Hungarian Press Survey, 1991. szeptember (8110-8127. szám)
1991-09-25 / 8125. szám
AKITŐL A CSODÁT VÁRJUK Ón ailldtdan tart|a vezető pozícióját a politikusok népszeríiaégl llatá|an. Polgári téraadalmakban aligha fordulhat alő, hogy a pártok frontembereivel egy vállalkozó vatálkedjen. Ilyen |ó lenne a vállalkozók táraadalml megítélése? >- A társadalom most a vállalkozótól várja a csodát, ő a reménysugár, aki munkahelyet teremt, külső piacokat nyit, termékszerkezetet vált. És ez igaz is, feltéve, hogy a gazdasági körülmények ezt lehetővé is teszik. Másról sem hallani, mint hogy a gazdasági törvényhozás éppen ezt a célt szolgálja. Gazdaságpolitikai koncepció pedig nem la egy van, még a kormányon belül la. >• A kormány szavakban valóban vállalkozásbarát, de állítom, hogy a nem gazdaságbarát. Ezalatt nem azt értem, hogy vezető gazdaságiszakemberei, Kupa Mihály, Kádár Béla, vagy akár az MNB elnöke, Surányi György gazdaságpolitikai koncepcióinak jó részével ne értenék egyet. De a törvényhozásban, az elfogadott törvényekben ennek alig van nyoma. Ellenkezőleg, az elfogadott törvények, például a kárpótlásról, vagy az egyházi vagyonról a gazdasági célok elérését enyhén szólva nem könnyítik. Azaz az előbb említett célok nem jelennek meg egységes kormánypárti politikai részeként. Sőt! ...? >• Ma az a helyzet, hogy a gazdasági irányító szervek külön-külön minél nagyobb befolyást szeretnének nyerni. A Pénzügyminisztérium például a privatizáció feletti felügyeletet, ami elég nehezen egyeztethető össze a költségvetési érdekekkel. így előfordulhat, hogy a privatizációból befolyó vagyonrészeket feléljük az államháztartás hiányának finanszírozásával. De az NGKM is szeretne nagyobb lehetőségekhez jutni az export és a piacváltás segítésében. Az MNB sem arA BNV B pavilonjában mintegy 300 résztvevővel Jelenik meg a privát szektor, a majdnem 6000 tagot számláló VOSZ és az NGKM együttműködésének eredményeként. Vajon a vállalkozások helyzetét általában Is Ilyen rózsásnak ítéli, kérdeztük Palotás Jánost, a VOSZ elnökét. ról panaszkodik, hogy kinnlevőségeik tetemes része alacsony kamatozású államadósság. Miközben Közép-Kelet-Európa pézügyi központja kívánunk lenni, a banktörvény tervezete 2 milliárd forintban szabja meg a minimális befektetést külföldiek számára. Holott az Egyesült Európában 1993-tól ajánlásként ezt az összeget mintegy a negyedében állapítják meg. Da azárt a privatizáció mágia olyan gazdaaágpolltlkal cél, amalyat senki asm vitat. Ml az, ha nem a vallalkozáal környezet kialakulásának segítése? >■ Gazdasági sikereink jóformán a kormány ellenére, legalábbis aktív szerepvállalása nélkül születtek. A tulajdonváltás sokkal gyorsabb lehetne, ha nem arra a filozófiára épül, hogy a 80 százalékban állami tulajdonú szerkezetet alulról kiindulva, hogy úgy mondjam boltonként alakítsuk át. Három-Öt év alatt növelve 50—70 százalékra a magánszektor arányát. Véleményem szerint bizonyos kulcsszektorokban, például a pénzügyi és banki, továbbá biztosítási ágazatokban, a telekommunikációban, a szolgáltatásokban, oktatásban, egészségügyben kellene növelni a magán — akár bel-, akár külföldi — tőke részesedését. Hiszen ezek egy sor más ágazat megrendelői is. Hiába privatizáljuk a gazdaság 60—70 százalékát, ha ez a szektor állami kézben marad. Aminek az indokát persze értem: a politikai hatalom gyakorlásához jól jön a gazdasági is. Da ha Ön, miként többhelyütt la magfogalmazta, a vállalkozás egyenlő feltételeiért küzd, miért szállt síkra a magyar magántulajdonú vállalatok adókedvezménye mellett? Amire a világon nemigen akad példa. >• Hadd pontosítsam. A VOSZ abból a filozófiából indult ki, hogy az állami szektor — 80 százalékos aránya mellett — ma még meglévő pozíciói folytán a hiteltől kezdve mindenhez könynyebben jut hozzá. Ezt a versenyelőnyt kellene éppenséggel kiegyenlíteni azzal, hogy a 10—20 százalékot képviselő magánszektor bizonyos pozitív diszkriminációt élvezzen, például a hivatkozott 50 százalékos adókedvezményben. Az elfogadott törvény azonban nem ezt a szándékot tükrözi, nem általában a magánszektor, hanem csak a 100 százalékban magyar tulajdon kaphatja az adókedvezményt. >■ A VOSZ mások mellett kiállt a külföldieknek szóló adókedvezmények fenntartása mellett. Mert véleményünk szerint jó, ha a kül- i földi tőke megjelenik a magyar gazdaságban. De rajtuk kívül egy másik szereplőre is égető szükség van; a magyar magánvállalkozóra. Az viszont igaz, hogy a magyar állami szektorral szemben nemcsak a magyar, hanem a külföldi tőke is hátrányos helyzetben van. Ismétlem, mi, a VOSZ módosító javaslatunkat a magántulajdonra értelmezve terjesztettük elő. Sajnos nem így fogadták el. Nemrég egy rádióadásban megemlítene, hogy a magánvállalatok 60—70 százaléka állami cégekből, régi állami vezetők által átalakított vállalat. Ezek szerint Ön Is az átmentőkat ostorozza? >- Nem erről van szó. A magyar menedzserek igenis versenyképesek, az állami tulajdont igazgatók is képesek a privát gazdaság törvényei szerint mozogni. De ma olyan jogosítványokkal is rendelkeznek, amelyek csak a tulajdonosoké lehetnek. Ez egyébként nemcsak a vállalati vezetőkre, hanem a vállalati tanácsokra is érvényes. Különösen káros, ha vagyont adnak el vagy vonnak össze. Nem véletlen, hogy a külföldi cégek állami tulajdonú vállalatokkal szívesebben tárgyalnak, mert vezetőik puhábbak, könnyebben értékelik alul a bevitt tőkét. Nem valami bűnös tudatlanságból, vagy politikai elkötelezettségből, hanem azért, mert nem ők a tulajdonosok. Két, három tulajdonosi jogosítványtól tehát meg kellene, meg kellett volna őket fosztani. Ezért az ÁVÜ hatáskörét én például nem gyengíteném, hanem erősíteném. Az más kérdés, hogy az az elméleti felkészültség, amellyel egy sor kormányzati szerv vezetője rendelkezik a megváltozott mikro- és makrokörnyezetben, nem elég, pontosabban másra van szükség. Valamikor a gazdasági intézmények működésében az volt az alapkérdés, hogyan menedzseljük egyenlően a szegénységet? Ma viszont nemcsak az üzleti életben, hanem a gazdaságpolitikában sem ez kell. B. R. X &ö Figyelő, 1991.szept.19.
