Hungarian Press Survey, 1991. október (8128-8146. szám)
1991-10-08 / 8132. szám
? Népszabadság, 1991.okt.3. Heroinfutárok Sorra buknak le honfitársaink a hírhedt, bár valójában csak jelképként létező „balkáni úton” a heroinnal. A 2? éves Losonczi Mária kocsijából 3,1 kilogrammot húztak elő a közelmúltban a görög vámosok. Néhány héttel korábban a 21 éves Kárpáti Zoltán és tizenhét éves útitársa 1,8 kilóval, néhány nappal később a 28 éves Pápa Attila 11 kilóval akadt fenn a bolgár határon. Hogy valóban kábítószercsempészek ők vagy ártatlanok, a bíróság dolga lesz megítélni. Történeteikben van azonban egy különös és végzetes egybeesés. Nevezetesen, hogy — vallomásaik szerint — valamennyien kölcsönadták a autójukat néhány órára egy „Alinak”, egy „Ahmednek”, egy alkalmi ismerősnek, aki hamarosan Magyarországr; jön, és meghálálja majd az ap ró szívességet. Balgaság lenne ezek után hinni, hogy csak az éber bolgár és görög vámosok miatt buktak meg honfitársaink. Vállalkozásuk sorsa már akkor megpecsételődött, amikor átadták a slusszkulcsot annak az ismeretlen ismerősnek. Mert elképzelhető ugyan, hogy a megbukottak (tényleg nem tudták, kinek tesznek szívességet. Annál inkább tisztában voltak azonban vele a török rendőrség ügynökei, akik sietve jelentették is kapcsolatuknak, úgyhogy mire a magyar turisták elérték a határt, a vámosok pontosan tudták, hol és mennyi heroint kell keresni a kocsiban. Más kérdés, hogy a rendőrség és a bíróság általában nem nagyon hisz a „kölcsönadtam a kocsimat” című történetekben. A kábítószercsempészek a szállítmány nagykereskedelmi árának öt-tíz százalékát fizetik a futárnak, ha adott idő alatt célba juttatja az árut. Több tízezer márkát kereshet az illető Isztambultól Budapestig autózva, s ennyi pénzért manapság már mind többen mernek kockáztatni. A megbízók pedig örömmel kapnak a kábítószer-kereskedelemben tapasztalatlan magyar balekokon. Ha megbuknak, csak a szállítmányért fáj a fejük, a botcsinálta futár úgysem árthat nekik a dajkamesének is rossz történetével, egy azonosíthatatlan Alival... Persze előfordulhat az is, hogy a kábítószerfutár valóban nem tud arról, mit szállít a kocsijában. A törökök ugyanis előszeretettel karamboloznak... Nemes egyszerűséggel belerohannak a kiszemelt autóba, majd sírva-ríva kérik a károsult vétlen turistát, ne forduljon a rendőrséghez, ne menjen a biztosítóhoz. „Nekem lenni autószerelő barát, ö egykét nap megcsinálni kocsi. Lesz jobb, mint volt új” — halandzsázik a vétkes, s hivatkozik szegénységére, sok éhes gyermekére. Tíz magyar turista'^ közül kilenc garantáltan bedől a színjátéknak. Különösen azután, hogy valóban rövid idő alatt kikalapálják. ú rafényezik az autóját, lgv megkönnyebbülten indul haza. Pontosabban a határig, ahol a mosolygós, magabiz'os vámos a karosszériából előhúz za a heroinnal töltött zacskó kát. Bár az sem kizárt, hogy a szerepéről mit sem tudó futár szerencsésen átjut valamenvnyi határon, és csak itthon éri a meglepetés. Többnyire az, hogy nyomtalanul eltűnik félte.t autója. S ez még a jobbik eset, mert így soha nem derül ki, hogy valaha heroint szállítottak benne, nem kell magyarázkodni. Az ember hihetetlennek tartja ezeket a történeteket. A kábítószer-csempészet valamenynyi részvevőjét minden országban szigorúan büntetik a törvények. Ki olyan ostoba, hogy néhány tízezer márkáér évekre lecsukassa magát? Csakhogy a kereskedők dörzsölt profik, tudják, hogyan lehet megszédíteni a pénzsóvár embereket. De vajon hány magyar kerül még a „balkáni út” országainak börtöneibe addig, amíg rá nem ébredünk, hogy ami a filmeken látszik, az nagyban hasonlít a valósághoz. S nemcsak a limonádé krimikben buknak meg a kábítószerügyletekbe bonyolódott kis halak. -Márpedig á karambolozó, autóját kölcsönadó magyar turista kis hal. S a kis halakat, ugyebár, megeszik — jó esetben csak a rendőrség emberei... Fekete Gy. Attila