Hungarian Press Survey, 1991. szeptember (8110-8127. szám)

1991-09-04 / 8112. szám

n

sek az egész térségben, az öngyilkosság, a válás, a bűnözés, a korai halálozások száma egyre nő, s mindenütt gyorsabban, mint a nyugati demokráciákban. S bár a műveltség hatalmasat lépett előre a szocializmus korszakában, mégis sokkal kisebb eredményt ért el a rendszer, mint azt hívei elvárták tőle: úszók és atléták, korcsolyázók vagy öttusázók győzelmei nem tudják feledtetni az itt élő emberek nagy többségével, hogy a rendszer messze elmaradt a nyugati életviteltől. •

Ha végiggondoljuk, hogy a Kádárrendszernek a fenti négy alappolitikája különböztette meg a rendszert szomszédaitól, és predesztinálta ezt a társadalmat arra, hogy oly kevesen érdeklődjenek a politika iránt. „Most, amikor lehet, s most, amikot szabad, most miért nem mennek el az emberek szavazni?” — kérdezhetné a be nem avatott külföldi. Avagy: „Miért nem születtek meg az igazi tömegbázisú pártok egy szabad országban?” — kérdezhetné a másik. De hiszen ez a dolog lényege: felnőtt három nemzedék, amelyek számára a „politika" csak színjátszás volt, amelyben tisztességes ember nem vett igazán részt. Még nagyon soká lesz az az idő, amikorra az emberek többsége úgy érzi, hogy ő számít, hogy az ő véleményét — akár mint kisebbségi pártét, akár mint emberét — kikérik, és igenis, figyelembe veszik. Mert hisz a demokráciának nemcsak az a lényege, hogy a valós vagy a rá hivatkozott többség mindenben, tisztán többségi jogának alapján, dönt.

Ha végiggondoljuk ezt a folyamatot, akkor nyilvánvaló az is, hogy mind a depolitizálás — mint azt feljebb említettem — és a privatizáldegy technokrata réteg előrejutását és az állampolgárok passzivitását egyszerre eredményezte. Egyebek között ezért lett vér nélküli az átmenet a Kádár-rendszer végéből az új demokráciába. És ezért van remény arra, hogy egyszer valaki felismeri, hogy ez a depolitizált nép nem gyűlölt visszafelé se törököt, se Habsburgot, se grófot, s nem fogja gyűlölni azokat sem, akik a rendszer kooptálói voltak. Hiszen ahogy az igazi gyilkosok kipusztulnak, oly nehéz lesz gyűlölni azt a technokrata bürokratát, aki a maga módján híve a körülmények maradandóságának — mint mindenki más! —, megpróbálta továbbfejleszteni azt a rendszert, melyet Kádár János nevével fémjelezték.

„ítélet nincs!”, s nem is lehet. Itt már nekem, aki az elmúlt három es fél évtizedet máshol érte meg. amúgy sem lenne jogom arra, hogy EGY ÍTÉLETEN kívül, ítéletmondásra bátorkodjam. S azt az ítéletet a természet már megtette, s rehabilitálta azt, amiért 56-ban elmentünk. Hősök és kooptáltak között oly nehéz amúgy is ítéletet tenni, s oly fölösleges. A dolog lényege a magyar politikai éle; újjászületése, az igazi tisztulási folyamat, amikor az emberek érezn kezdik, hogy nekik közük van a politikához, ahhoz a folyamathoz, amely itt lezajlik. S az alpári hangok helyett a más véleménye iránt tisztelet szavai, s a nemzet érdeke ben tett lépések tisztasága, tálán lassan meg fogja győzni az ország népét neki is aktív része lehet az ország jövőjében.