Hungarian Press Survey, 1991. október (8128-8146. szám)

1991-10-08 / 8132. szám

Kétlépcsős agrároktatás Gödöllőn Magyar Hírlap, 1991.okt.3. Ma a mezőgazdaságot számos feszültség terheli. Tisztázatlan a tulajdoni helyzet, szaporodnak a megműveletlen földek, méregdrága a takarmány, eladhatatlan a termény. Az átalakulófélben lévő ágazat irányítására csak alaposan felkészült szakember lehet alkalmas, a régebben képzett vezetők egyre nehezebben alkalmazkodnak a változó körülményekhez. Milyen követelményeket támaszt a szakemberekkel szemben a mezőgazdálkodás, hogyan készül az új körülményekhez alkalmazkodni az oktatás? — erről kérdeztük meg dr. Kocsis Károlyt, a Gödöllői Agrártudományi Egyetem rektorát. — A megváltozott politikai és gazdasági viszonyok között ter­mészetesen radikális változásokra kell számítani a mezőgazdaság­ban, de nehéz ma az 5-10 éves távlatot felvázolni. A tulajdonvi­szonyok alapvetően megváltoz­nak, a korábbi, döntően'nagyüze­mi termelési szerkezet módosul, létrejön több mint egymillió hob­bikertészet, több tíz- vagy száz­ezer családi gazdaság, ahol ket­ten, hárman 10-20 hektár földet művelnek. Kialakulnak az akár 400 hektáros farmergazdaságok, de ebben a nagyságrendben a vát tulajdon mellett a bérleti rend? szer is megjelenik. A szövetkezel tek is fennmaradnak átalakult for­mában, nem annyira a termelés, inkább a feldolgozás, az áruterítés elvégzésére, és biztosan marad­nak állami gazdaságok azzal a céllal, hogy betöltsék a mintagaz­daságok szerepét. Tehát nagyon heterogén helyzet alakul ki. Fel­sőfokú végzettségű szakemberek­re természetesen a továbbiakban is szükség van. Az átalakulással olyan szektorok jelennek meg, amelyek eddig nem léteztek. A családi gazdaságok, a farmok ér­tékesítési és alapanyag-ellátási rendszere olyan bonyolult keres­kedelmi ismeretet igényel, ame­lyeket aligha képes áttekinteni va­laki felsőfokú végzettség nélkül. — Az oktatás képes lesz-e kö­vetni a változásokat, képes lesz-e kiszolgálni az új követelménye­ket? — Gödöllőn igazi universitast szeretnénk létrehozni, természete­sen mezőgazdasági és vidékfej­lesztési súlyponttal, de ehhez több diszciplínát kell oktatnunk, a kép­zési főirányokat meg kell változ­tatni. Környezetgazdálkodási kép­zést indítunk el hamarosan, to­vábbi új profil az élelmiszer-tudo­mányi képzés. Ennek anyagi fel­tételei hiányoznak, de a Központi Élelmiszer-ipari Kutatóintézettel oktatási-kutatási megállapodást kötöttünk. A Biotechnológiai Ku­tatóközpont szorosan együttmű­­-ködik ezután az egyetem biotech­nológiai tanszékével. Szeptem­bertől bevezettünk egy egészen új .< oktatási rendszert. Ennek lényege, J hogy bármelyik hallgató előme­netelének megfelelően akár egy év után otthagyhatja az egyete­met, hogy áttérjen a technikus­­képzés területére. Négy év az alapképzés — egy évvel rövidebb az eddiginél —, és diplomát kap­nak a végzősök. Közülük válogat-1 nánk ki a legtehetségesebbeket, akiket további egy-két évig benn I 35J5‘t#?iflhík, s végffR-gyJ^jabb szelekcióval választanánk ki a ‘tióktoráhdusokat. A negyedik év végén azonban bizonyítani kell. A diplomamunka kevés, az tanulhat tovább az ötödik évfolyamon, aki a négyes átlagot elérte. Utána is keményen kell még tanulni, a kö­vetkező, a második fokozat már nyugati értékű egyetemi diplomát jelent. — A többfokozatú oktatást azonban anyagilag és oktatói gárdával is győzni kell... — A mai keretek, némi átalakí­tással, magasabb szintű oktatás biztosítására is alkalmasak, ellen­ben az oktatói állományhoz kevés a hallgató. Nyugaton a költségve­tés csak akkor finanszírozza az oktatást, ha egy oktatóra legalább 12-13 hallgató jut. Nálunk négy­öt hallgató jut egy oktatóra. Egyik sajátossága egyetemünknek, hogy a gépészkaron nem tartunk felvé­teli vizsgát, 165 hallgatót vettünk fel középiskolai eredménye alap­ján. Az első év után úgyis kiderül, ki képes az alapokat elsajátítani. k Az állam részéről sem pénzpocsé- " kolás, ha egy évig egyetemi kör- j nyezetben tanít valakit, aki végül I mégis rájön, hogy neki magasak a j követelmények. A hallgató fele- ' lősségére kell bízni, hogy ki mfö- 1 dig marad az egyetemen. — Minden évben felvesznek te­hát felkészületlen diákokat is. Er­re nyilván ü „fejpénz” miatt van szükség. „ ... s-r-Az egyetem-sam a fejpen­­-zert tanít. Igaz, a pénzügyi kor­mányzat az egyetemek finanszíro­zását a hallgatói létszámhoz köti. Képtelenség lenne, hogy azonos támogatást kapjon az 1500 hallga­tót oktató egyetem azzal, ahol 3500 diák tanul... Költségeink 30- 40 százaléka kötött a hallgatói lét­számhoz, de van intézményi ala­punk, ami független ettől, és van­nak saját bevételeink. Az egyetem kétmilliárdos költségvetéséből 650 milliót fordítunk közvetlenül egyetemi, főiskolai képzésre. Gondjaink amiatt vannak, hogy az aktuális finanszírozás mértéke nem éri el azt a szintet, hogy nyu­gati színvonalú oktatást nyújthas­sunk. Az elmondottakhoz tarto­zik, hogy a hazai .agrár-felsőokta­tás torzulása miatt kétszer annyi egyetemistát képezünk, mint főis­kolást, holott a fordítottja lenne az ideális. Ezt a kétlépcsős mód­szerrel korrigálni lehet. — Tervezik-e a tandíj beveze­tését? — Az állam egyedül nem vál­lalhatja az összes oktatási költsé­get. A pénzügyi szakemberek a tervezetben 20-30 százalékos hallgatói hozzájárulással számol­nak. Kétséges, hogy ezt egy átlag magyar család elbírja-e, amikor nálunk például az éves képzés 260 ezer forintba kerül. Megítélé­sem szerint 10 éven belül ilyen magas tandíjat nem lehet kérni. Arra mégis számítani kell, hogy többet kell a hallgatóknak maguk­ra vállalniuk. M» lényegében in­gyenes az oktatás. Nézetem sze­rint a tandíjból az összköltség 5-6 százalékát lehet és kellene előte­remteni. •Ö. Z.

Next

/
Oldalképek
Tartalom