Hungarian Press Survey, 1991. szeptember (8110-8127. szám)
1991-09-25 / 8125. szám
H V G, 1991.szept.21. V3 MAGYAR OLAJIPAR Finomított elképzelések Egyelőre az értelem diadalmaskodott az érzelmek felett: az előre meghirdetett kormányzati elképzelések szerint folytatódik a szénhidrogénipar átalakítása. A gázszolgáltató és a háttéripari vállalatok leválása után tröszti zászló alatt maradt nyolc egység a tervek szerint október l-jétől egyetlen részvénytársaságba olvadva folytatja tevékenységét Októberben az eddiginél is markánsabb monopólium fog megjelenni a magyar gazdaság színpadin, az Országos Kőolaj- és Gázipari Tröszt (OKGT) helyébe lépő MÓL Magyar Olaj- és Földgázipari Rt. képében. Az OKGT 14 háttéripari, illetve gázszolgáltató vállalatának júliusi leválása után tröszti kézben maradt két olaj- és földgázki termelő vállalat. a négy finomító, a csővezetékeket kezelő Gáz- és Olajszállító Vállalat, valamint a nagy- és kiskereskedő Áfor a tervek szerint október l-jétől elveszíti a trösztön belül élvezett viszonylagos önállóságát is, s a MÓL Rt részlegei lesznek. A privatizáció során e monopolszervezet - hiszen a kitermelés, a finomítás és a benzinkutaknak ma még a többsége egyelőre kizárólag az ő kezében tan - kizárólagos állami tulajdonát a tervek szerint fokozatosan vegyes tulajdon válja fel. A későbbiekben pedig, ha nem lankad a külföldiek befektetési kedve, és megszületik a bányászati koncessziós törvény, maga a monopolhelyzet is megszűnhet. Várhatóan lapzártánk után, de még lapunk megjelenése előtt írják alá az ÁXTJ és az ipari tárca vezetői az alumíni- • umipari tröszt társasággá alakítására emlékeztető - és talán az ezután sorra kerülő villamosenergia-ipar számára is példaértékű - megállapodást Feltehetően abban egyeznek meg, hogy a könyv szerint 98 milliárd forintos vagyonnak megfelelő alaptőkével létrehozandó MÓL Rt részvényeinek tulajdonosa a magyar állam nevében az AVÚ lenne, pontosabban ebből félmilli- ) árdnyi részvényre (részletfizetéssel) a ; kisbefektetők, 12 milliárdnyi - szavazásra nem jogosító - részvényre pedig azok az önkormányzatok tehetnének szert amelyek ily módon az OKGT, illetve a leendő MÓL Rt által használt belterületi ingatlanjaikat vinnék be az rt-be. Az ÁVÜ azonban - s ez eddig csak a Magyar Alumíniumipari Trösztnél alkalmazott az ÁVÜ-ről szóló 1990. évi MI. törvényben külön nem említett megoldás - az ipari tárcának engedné át a tulajdonosi jogok gy akorlását. .Cserében’ kikötné, hogy az rt az állami részvények után járó mindenkori nvereség egv előre meghatározott százalékát befizeti az AVÚ számlájára. A részvénytársaság közgyűlése eszerint - egyelőre - az ipari miniszterből állna. Ez az egyfős .közgyűlés’ nevezné ki az igazgatótanács és a felügvelőbizottság tagjak Kétségtelen, hogv ennek a .közgyűlésnek" nem a privatizáció élénkítése lenne az elsődleges érdeke, viszont a megállapodás 'úgy szólna, hogy a privatizációval összefüggő ügyekben továbbra is az ÁVÜ hozná a döntéseket. Az ipari tárca nyilvánvalóan csak olyan mértékben érdekelt a külföldi tőke behatolásában, amennyiben a vállalat konkrét fejlesztési terveihez más forrásból nem jutna tőkéhez, vagy ha a technológiaimportra ez lenne a legcélszerűbb lehetőség. Az ipari tárca meghatározó szerepét az olajtröszt tulajdonlásában tehát más indokolhatta. Külföldi - nyugat-európai - példák tucatja bizonyítja, hogy az állam kisebb részben a vállalattól származó bevételek, nagvobb részben (energia) politikai, stratégiai megfontolások miatt nem adja át teljes egészében a magánszférának a szénhidrogénipart. Nyilvánvaló, hogv az ipari miniszternek nálunk sem nyílna sok lehetősége, hogy ténylegesen befolyásolja az ország energiapolitikáját. ha semmi beleszólása nem maradna a legnagyobb energetikai vállalatok - a mai monopóliumok - döntéseibe. Ljabb állami centralizációs intézkedés, kísérlet az állami beavatkozás