Hungarian Press Survey, 1991. október (8128-8146. szám)

1991-10-01 / 8128. szám

Beszélő, 1991.szept.21• A „D" változat A miniszter magánszáma Akadnak, akik őszintén elégedettek Vavrousek miniszter úr múlt heti beszá­molójával, amelynek során a nemzetközi gyakorlatban is igen szokatlan mó­don, személyesen tájékoztatta a magyar parlament három bizottságának tagjait arról, miként vélekedik északi szomszédunk hivatalosan a vízlépcsőügyről. Természetesen akadnak olyanok, akik „szemtelen hamuk ázásnak" minősítik az elhangzottakat, vagy akik szerint egyáltalán nem lett volna szabad ideen­gedni a szövetségi környezetvédelmi minisztert, hiszen ki látott már olyat, hogy egyik ország végrehajtó hatalmának tagja egy másik ország törvényhozó hatalmánál lobbyzik. Tény, az egykor a független zöld mozga­lomban tevékenykedő Vavrousek tavaly szigorú ökológiai alapelveket vallott ma­gáénak. A nyár elején pedig, a2 európai kör­nyezeti miniszterek találkozóján Prága mel­lett, egyetértő bólogatások közepette vette át a független környezetvédő szervezetek közös petícióját, amely a bősi vízlépcső épít­kezéseinek azonnali leállítását és az eredeti állapot vissza ál lítását szorgalmazta. Mindez nehezen egyeztethető össze a múlt heti ma­gánszámában elővezetett D variánssal. (Csak emlékeztetőül: a D variáns értelmé­ben a szlovák oldalon befejeznék és üzembe helyeznék a bősi erőmüvet a szükséges me­derduzzasztással -együtt, de azzal a megha­gyással, hogy az Oreg-Duna medrébe kellő mennyiségű víz jutna.) Lobby vagy jószolgálati küldöttség? De hogy került ide Vavrousek? És ki, ki­től vár döntést, kezdeményezést? A gyöke­rek, mint mindig, a balsikerú 1977-es állam­közi szerződésre nyúlnak vissza, amely a Csehszlovák Szocialista Köztársaság és a Magyar Népköztársaság között köttetett, így azután a magyar fél úgy értelmezi a dol­got, hogy a szerződés értelmében a beruhá­zás csakis a jelenlegi cseh és szlovák szövet­ségi szinten állítható le Csakhogy a vízlép­csőt a Szlovák Köztársaság, és nem a Cseh szeretné megépíteni. Tény viszont az is, hogy a magyar kormány vízlépcsőügyben illetékes tárgyaló delegációjának partneréül összeállított szövetségi tárgyaló bizottságot Camogursky, azaz a szlovák kormányfő ve­zeti, akit meglehetősen erős rokoni szálak fűznek a bősi erőmúépítők vagy ahogy azt északi szomszédunkban hívják, a „bcton­­lobby" fejéhez. Vitathatatlan, hogy ezt a szövetségi delegációt nem lehet könnyű meggyőzni a vízlépcső gondolatának elve­téséről, az eredeti tervek módosításáról. így azután Vavrousek mostani látogatása aligha értelmezhető másként, mint ahogyan az SZDSZ múltkori cseh és szlovák köztár­saságbeli turnéja: jószolgálati küldöttség­ként Vavrousek Duna Köméi tett látogatá­sára ez a fogalom valószínűleg tökéletesen illik is. Sőt igen hatékonyan tágyalt a mi­niszter a mozgalommal (ebben úgy tűnik nagyobb gyakorlata van) arról, pontosan mit is kellene vizsgálni, milyen peremfelté­telekkel és milyen végcél szempontjából. Vagyis, közös kutatásnak kell indulnia mind az ökológiai veszélyek, mind a gazda­ságosság kérdéseinek tisztázására, de a már megépült műtárgyak pontos leltárba vételé­re és állapotmeghatározására is. Vavrousek szerint ehhez elegendő 6 hónap, a Duna Kör szerint kell hozzá egy év. Mindezt pe­dig meg kell előznie egy közös megállapo­dásnak az,általános ökológiai alapclvekről. Szakmai kérdés? De mi is hangzott el a gazdasági, a kör­nyezetvédelmi és a külügyi bizottság előtt? Valójában semmi új. Az már a meghallgatás előtt a sajtóból is nyilvánvaló volt, hogy Vavrousek tolmácsolja majd a hivatalos szlovák álláspontot, a D változat szükséges­ségét. Persze sokakat csalódás ért, hiszen vajmi kevés konkrétumot mondott el a szö­vetségi miniszter e változattal kapcsolatban. Annyi kiderült, hogy a szlovák fél asztalán csak az eredeti és a C változat fekszik kidol­gozva, amelyet a szövetségi szinten elvetet­tek. (Ez utóbbi egy, csak szlovák területen történő duzzasztással oldaná meg az üzem­­vízcsatorna táplálását.) Sokaknak az sem volt meglepő, hogy Vavrousek közös állás­­foglalást szorgalmazón a további tárgyalá­sok, de főként és elsősorban a további közös vizsgálatok érdekében. Közös közlemény nem született. A három testület ígéretet tett arra, hogy az elhangzot­takról tájékoztatják majd a többi honatyát, és kiadtak egy kommünikét, amelyben őrömmel üdvözölték a tárgyalókészséget, kifejezték hajlandóságukat arra, hogy pár­beszédet folytassanak a szövetségi parla­ment illetékes bizottságaival, ami persze nem helyettesítheti a kormányok párbeszé­dét, és ismét leszögezték, hogy a vízlépcső ügye szakmai kérdés, amit nemzetközi együttműködéssel célszerű megvizsgálni. A róka fogta csuka esete A „méh’" politikához nem eléggé vájtfülú olvasóban ezek után joggal ébred fel a gya­nú: nem olyan ez, mint a róka fogta csuka esete? Ha igaz az, miszerint a magyar parla­ment '89-es döntése arra hatalmazta fel a kormányt, hogy vesse el a nagymarosi beru­házást és kezdjen tárgyalásokat az 1977-cs államközi szerződés módosításáról és új szerződés megkötéséről, akkor a folyamat­hoz hozzátartozik a különböző lehetséges megoldások vizsgálata. Lassan teljességgel érthetetlen egyik vagy másik fél mikor, mi­ért utasítja vissza a közös vizsgálatok meg­kezdését. Még a két ország tudományos akadémiái közti kommunikáció sem tud megindulni, ami pedig alapja lehetne a közös vizsgála­toknak. Es bár az elmúlt hónapokban na­ponta hallatta hangját a javarészt az érintett települések magyar lakosságából tömörült Eurolánc nevű környezetvédő szervezet, és időnként megszólaltak mellettük a nemzeti szlovák környezetvédők is, naivitás lenne azt hinni, hogy hangjuk érdemben befolyá­solná a szlovák döntéseket. A szlovák közhangulatban Bős koránt­sem a szabad véleménynyilvánítás szimbó­luma: a szomszédban, úgy tűnik, másféle tőkéket kovácsolnak belőle egyes politikai pártok. A legmarkánsabb talán a szlovák kereszténydemokrácia, amelynek melles­leg vízlépcsőügyi tárgyalóbizottságában ugyanazok ülnek, akik néhány évvel ezelőtt a CSKP delegációjában. (Nem mintha mife­lénk nem fordulna elő vízügyekben hasonló jelenség!) Persze akadnak az ésszerű megol­dásra hajlandó, a tárgyalásokat kezdemé­nyező és támogató politikai erők, mint a VPN (Nyilvánosság az Erőszak Ellen) vagy az FMK (Független Magyar Kezdeménye­zés), vagy a szövetségi parlament elnöke - ahogyan ez az SZDSZ múltkori jószolgálati küldöttségének ottjártakor ki is derült. . Az SZDSZ javasolta megközelítés, hogy a hazai pártok pártkapcsolataikon keresztül próbálják a vízlépcsőügyben a megoldás­hoz vezető utat egyengetni a szlovák ke­reszténydemokratákkal, aligha vezethet

Next

/
Oldalképek
Tartalom