Hungarian Press Survey, 1991. október (8128-8146. szám)

1991-10-08 / 8132. szám

Új Magyarország, 1991.okt.3. \ ahol sokáig dolgozott. A buda­pesti rádiótól ivóit a SZER-nél Máriásay József, ő az idegen nyel­vű osztályon dolgozott, és Borne­missza János. A sportrovatot az Európa-baj« ok Mach ár, Tibor vezette, aúci Amerikában mint edző szerzett magának hírnevet. A szerkesztőség harmadik leg­fontosabb embere Máriássy Vik­tor volt, hajdan a Nemzeti Újság .irodalmi szerkesztője: ő Anony-. znus néven szerepelt a rádió adá­saiban, Csaknem az első perctől kezdve munkatársunk volt ez író Vaszary Gábor, de a magyar szín­házi élet olyan kiemelkedő sze­mélyisége, mint Indig Ottó szin­tén a szerkesztőségünket gazda­gította. Neki több híres darabja volt: „A torockói menyasszony” vagy „Az ember a híd alatt". Mel­lettünk más kiváló ínóink is vol­tak: Béry László, a Függetlenség­nek volt szerkesztője, vagy Za­­tlhureczky Gyula, aki a kolozsvá­ri Ellenzéket szerkesztette. Ezek a munkatársak mind főszerkesz­tői címet viseltek a müncheni szerkesztőségben. De folytathatnám a névsort Al­bert Dezsővel, ő az erdélyi Hitel­nek volt a főszerkesztője, ölvedi Jánossal, a Függetlenségnek volt belső munkatársával, későbbi szó­fiai sajtóattaséval. A kommunis­ta mozgalom szakértőjeként Kö­rösi Krizsán Sándor tevékenyke­dett, aki valamikor a Román Kommunista Párt felső vezető köreihez tartozott. Jól ismerte a kommunizmus struktúráját, egy­általán a párt működését, a moszk­vaitól kezdve a környező orszá­gok mozgalmaiig. Sokat mulattunk rajta, amikor az események ala­kulását jósolgatta, mondjuk egy temetésből szűrve le következte­téseit; abból, 'hogy ki, hová volt állítva a résztvevők között. Azt is el kell mondani, hogy mi akkor, 1951-ben nagyon kezdők voltunk, különösen, ami a technikai appa­rátus kezelését. Illet!. Vadonatúj technikai felszerelésekkel ame­rikai szakemberek jöttek, akik azután megtanítottak bennünket az eszközök kezelésére. £n e kez­désnél kis ember voltam, műsor­ismertetéseket irtani, és áz egyes" műsorokat összekötő szlogeneket; ez pedig addig nekünk, magya­roknak ismeretlen volt. A ma­gyar rádiózás nem ismerte ezt Később, az évek folyamán, egy­re feljebb kerültem e szerkesztő­ség ranglétráján, úgy is mint író, rendező, úgy is mint a Művésze­ti Tanács tagja. A rádió minden árában tízperces híreket mondott, amit egy kommentár követett. Naponta hat külpolitikai kom­mentár hangzott el, és az adási idő tizenkét órán keresztül tar­tott. Elfelejtettem eddig említe­ni, hogy az előkészületek idősza­kában, 1951 szeptemberében két­hetes „néma” próbaadásokra ke­rült sor. Itt minden úgy történt, mintha adtunk volna, de nem ke­rült levegőbe. — Milyen szellem uralkodni a szerkeszt őséoben? — Akik abban az időben a rá­diónál dolgoztak, írtak, ren­deztek, óriási hittel és lelke­sedéssel vettek részt a mun­kában. A németek nemigen szerették a rádiót. Féltek tőle, mert ebben a hidegháborús han­gulatban nem tudták, hogy az oroszok mikor jönnek ide be. Ezért a rádiót úgy tekintették, hogy ez veszélyt jelent számuk­ra. A rádió létrejötte valóban történelmi esemény volt, mivel lényegesen befolyásolta a meg­szállt ország hangulatát, de a magyar emigráció életében is szá­mottevő íardalatot jelentett. _ Hi­szen ettől kezdve itt összpontosul* a magyar emigráns sajtó jelen­tős része is. Gyűjtőhelye lett egy sor 'kiváló szellemi embernek. Az indulásnál bizony nagyon össze voltunk zsúfolva, a gépíró­nők például a folyosón dolgoz­tak. Nagyon kis hely jutott egy­­egy szerkesztőnek, de a roppant nagy lelkesedés legyőzte a felme­rült nehézségeket. Sokszor előfor­dult, hogy még éjszaka is bent maradtunk dolgozni, mivel abban a szent hitben éltünk, hogy mun­kánk hozzájárul egy független, demokratikus Magyarország meg­teremtéséhez. Persze, nem volt egyszerű a különböző világnéze­tű embereiket összetartani. Min­denki a maga eszmeiségében élt, ami abban az időben nagyobb vá­lasztóvonalakat jelentett, mint a mai közéletben. — Az adás megindulása után milyenek voltak a külső reagálá­sok? — Mint említettem, én csak alulnézetből láttam az eseménye­ket. Magyarországról nagyon ne­héz volt híreket kapni, mivel a levélforgalom jóformán elmaradt A hivatalos kommunista sajtó az első időkben igyekezett agyon­hallgatni a rádió megindulásának a tényét. Sokáig megpróbáltak nem venni tudomást róla. Nem reflektáltak semmilyen műsorára sem. Csak jóval később kezdődött el a kommunista propagandagé­pezetben a harc a Szabad Európa 1 Rádió ellen. De Itt szeretnék va­lamit ennek kapcsán elmondani Az ’56-os menekültek közül sokan > állították: ők a saját fülükkel hallották, hogy a Szabad Európa Rádióban azt mondták: csak tart­satok ki, majd felszabadítunk. ' Biztos, Thqgy' nem hangzott el a Szabad Európa Rádióban ilyen kijelentés! De érdekes módon megtaláltam, hogy ezt honnan ve­szik. Onnan vehették, hogy való­ban elhangzott Ilyesmi, méghozzá illetékes helyről, de korábban, a rádió Indulásakor. A Szabad Európa Bizottság európai igazga­tója mondotta a megnyitási ünnepségen: ... önnek, Des­sewífy, átadom az új rádiót, ezen­túl önök irányítják. Kérem, mondják meg honfitársaiknak, hogy a nagyvilág nem hagyja cserben őket, mondják meg ne­kik, hogy tartsanak ki, és készül­jenek arra az időre, amelyben el­foglalhatják helyüket a világ sza­bad népei között." Haas György

Next

/
Oldalképek
Tartalom