét pozitív elemként külön is kiemelte. A kritikus pont a költségvetési deficit. — Ez mit jelent? — Itt lesz vita. De ezt ott­hon kell megoldani. A tágít­ható kereteket ismerjük. Min­dig is az a probléma, hogy elosztani csak azt lehet, amit megtermelünk és el is tudunk adni. Az egészségügy, a hadse­reg. a közrend védelme, a köz­lekedés, az infrastruktúra nagy költségvetési kiadásokkal jár. Ezzel számolni kell, de ez óha­tatlanul növeli a deficitet. Az a kérdés, mekkora az, ami még a kezelhető keretek kö­zött van, nincs inflációger­jesztő hatása és nem káros a gazdaság növekedésére. A miniszterelnök, aki Erb vezérigazgató-helyettessel folytatott beszélgetését maga is azzal kezdte: nem kíván ró­zsaszínű képet festeni Ma­gyarországról, hiszen a való­ságot a Valutaalap is tanul­mányozza és ismeri, kérdé­sünkre még elmondta: — A Nemzetközi Valuta­alapnál reálisan látják a mi helyzetünket. De — és ezt Erb úr aláhúzta — fontos, hogy mi magunk világosan látjuk azt. A Valutaalap számára ugyanis megnyugtató, hogy egy ország vezetői tisztában van­nak az illető ország helyzeté­vel. Akkor még alkudni is lehetséges — jegyezte meg Antall József. Előzőleg a miniszterelnök — a Valutaalapéval szemközti székházban — Lewis Preston­­nal, a Világbank elnökével folytatott tárgyalásokat. Ezek­ről utóbb újságíróknak — köz­tük a Népszabadság tudósító­jának — nyilatkozva elmondta, hogy Preston elnök, akivel e tisztében ez volt az első ma­gas szintű, személyes magyar kapcsolatfelvétel, megelégedé­sét fejezte ki a kormány által folytatott gazdaságpolitikával, hozzáfűzte, hogy az eredmé­nyeket más országokéval ösz­­szevetve is elismerésre méltó­nak tartja. A Világbank elnö­ke megerősítette, hogy folytat­ják a Magyarországnak eddig nyújtott támogatást. A konkrét tervekkel, hitelekkel kapcso­latos tárgyalás azonban termé­szetesen a szakemberek dolga lesz. A miniszterelnök — akit e tárgyalásaira elkísért a bank­­szakemberként is ismert Tar Pál, kijelölt washingtoni ma­gyar nagykövet — elmondta még, hogy a Világbank elnöke úgy vélte: fontos lenne, ha Ma­gyarország egyfajta húzóor­szággá válnék a térségben. Hozzátette, hogy a Világbank tisztában van a régió problé­máival, így a jugoszláv hely­zettel és a potenciális veszé­lyekkel is, és támogatja, hogy Magyarországnak megmarad­jon a stabilitása. De ez rajtunk is múlik — jegyezte meg An­tall József. Az időkülönbség miatt már csütörtök hajnal volt, amikor a miniszterelnök a külpolitikai tanács vacsoráján megtartotta Közép- és Kelet-Európa: In­stabilitás vagy stabilitás című előadását, majd válaszolt az aktív és volt vezető kormány­tisztviselőkből, kutatókból álló közönség kérdéseire. A publi­kum soraiban voltak többek között Hartmann és Ridgway volt külügyminiszter-helyette­sek, Sonnenfeldt, egykor Kis­singer oldalán vezető fehér há­zi és külügyminisztériumi ta­nácsadó. Antall József előadása ízelí­tőt adott abból a gondolatme­netből, amelyet Jugoszláviát il­letően — mint korábban maga utalt rá — ki készül fejteni Bush elnökkel pénteken esedé­kes eszmecseréjén, illetve a térség iránt volt belgrádi nagy­követként és a kelet-európai segélyprogramok tárcaközi ko­ordinátoraként megkülönböz­tetett érdeklődést tanúsító Eagleburger első külügymi­niszter-helyettessel csütörtö­kön, lapunk zárta utáni, közös vacsoráján. (Erre hivatalos volt Jeszenszky Géza külügyminisz­ter is, aki előzőleg egy napra Kanadába utazott, hogy ottani kollégájával tárgyaljon, és alá­írja a két ország beruházásvé­delmi megállapodását.) A miniszterelnök azt mond­ta, hogy Jugoszlávia az euró­pai integráció próbaköve lehet, s az ottani események különös súllyal figyelmeztetnek arra, hogy a kisebbségi kérdés egy­úttal biztonsági probléma is. Habár tudatában vagyunk an­nak, hogy önnön biztonsági helyzetünkért magunk va­gyunk a felelősek, a nemzet­közi biztonságot oszthatatlan- I nak tekintjük. Mivel még hiá­­, nyoznak a globális biztonsági garanciák, és a hatékony nem­zetek feletti szervezetek még csak bontakozóban vannak, re­ménységünk a nyugati világ­ban és mindenekelőtt az Egye­sült Államokban van. Utalva arra, hogy a NATO — korábbi — koppenhágai nyilatkozata mekkora megnyugtatást jelen­tett Magyarország számára a szovjet puccs fenyegető nap­jaiban, a miniszterelnök ki­emelte: Most hasonló — aktív szolidaritást kifejező — intéz­kedést szeretnénk a jugoszláv válság kapcsán is. Ugyanakkor jelezte: bármennyire kész len­ne is Magyarország a maga ré­széről elfogadni egy védőpajzs kiterjesztését, NATO-tagsá-

Next

/
Oldalképek
Tartalom