Hungarian Press Survey, 1991. szeptember (8110-8127. szám)
1991-09-25 / 8125. szám
Figyelő, 1991.szept.19. ÍT az egyes emberek életideje különböző léptékű. Mégis, az a véleményem, a szerves, fokozatos történelmi fejlődést siettetni súlyos tévedés, ami csak még nagyobb társadalmi feszültséghez vezet és végsősoron lelassítja vagy visszaveti a folyamatot. En nagyon forradalomellenes voltam egész életemben, és ma sem i hiszek a forradalmi törések és a ; radikális módszerek hasznosságában. Ennyiben a magyar gondolkodók közül Széchényinek, Eötvösnek vagy Keménynek a fontolva haladó felfogásához állok közelebb, mintsem a doktriner és radikális gondolkodókhoz. A szerves, fokozatos fejlődés elősegítésében a polgári nyilvánosságnak, a racionális, türelmes, nem ideologisztikus társadalmi párbeszédnek nagy szerepe lehet. Meg kell értenie a társadalomnak, hogy az állampolgárok többségéből nem lesz tulajdonos polgár Magyarországon sem, mint ahogy a fejlett polgári társadalmakban sem mindenki az. Fontosnak tartom, hogy a liberális kapitalizmus valóságát — beleértve a versenyt és a verseny előnyös és hátrányos következményeit egyaránt — pontosan ismertessük és értessük meg a magyar társadalommal. Ez idő szerint a magyar politikai vászonra a liberális kapitalizmus paradicsomi képe van elénk vetítve, s csak most kezd ráébredni a társadalom a piaci verseny, a privatizáció konkrét következményeire. Azt is szükséges megértetni és elfogadtatni a társadalommal, hogy Magyarország rendkívül nehéz gazdasági helyzete, súlyos eladósodottsága nem teszi lehetővé most az életszínvonal általános emelését, a munkahelyek általános megőrzését. A kérdés csak az, hogy hol van a határa a romló folyamatnak. Szerintem ma Magyarországon a munkanélküliség és az életszínvonal-csökkenés mértéke megközelíti a még éppen elviselhetőt, tolerálhatót. Ezen a határon túl — munkanélküliségnél ez szerintem öt százalék körül van — már megkezdődtek azok a politikai destabilizációs folyamatok, amelyek Európa e térségében különösen veszélyesek lehetnek. Mit (avatol annak elkerülésért? ► Ne sokkoljuk a legyengült magyar társadalmi szervezetet, hanem próbáljuk a mainál sokkal több szociális érzékenységgel és hozzáértéssel kezelni, hogy felerősödjön és valamiképpen álló- és versenyképessé váljon. Ne legyen túl gyors egyik oldalon a gazdagodás, másik oldalon a tömeges elszegényedés, leszakadás, mert akkor a társadalom nagy része elveszti bizalmát és érdekeltségét az egész politikai szisztémában. Ennek intő jelei már szaporodnak a mai Magyarországon. Ezért is különösen fontos, hogy a társadalmi egyenlőtlenségeknek egy ésszerű és társadalmilag elfogadható mértékét tartsuk fenn, és az átalakulási folyamat organikusságát, fokozatosságát lehetővé tegyük. FAGGYAS SÁNDOR
